A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)
TANULMÁNY - Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története, 1818-1946
Fodor László: Érettségi című darabja még megkövetelt bizonyos színpadismeretet, mesterségbeli tudást, de az azt követő Csókpirulák, Az utolsó verebélyi láng bemutatását a bevétel indokolta. A Vásárhelyi Független Újság 1946. február 20-i számában arról írt, hogy Osváth Béla szabályos koncessziót akar, hogy ennek birtokában jó színészekkel, műszakiakkal erősítve meg a társulatot, új fejezetet szándékozik írni a város színháztörténetében. Közben a társulat tagjai - Papp Teri, Kovács Zsuzsa, Osváth László, Gombos Kati, Cserényi Béla, Mucsi Sándor, Bánfi Frigyes - szorgalmasan próbálnak. Bár értékes hetek vesztek el a hivatali ügyintézés miatt, Osváth Béla fáradozásait siker koronázta, elnyerte a koncessziót, s az űj évadot április első napjaiban a budapesti operaház teljes társulatának vendégszereplésével kezdi Rossini: Sevillai borbély vígoperájának bemutatásával. A teltház előtt fellépő Budanovits Mária, Székely Mihály, Maleczky Oszkár, a görög Liontas Konstantin és a vásárhelyi Virágos Mihály óriási sikert aratott. Az újjászervezett társulat pár nap múlva mutatta be a Karnyónét és Moliére: Danáin György című darabokat, az utóbbi címszerepét Hetés György játszotta, partnere szintén űj színész, Mária Magda volt. Göndör József: Eladó lányok című darabjában mutatkozott be Borvelő János. Májusban érkezett Romvári Gertrud, Szakács Zoltán, Magyar Ila, Sávai zoltán. Az űj színészek megérkeztével került bemutatásra Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettje, valamint Schubert: Három a kislány című daljátéka. A város színháztörténetének legértékesebb előadássorozata indult 1946 pünkösdjén Osváth Bélának köszönhetően a Nyári Színkörben, az előadások minden este teltházzal mentek. Hauptmann: Naplemente előtt című darabjában Somlay Artúrt, Bessenyei Ferencet, Móry Lucit, Móricz Zsigmond: Sári Bírójában Gobbi Hildát, Zilahy Lajos: fatornyok című darabjában pedig Ajtay Andort láthatta a közönség. 1946 szeptemberében megkondult a a lélekharang a színház felett. Csendben elment Osváth Béla Hódmezővásárhelyről, de nem szomorúan, nem kedvét szegve. Tudta a vásárhelyi tapasztalatokat hasznosítani a színházi fronton. 53
