A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

AZ 1848-1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC - Pintér István: Adalékok a Görgey-kérdés történetéhez

dott... ”24 Dembinskinek fentebb említett eljárását Szemere a Kossuth­nak február 23-án írt levelében így jellemzi. „Dembinsky szolid, udva­ri szerető ember, de valódi katona s hogy tud lenni szigorú és erélyes, éppen tegnap add csattanó jelét Görgey tábornok irányában. ”25 Ezek szerint Szemere a kiabálásban látja a valódi katonát, nem pedig a jól megtervezett és kivitelezett hadműveleti terv végrehajtásá­ban. Szemere a tisztikarnak Dembinskivel kapcsolatos magatartásáról ezt írja: „ ... a főtisztek...pedig örömmel üdvözlék Dembinski kinevez- tetését. ”26 Szemere állításának hitelességét erősen megkérdőjelezi Luzsénszky kormánybiztos jelentése. Szerinte a magasabb rangú tisz­tek elégedetlenségüket hangoztatták a hadsereg lengyelekkel történő elárasztása ellen.27 Szemere ahelyett, hogy Kossuthot felvilágosította volna Dembinski vezéri alkalmatlanságáról, amely a Schlick elleni hadműveletekben nyilvánvalóvá vált, az elégedetlenek halálos büntetését javasolta Kos­suthnak.28 * Szemere téves, elfogult ítéletének és intrikájának tehát nagy szerepe volt a Dembinski-ügy elmérgesedésében.241 Február 22-én Dembinski határozott utasítást kapott a magyar kormánytól, hogy támadó hadműveleteket kezdjen. A fő támadásnak az Eger-gyöngyösi országúton kellett kibontakozni, míg az elterelő hadműveletnek Szolnoknál. A cél az volt, hogy Windischgrätz fi­gyelmét eltereljék.30 így került sor 1849. február 26-án és 27-én a kápolnai csatára. Feb­ruár 26-án a 38 ezer emberből, akik fölött Dembinski rendelkezett, mindössze 17 ezer állt a Tárnánál. Itt három különböző hadtest had­osztályai álltak, és az egyes osztályokat szétválasztották egymástól.31 24 GÖRGEY i.m. 194. 25 St. A. W. - K. A. 2547/e 1849. Közli STEIER i.m. 93. 26 Uo. 27 Uo. 81. 28 Uo. 94. 2lJ Uo. 93. 30 RÜSTOW i.m. 224-225. 31 Uo. 233. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom