A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

AZ 1848-1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC - Pintér István: Adalékok a Görgey-kérdés történetéhez

dott... ”24 Dembinskinek fentebb említett eljárását Szemere a Kossuthnak február 23-án írt levelében így jellemzi. „Dembinsky szolid, udvari szerető ember, de valódi katona s hogy tud lenni szigorú és erélyes, éppen tegnap add csattanó jelét Görgey tábornok irányában. ”25

Ezek szerint Szemere a kiabálásban látja a valódi katonát, nem pedig a jól megtervezett és kivitelezett hadműveleti terv végrehajtásában. Szemere a tisztikarnak Dembinskivel kapcsolatos magatartásáról ezt írja: „ ... a főtisztek...pedig örömmel üdvözlék Dembinski kinevez- tetését. ”26

Szemere állításának hitelességét erősen megkérdőjelezi Luzsénszky kormánybiztos jelentése. Szerinte a magasabb rangú tisztek elégedetlenségüket hangoztatták a hadsereg lengyelekkel történő elárasztása ellen.27

Szemere ahelyett, hogy Kossuthot felvilágosította volna Dembinski vezéri alkalmatlanságáról, amely a Schlick elleni hadműveletekben nyilvánvalóvá vált, az elégedetlenek halálos büntetését javasolta Kossuthnak.28 * Szemere téves, elfogult ítéletének és intrikájának tehát nagy szerepe volt a Dembinski-ügy elmérgesedésében.241

Február 22-én Dembinski határozott utasítást kapott a magyar kormánytól, hogy támadó hadműveleteket kezdjen. A fő támadásnak az Eger-gyöngyösi országúton kellett kibontakozni, míg az elterelő hadműveletnek Szolnoknál. A cél az volt, hogy Windischgrätz figyelmét eltereljék.30

így került sor 1849. február 26-án és 27-én a kápolnai csatára. Február 26-án a 38 ezer emberből, akik fölött Dembinski rendelkezett, mindössze 17 ezer állt a Tárnánál. Itt három különböző hadtest hadosztályai álltak, és az egyes osztályokat szétválasztották egymástól.31

24 GÖRGEY i.m. 194.

25 St. A. W. - K. A. 2547/e 1849. Közli STEIER i.m. 93.

26 Uo.

27 Uo. 81.

28 Uo. 94.

2lJ Uo. 93.

30 RÜSTOW i.m. 224-225.

31 Uo. 233.

23