A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Herczeg Mihály: Emlékezés Szilády Áronra, a tudós halasi lelkészre, 1837-1922

(Kérésemre 150 forintért - ennyit adott volna a MÉH - nekem adta.) így selejtezték ki a Kenyereparti Olvasókörben is Szeremlei Samu Hódmezővásárhely történetét, mint pozitivista művet.

Visszatérve Szilády Áronhoz, munkásságát műfordításokkal kezdte, a Firduszivai. Arany János folyóiratai számára fordít arab, perzsa, török nép- és műköltészetet. A magyar tudományos élet felfigyelt rá és már 24 éves korában beválasztották a Tudományos akadémia levelező tagjai sorába. A föntebb említett Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt ő szerkesztette a Török-Magyarkor Törtnelmi Emlékek köteteit. Ezek közt kiadja az alföldi városok hódoltságbeli okleveles ruznamcsékról szóló tanulmányát.

Mindinkább a nyelvtudomány ejti rabul. 1871-ben az Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága tagjául választotta. Indítványozta a Nyelvemléktár és a Magyar Nyelvőr folyóirat megjelentetését.

A Nyelvőr lapjain maga is részt vett a népnyelvi adalékok gyűjtésében. Aztán rövidesen rátalált a maga legsajátosabb tennivalójára, az irodalomtörténet művelésére. Nevéhez fűződik a Régi Magyar Költők Tárának megindítása. Ebben a gyűjteményben kiadta régi irodalmunk verses maradványait, költői alkotásait.

Műve a magyar irodalomtörténet egyik legemlékezetesebb teljesítménye marad. Gyűjteménye a középkor és a 16. sz. költészetét foglalja magában. Kritikai kiadást nyújt, amelyben a szöveget minden oldalról megvilágítja.

Behatóan foglalkozott többek között Temesvári Pelbárttal, Balassi Bálinttal, a königsbergi töredékkel. 1893-tól 1933-ig szerkesztette az Irodalomtörténeti Közleményeket. Élete utolsó évtizedében már visz- szavonultan élt. Nemzetünk válságos sorsa komor pesszimizmussal töltötte el. Úgy látta, hogy a civakodás, acsarkodás, kapzsiság jellemzi az akkori Magyarországot. „Isten csudája lesz, ha megmaradunk...” 1922. március 19-én hunyta le örökre fáradt szemeit.

Az Új Magyar Lexikon 13 sort szánt neki. Művei közül emlegeti a Török-Magyar Okmánytár 9 kötetét, a Régi Magyar Költők Tára 7 kötetét, no meg az ITK-t. Talán azért ilyen bőkezű a lexikonszerkesztő, mert mégiscsak országos jelentőségű az életműve. A mi Szeremleinknek csak 6 sor jutott.

76