A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története, 1818-1946

eredménye ez - szögezte le az újság hanem az újdonság ereje, mely vonzotta a nagyközönséget. Az előadások színvonalának emelése érdekében Draskóczy Pál egy nagy Szeged-Hódmezővásárhely-Szentes városok közötti színi egysé­get szorgalmazott, amely szentes ellenkezése miatt meghiúsult. 1899-ben a Krecsányi Ignác színigazgató által vezetett társulat sikeres szezont mondhatott magáénak. Az újságíró így búcsúztatta őket: "Midőn a távozó színtársulatnak szíves isten veleteket mondtunk, egyszersmind hozzátesszük - a mielőbbi viszontlátásig." Dr. Draskóczy Pál, kinek köszönhetően valósult meg Hódmezővásárhe­lyen a hosszú éveken át dédelgetett álom - színház működött a város­ban, súlyos vádakkal illették, történetesen azzal, hogy a színházjegyek árával történt visszaéléséhez köze volt, Draskóczy Makó Lajosra há­rította a felelősséget: "...Mivel én nem vagyok a tekintetes Tanács számadó közege, az egész dolgot szívességből, a megnyitás sikere érdekében vállaltam magamra, s ez nekem meglehetősen sok fáradsá­gomba került: ne zaklasson engemet tovább, hanem köszönet szavazás helyett rukkoljon ki vele: miben, hol és miként csaltam meg a vá­rost..." - írta a tanácshoz intézett beadványában. A városatyák nem tudtak vagy nem is akartak állást foglalni, az ügyet nem tűzték napi­rendre - függőben hagyták. Néhány hónap múlva, 1899 decemberében Draskóczy Pál meghalt. Krecsányi Ignác társulatát 1902-ben Janovics Jenő szegedi és 1904-ben Nádasy József pécsi társulata követte. Az 1905 és 1918 kö­zött időben Szendrey Mihály aradi társulata "...fényes rendezésben, villamossággal s egyéb színpadi vívmányokkal... remek díszletekbe..." kápráztatta el a közönséget. A háború utáni legsikeresebb színházi év az 1907-es volt. Ajegyek elővételben keltek el az előadások előtt már egy héttel. A kezdődő gazdasági válság a Hódmezővásárhelyen játszó színhá­zat sem kerülte el. 1925-ben Andor Zsigmond színigazgató a vigalmi adó alóli mentességét kérte. A város törvényhatóságim bizottsága al5.830.000 koronát nem engedte el, pedig a színháznak nagy segítsé­get jelentett volna, hiszen csaknem minden este szinte üres hát előtt játszottak. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom