A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története, 1818-1946

eredménye ez - szögezte le az újság hanem az újdonság ereje, mely vonzotta a nagyközönséget.

Az előadások színvonalának emelése érdekében Draskóczy Pál egy nagy Szeged-Hódmezővásárhely-Szentes városok közötti színi egységet szorgalmazott, amely szentes ellenkezése miatt meghiúsult.

1899-ben a Krecsányi Ignác színigazgató által vezetett társulat sikeres szezont mondhatott magáénak. Az újságíró így búcsúztatta őket: "Midőn a távozó színtársulatnak szíves isten veleteket mondtunk, egyszersmind hozzátesszük - a mielőbbi viszontlátásig." Dr. Draskóczy Pál, kinek köszönhetően valósult meg Hódmezővásárhelyen a hosszú éveken át dédelgetett álom - színház működött a városban, súlyos vádakkal illették, történetesen azzal, hogy a színházjegyek árával történt visszaéléséhez köze volt, Draskóczy Makó Lajosra hárította a felelősséget: "...Mivel én nem vagyok a tekintetes Tanács számadó közege, az egész dolgot szívességből, a megnyitás sikere érdekében vállaltam magamra, s ez nekem meglehetősen sok fáradságomba került: ne zaklasson engemet tovább, hanem köszönet szavazás helyett rukkoljon ki vele: miben, hol és miként csaltam meg a várost..." - írta a tanácshoz intézett beadványában. A városatyák nem tudtak vagy nem is akartak állást foglalni, az ügyet nem tűzték napirendre - függőben hagyták. Néhány hónap múlva, 1899 decemberében Draskóczy Pál meghalt.

Krecsányi Ignác társulatát 1902-ben Janovics Jenő szegedi és 1904-ben Nádasy József pécsi társulata követte. Az 1905 és 1918 között időben Szendrey Mihály aradi társulata "...fényes rendezésben, villamossággal s egyéb színpadi vívmányokkal... remek díszletekbe..." kápráztatta el a közönséget.

A háború utáni legsikeresebb színházi év az 1907-es volt. Ajegyek elővételben keltek el az előadások előtt már egy héttel.

A kezdődő gazdasági válság a Hódmezővásárhelyen játszó színházat sem kerülte el. 1925-ben Andor Zsigmond színigazgató a vigalmi adó alóli mentességét kérte. A város törvényhatóságim bizottsága al5.830.000 koronát nem engedte el, pedig a színháznak nagy segítséget jelentett volna, hiszen csaknem minden este szinte üres hát előtt játszottak.

49