A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)

TANULMÁNY - Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története, 1818-1946

Gyula, a Műkedvelő Társaság alel nőké fogadott a színpártoló közönség nevében a népkerti állomáson. Üdvözlő beszédében többek között a következőket mondotta: "...Az állandó színház eszméje még csak ige minálunk. Méltóságod vendégjátéka azonban hisszük, hogy az igét is megtestesíti, mert ahol méltóságod isteni művészetét látták, hallották, bámulták és csodálták, ott lángra gyűlt a szívekben a lelkesedés is..." Másnap óriási taps fogadta, mikor a Piros bugyelláris című népszínműben színpadra libbent Zsófi kockás öltözetében. Az előadás végén a taps valóságos tüntetéssé fokozódott, melyet a sátor körül hallgató több száz rajongó vivátozása erősített.

Fellépett még a Koldus diák, A tót leány, A kornevillei harangok, Az igmándi kispapok című darabokban. Hogy melyik alakítása érdemelte volna ki a pálmát, azt nehéz lenne ma már eldönteni. Az igmándi kispapok volt a búcsú előadás, melyen végig ünnepi hangulat uralkodott a nézőtéren, de érezni lehetett a népkert lombos fái alatt is, hol ezer főre tehető rajongó hallgatta áhítattal kicsendülő csodás hangját.

1888. január 9-én a nagy mennyiségű hó alatt összedőlt a fabódé. A Városi Tanács február 7-i ülésének jegyzőkönyvében arról olvashatunk, hogy a testület szilárd alapozású és falú épületet kíván felépíteni, melyet az akkori bérlő, Kun Ignác vendéglős fel is vállalt azzal a feltétellel, hogy a város az építőanyagot megvásárolja. Cserébe lemond az épület tulajdonjogáról azzal feltétellel, hogy évi 400 forint bérleti díj fizetése mellett a bérletet 15 évre megkapja, annak lejárta után fia, Kun Miksa elsőbbséget élvez.

1890-ben felépült fabódéban nyaranta színtársulatok léptek fel. Esős időben az épület úgy beázott, hogy a széksorokban esernyő alatt ültek a nézők.

1893. október 14-én Draskóczy Pál, a törvényhatósági bizottság tagja egy színügyi bizottság felállítását javasolta, "mivel a vidéki színészet sorsa az egész hazában mostoha, így városunkban is. A színészek nehezen töltik be szerepüket, mert a bizonytalanság karjaiba dobva élnek." Külön kiemelte: "a színjátszásnak városunkban nincs megfelelő hajléka."

1895. november 9-én kelt jegyzőkönyvben olvasható: "Miután a millennium emlékoszlop kiviteli nehézségek miatt nem sikerült [felépíteni] az e célra megszavazott 10 ezer forintot a városi színkör ki46