A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998 (Hódmezővásárhely, 1999)
AZ 1848-1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC - Pintér István: Adalékok a Görgey-kérdés történetéhez
külését Görgeynek is tulajdonítja bizonyos fokig. Dembinski visszaemlékezéseiből ugyanis nyilvánvaló, hogy a lengyel tábornok nem küldött határozott parancsot Pillérnek a támadásra, hanem csak ajánlatot tett neki erre. Ezenkívül ekkor még a Görgey-hadtest és így Pillér egysége nem tartozott Dembinski alá, tehát az altábornagy nem is adhatott parancsot az ezredesnek, akinek Görgey parancsát kellett teljesítenie. Volt-e szerepe Görgeynek a kápolnai csatavesztésben? A kápolnai csata fontos szerepet tölt be a Görgey-kérdés történetében. Vannak olyan feldolgozások, amelyek Görgeyt minden bizonyíték nélkül azzal vádolják, hogy szándékosan késleltette a magyar csapatok Kápolnára történő beérkezését. Mindezt azért, hogy Dembinskit lehetetlenné tegye.7 * Boms József egyenesen felteszi a kérdést, hogy „...és azon is lehet gondolkodni, kinek vagy kiknek állt érdekében, hogy Görgey- hadtestének két hadosztálya ne legyen ott kellő időben a másnapi harchoz a csatatér közelében?... ”A Itt is valószínű, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, amely az áruló jelzőnek megfelelően ítéli meg Görgey valamennyi lépését. A vádakkal szemben nézzük a tényeket! 1849. február 12-én a hadügyminisztérium rendelete értelmében a magyar csapatok 4—6 ezer emberből álló hadosztályokra oszlottak. Február 14-én a Görgey-hadtest is Dembinski parancsnoksága alá került. A feldolgozásokból nyilvánvaló, hogy a hadtesteket azért alakították át hadosztályokká, hogy a hadtestparancsnokok, elsősorban Görgey befolyását megtörjék, s Dembinski tekintélyét növeljék.9 7 BORÚS József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata. Bp., 1975. 249.; GELICH Richard: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49. Bp. é.n. 2. köt. 425. * BORÚS i.m. 249. 9 RÜSTOW: Az 1848—1849-i magyar hadjárat története. Pest, 1866. 1. köt. 239.; BREIT József: Magyarország 1848/49. Évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest, 1929. 1. köt. 260. 19
