A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Herczeg Mihály: A népművelés és a néptanító Vásárhelyen 1944 előtt 40 Szenti Tibor: Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen 1919-ben
közül is csak azok jelenhetnek meg, akik előzőleg a rendőrhatóságtól engedélyt nyertek.« ” 20 A román parancsnokság nem volt valami bőkezű a kegyelet osztásában sem. Nyilvánvaló aggodalom húzódott meg a szigorú személyi korlátozás mögött. Féltek a tömegtüntetéstől és attól is, hogy a kegyetlen mészárlás felszínre került bizonyítékait, a szétroncsolt tetemeket látva, a nép megdühödik. A szemtanúk szerint 56 koporsó sorakozott a szántóföldön, a kiásott gödör szélén, és a román karhatalom mögött egy csomó jajveszékelő özvegy kínlódott. A halottas kocsik délre szállították a tetemeket a város különböző temetőibe, és legtöbbje családi sírokba került. Közös emmléküket a Nagy Dezső tanya falán elhelyezett tábla és a 47-es út mellett állított emlékmű őrizte meg. A kegyetlen dráma a végtisztesség megadásával nem ért véget. Mint a mártírok életkorából látni lehet, zömében fiatal, családfenntartó emberek voltak. A legtöbbjük szegény, a társadalom alsó rétegeiben, nagy családdal tengődött és otthon egyetlen támasza volt, hiszen a gyerekek még nem kerestek, az asszony pedig velük volt elfoglalva. A rászoruló családoknak a tanács adott segélyt. Ez azonban olyan szerény volt, hogy a megélhetésüket nem biztosította. Az infláció, a korona devalválódása, majd a világgazdasági válság évtizedekre kiterjesztette az árván, özvegyen maradt emberek szenvedését. Ráadásul a tanács is spekulált. A segélyek időnként elakadtak, nem lehet tudni, hogy hanyagság, vagy titkos belső utasítás következtében-e? Ilyenkor a nélkülözők újrakezdték a kérvényezést. így vonszolódott az életük évről évre előrébb. A levéltári iratok jókora kérvényköteget és tanácsi határozatot tartalmaznak. Közülük példaként a két Szabó család anyagából mutatunk be részleteket. Ilyenek egyébként még 1934—1935-ben is kerültek az iratcsomóba. A fogalmazványok egyúttal azt is mutatják, hogy még a legegyszerűbb nép is tisztában volt vele, hogy az 1919-es vásárhelyi tömegmészárlásban a románok gyűlölete játszotta a fő szerepet, hiszen a mártírok jelentős része „semmiféle mozgaloban nem vett részt”, társadalmi vagy egyéb bűnt nem követett el. 20 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1919. augusztus 5. Exhumálják a kivégzetteket. 72
