A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Herczeg Mihály: A népművelés és a néptanító Vásárhelyen 1944 előtt 40 Szenti Tibor: Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen 1919-ben
akadt közöttük olyan paraszt, aki a vonulás szokatlan zajára kiállt a kapuba nézelődni, és a katonák berángatták a sorba. Pap István ácssegéd néhány nappal azelőtt esett fogságba. Akkor hajnalban a sógoránál disznót vágott. A böllérmunka után Vásárhelyről tartott hazafelé. A csizmaszárból kikandikált a nagy kés nyele. Mint „orozva támadni akaró partizánt” elfogták, és a tömlöcbe vetették. Kivizsgálás, bírói eljárás, de még katonai statáriális ítélet sem volt senkinél! Ami ezután történt, az primitív szadista terrorakció volt. Egyrészt megfélemlítő hatást akartak vele kiváltani, másrészt a hóhérok az ártatlan emberek szenvedésében kéjelegtek. Az egész brutalitás egyértelmű magyarellenes bosszúállássá vált. A helyi lap így idézte föl a történteket: „A Kutasi út mellett, a körtöltéstől nem messze, a Vékony József földjén, a dr. Nagy Dezső mezsgyéje mellett játszódott le az a rettenetes tömegdráma, melyet Berényi László hóhér és pribékje, Nagy Géza rendeztek s melynek az elmúlt pénteken, július 25-én negyvenhét vásárhelyi ember, a legtöbb ártatlan, véres áldozatul esett. ” [A közölt szám pontatlan, 9 személyt nem tudtak azonosítani, ezek zöme más vidékről való katona volt.] Délelőtt 10 óra volt, mikor kiért a kíséret. Három egyént elővezettetett és kóstolóul agyonlövette őket. A többit a dr. Nagy Dezső tanyájának a pincéjébe terelték, majd onnan vezették, föl őket. Tudták, hogy meghalnak. Egyik a pince falára, másik egy-egy kis cédulára írta: »itt voltam, 5 perccel halálom előtt, isten veled édes anyám, családom!« Reszkető vonások, könnyes, szomorú, falfehér arcok. Kivezették őket, egy csomóba álltak, csak saját kérésére Vékony Jánost állították külön. O azt mondotta, hogy ő bűnös, tolvaj volt, nem érdemesíthető arra, hogy a többivel legyen. A mezsgyén elkezdett peregni a golyószóró. Hangtalanul estek össze, és haltak meg. Már 1 órakor tömegsírban aludtak. Nem maradt más, mint a Szilágyi Albert munkás kabátja. Vékony Jánost a Nagy Varga István tarlóján lőtték agyon és a kukoricában földelték el... ” ’ Közülük az egyetlen bűnöző, Vékony János nagyobb erkölcsi erényről tett tanúbizonyságot, mint hóhérai! Kiss Ferenc adatközlő így beszélt az eseményről: „Azon a nyáron részes voltam Molnár Ferencnél. Ez a tanya Kutas felé a harmadik ' Vásárhelyi Reggeli Újság, 1919. augusztus 3. A Kutasi úti tömegdráma. 66
