A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Kossuth-kultusz és a hódmezővásárhelyi olvasókörök

KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR KOSSUTH-KULTUSZ ÉS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI OLVASÓKÖRÖK A köztudatban az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc Kossuthja él elsősorban, és sokkal kevesebb szó esett és esik arról a 45 évről, amelyet hazájától távol, idegen földön számkivetettként kellett leélnie. Különösen érvényes ez az 1849 és 1867 közötti időszakra, amely a Kossuth-kultusz első szakaszának tekinthető. Az abszolutiz­mus és az elnyomás éveiben Kossuth jelentette a szabadság és a füg­getlenség reménysugarát. A megtorlás és az önkényuralom idején Kossuth külföldön emigráns társaival összefogva tett kísérleteket arra, hogy az osztrákokkal szembenálló erőkkel szövetkezve, külső támo­gatással visszaszerezze Magyarország elveszett függetlenségét. A Kossuth-kultusz második nagy időszaka 1867-től 1894-ig, Kos­suth haláláig tartott. A kiegyezés új helyzetet teremtett. Az elveihez szigorúan ragaszkodó Kossuth előtt végleg lezárult a visszatérés lehe­tősége. Ez az időszak a megingathatatlan elvhűség jegyében telt el. A hozzá írt levelek sokasága azt bizonyítja, hogy Kossuth személye po­litikai támaszt jelentett mindazok számára, akik nem fogadták el a kiegyezést, és 48-as alapon vissza akarták szerezni az ország szuvere­nitását. Az alkotmányos úton folytatott küzdelmet a Függetlenségi és 48-as Párt vezette, amely Kossuthot tartotta szellemi vezérének. Halála után ismét újabb korszak kezdődött. A századforduló után a politikai csatározások, a Függetlenségi Párt szétesése - összefüggés­ben a dualizmus válságával - a progresszív és radikális eszmék előre­törését eredményezte. A Balpárt, majd a Justh Párt tartotta magát egyedül hűnek Kossuth eszméihez, és minden kompromisszumot ki­zárva küzdött a demokrácia kiszélesítéséért és az ország önállóságának kivívásáért. Az első világháborúban darabjaira hulló Monarchia rom­jain jött létre az első polgári demokratikus köztársaság 1918-ban. amelyért Nagy György 1910 óta töretlen harcot folytatott, sajnos olyan körülmények között valósult meg, amely magában hordozta a hábo­rú súlyos következményeit. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom