A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995
Van mit kaszálni ennyi jószágra!- ...Amit levág egy nap az embör. De 40 fokos melegben hogy lehet kaszálni?- Nappal hogy mit csinál a légy!... Ennyire cudar sosem volt a világ. Este etet.- Tavasszal a szénát nem löhetött bebálázni, annyi eső vót; június óta nem esött. A fia sincs odáig a gépért, inkább kaszálnak. De.- Ez a két kéz hiába van! A mezőgazdaságban ki lőhetne használni, de az időjárást már nem tudja az embör röndözni. Maguk nem boldogulnak.- Jár ide egy fiatalembör, segít, de ha nem nézünk rá, nem úgy csinálja, ahogy köll. A Tisza két mérföldre Erről a Késmárki-szélmalom, százvalahány éves, amoda a Tisza, három kilométer, a Falu három, a Város tizenkét kilométer. A szomszéd város (mármint a határa) egy-két kilométer. Piacozni?- Régön jártunk, de most... Ki vigye? Más volt, amikor a szállást egy teljes család népesítette be! A tejet, túrót, tejfölt eddig vendéglőbe (?) hordták, most már oda sem kell; meg a borjú miatt sem vihetik. A tanyák a ’60-as évektől pusztultak, a téeszesítés után mindenki ment faluban s városban lakni.- Vagy elhaltak. Neki sem megy már úgy a dolog, ahogy szeretné. Ez fáj, az, minden. Legyint; még jobban magába roskad. Református család.- A faluban több a katolikus, kevesebb a református. Inkább a tanyavilág volt református. A reformátusok meghaltak, elköltöztek. 146
