A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Sarusi Mihály: Szél-Szállás, 1995

SARU SI MIHÁLY

SZÉL-SZÁLLÁS, 1995

A Pusztán (a területén alakult két falu határával együtt) a 18. században vagy másfélszáz, a 19. század első felében úgy 375 szállás volt; a tanyák száma 1859-re 2.434-re, a századfordulóra 3.111 -re szaporodott (olvasható a szakirodalomban). Az 1945-ös földosztás után alaposan megugrott a szállások száma, elérte a 6-7 ezret, ám ezekből nagyon sok életképtelen (újgazda pár holdas földjén fölhúzott) szállás volt- állítja a kutató, akiktől az 1995-ös „

pusztai”, „népi író "találkozó résztvevői azt is megtudhatták: e szám 1995-re 1.200-ra esett vissza. Ebből is 400 omlik, 400 hétvégi ház, s csak 400 él valóban tanyaként.

Nyilván úgy nagyjából.

Négyszáz szállás; mint másfélszáz évekkel ezelőtt!

Csak közben történt egy s más.

(Nem épp a parasztvilág javára.)

...Sada bácsihoz visznek kalauzaim, ki a Puszta-széli határba.- Az már ott a szomszédváros!

A tornya idelátszik.

...Parasztvilágot ismertetni a parasztszármazékkal... Nincs igazuk a 60 évvel ezelőtti bírálatoknak? Nem inkább a pesti flaszterkoptató toll forgató kát köllene idecipelni - minket meg kiröptetni Amerikába?! Tanuljon (a Vadnyugaton) a suttyója..., emelkedjék (a mélyhez) az „urbánus”...

E Puszta (Nagy Magyar Alföldünkön, a Tisza-mentén) valóban más, mint az én Békésem-Aradom-Csanádom (parasztvilága): tősgyökeres.- Gyökeres.

A kígyósi, iratosi s csabai máshonnan szabadult e (kiürített) tájra, hogy kitakarodott a török, a Tisza-vidéki magyar itt törzsökös, e helyt- miután módja nyílt rá, nem úgy, mint a kígyósi s az iratosi őseimnek a maguk falujában - megülte a Hódoltság korában is.

... Úgyhogy, lássuk a Pusztát!

143