A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Felletár Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza

illetve az alkotmányosság kiépülésével megteremtődött a kedvező légkör a közeledéshez, amivel a legjobbak, legfelvilágosodottabbak mindkét oldalról éltek is, bár a vegyesházasság eltérő jogi feltétele sokáig gerjesztette a békétlenséget. Gyakorlatilag azonos történelmi megrázkódtatások - Trianon, Második világháború, kommunistaszocialista egyházüldözés - hatottak oda, hogy megindult a végső kijózanodás, a krisztusi kiengesztelődés, és egyre szélesebb tömegeket hódított meg az ökumené szelleme (ami a népben, a parasztságban humánum és természetes igazságérzet formájában régtől fogva jelen volt). Szépen fejezi ezt ki Cs. Sz. Imre bácsi (1907. ref. Vereskutas): „Én tisztölöm mindönkinek a vallását, éppúgy mint a mienket, dehát mink ebbe a vallásba születtünk, oszt mink ehön ragaszkodunk.” Még frappánsabban fogalmazott Gy. Jusztina néni (1900. ref-adventista, H.): „A jó Isten minden felekezettől elfogadja azt, aki őszinte tisztelője, aki az ő akarata szerint él. Nem szabad nekünk senkit se kizárnunk... mert magunk záratunk majd ki.”

Eltérő tipológia, más-más közelítés

Közismert, hogy a két egyház közül a katolikusban található - szabad legyen így fogalmazni - több dogma, kultusz, szertartás; ezek szélámyékában több archaikus, apokrif, paraliturgikus elem vészelte át a vallástörténelem viharait, illetve indult új burjánzásnak. A protestantizmus etnográfiájához közelítve tisztában kell lennünk avval, hogy a kálvini szigor elítélte, száműzte a hangszerességet, táncot, színházat - orgona, zenekar, színjátszás csak többszáz éves késéssel szólalhat meg református templomokban, iskolákban, legkorábban Patakon.4 Ez a szellemiség érthető módon kioltó hatást gyakorolt a népi művelődés számos megnyilvánulására, elsősorban a szakrális folklórra. Ezért hiába keresnők a kálvinista parasztság körében a paraliturgiáknak azt a buja bőségét, amit a katolikusoknál találni, jóllehet az idők folyamán az egyház, a presbitérium elvi szigora sok tekintetben szelídült. Találunk ezzel szemben egy újabb keletű, speciálisan protestáns folklór vegetációt, amely részben a protestáns önkormányzat, az alulról való építkezés szelleméből, részben a kollektív tudatalattiból búvópatakként felszínre törő archaikus és óegyházi reminiszcenciákból eredezik.

109