A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen

A céhes iratok természetesen nem adják meg a szokás pontos leírását, mégis sok dologra következtethetünk belőlük. A csizmadia ifjúság két számadáskönyve 1836-tól 1871-ig sorolja fel a lakozások kiadásait.3 Mindezt jól kiegészíti Török Károly rövid leírása a lakozásról, amely 1867-ben jelent meg a Nagy Miklós szerkesztette „Magyarország képekben” című album második kötetében.4

A lakozás szokásáról a múlt század második felében mások is írtak - hiszen akkor még adatközlők útján felgyüjthető volt - azonban inkább csak újságcikkek, népszerűsítő irodalom szintjén. Vásárhelyről ugyancsak 1867-ben Réső Ensel Sándor is írt, „Magyarországi népszokások” című munkájában, „Holdmezővásárhelyi mesteremberek lakozása” címmel, mindössze négy mondatot.5

A kor stílusának megfelelően Török Károly szokásleírásai sokkal inkább színes életképek, mint tudományos igényű munkák. A lakozás leírása azonban a mai kutató számára is használható, s a céhes anyaggal együtt viszonylag teljesebb kép kialakítását teszi lehetővé. A több napig tartó mulatság kezdetét így írja le:

„Három-négy nappal előbb két legény, a lakozás tánczmestere, - kiknek kalapján koszorú, dolmányán csinált virág s számtalan szál pántlika van, - sorra járja a czéh tagjait, más egyes családokat, sőt gyakran egyeseket is, s meghívja őket a mulatságra.

A kitűzött nap az ifjúság (a mesterlegénység) zeneszóval elmegy az ifjúság ládájáért az atya-mester házához, azt onnan, miután a konyha- mester ékes rigmusokban elkérte, muzsikaszóval, kivont karddal kíséri a mulatság helyére.”

A mulatság színhelyére a legények számadáskönyvének egyes tételei utalnak: „Kotsmárosnak Száláért” (1836), „A szála egy éjszakára” (1861). Tehát kocsmában, vendéglőben béreltek termet egy vagy több éjszakára. Néhol a pontos helyszínről is tudósítást kapunk: „Az Hajda vendég fogadóért fizettünk” (1837), „Saser Arendatt adtunk” (1838). Ekkor tehát a Sas vendéglőt bérelték ki, amely a mai Fekete Sas helyén állt, s 1810- ben még földszintes, majd 1830 után egyemeletes épület volt.6 A terem bérbe vételekor áldomást is ittak: „Szála áldomás” (1846).

Az ünneplés idejére a legények alkalmi tisztségviselőket válaszottak, táncmestereket és konyhamestert. Ez utóbbi az egész műsor szertartás81