A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Csete-Szemesi István - Gachal János - Tóth Sámuel: Torontálvásárhely alapítása
embereket, akik eddig kulturált helyeken, békében éldegéltek, teljesen lehetetlen. Hadmentességet biztosítottak tehát a települők részére, mégpedig 10 esztendőre, ezenkívül 6-10 évig térj edő adómentességet. Számolt ugyanis a katonai kormányzóság azzal, hogy legalább is 10 esztendőre lesz szükség, amíg a települők részben művelés alá vehetik a földet, másrészt amíg állandó lakhelyet építhetnek, vagyis községet létesítenek. A lakóházak építéséhez szükséges faanyagot a kincstári erdőkből ingyen kapták a települők. Ugyancsak ígéretet tettek arra is, hogy a földeket pontosan felmérik és az így mérnökileg felmért földeket, házhelyeket telekkönyvi sorrendbe foglalják, a kiosztott földeket és házhelyeket telekkönyvileg is a tulajdonosok nevére íratják. A végeken úgyszólván állandóan harcok folytak a régebbi időkben. Nyilvánvaló, hogy a települni szándékozókra ez a tény nyomasztólag hatott. A katonai kormányzóság ezért ígéretet tett arra is, hogy - a határtól befelé 40 kilométeres sávon kívül - képzett és jól felfegyverzett, állandó katonaságot tart, a civil lakosság több rendkívüli kedvezményt is élvez majd, így pl. só és dohány kiosztása vagy igen alacsony áron való árusítása által. Az ilyen módon lelkileg is jól előkészített telepítés céljára ezúttal magyarokat válogatott a katonai kormányzóság, mégpedig kálomista magyarokat. Hódmezővásárhelyi, szentesi, makói és gyomai református vallású magyarokat telepített erre a helyre, melynek mai neve Debeljácsa. Amit nem bírt teljesíteni a kincstári puszták bérlő társasága, és amennyire nem bírta helyét megállani más nemzetiségek települő sokasága, - az elmúlt 150 esztendő történelmi tanulsága szerint - annyival kitartóbban és meg nem törve állja ma is helyét a négy város fiainak utódserege: virágzó nagyközséget emelvén a pusztaság helyén olyan viharokkal a háta mögött, mint amilyent az 1848-as és 1914—18-as esztendők jelentettek. Pontos telekkönyvi adatok alapján tudjuk, hogy 1794-ben 211 család telepedett le az említett esztendőben. Emlékezés okáért feljegyezzük a települő családok neveit. Házszám szerint a következő családok nyertek letelepedési jogot: Szekeres Mihály, Hóder Mihály, Tóth István, Bekő Mihály, Dávid János, Mérges András, Csengeri János, Mézes Mihály, Kenéz János, Koska Sámuel, Balog Pál, 32
