A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
RÉGÉSZET - Béres Mária: Régészeti-műemléki kutatások a csomorkányi templomrom területén 1991-ben
pénz vagy az érme). E módszer meglehetősen lassú, de megbízható, s csak ily módon remélhetjük, hogy hiteles új adatokat nyerhetünk - a korábbi bolygatások után - az egykori templom építéstörténetére, megjelenésére. A választott módszer helyességét már az első ásatási év eredményei is igazolni látszanak. Az 1892-95-ben feltárt alapokon kívül más építési periódus részletei is napvilágra kerültek, s bár ezek pontos alakját és építési idejét ma még pontosan nem tudjuk, a dortmundi vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a dombon a 12. sz. végén már biztosan állt templom, melyet főként 4,5 cm vastag, kézzel vetett, pelyvás soványítású téglából és homokkőből, valamint mészkőből építettek6. Abban az időben, amikor a Csanád nemzetség Csömör ága megosztva birtokolta a falut7, ez a korai templom még állhatott. A következő nagy átépítés, a régitől eltérő alaprajzi elrendezésben a 14. sz. első felében történhetett, s ekkor - az előkerült külső támpilléralap részlete alapján - már gótikus stílusú lehetett a templom.8 A romjaiban még ma is látható templom a 15. sz. utolsó harmadában téglából épült, hosszú, keskeny, gótikus bordákkal boltozott, külső támpillérekkel megerősített volt.9 E templom belsejét vörös homokkő őrleményével színezett habarccsal vakolták, s a szűk déli bejárat belső oldalán, valamint a szentélyben freskók díszítették a falakat. Pontosan meghatároztuk a templom környékén a 15. sz-i járószintet, megtaláltuk a templombelső padlószintjét is. A nyomokból kiolvasható, hogy a templomba a küszöbön át belépve egy cm magas lépcsőn keresztül jutottak le a hívők a belső térbe. A templom padlója különböző alakú agyagból égetett lapokból volt kirakva, teteje cserepekkel volt borítva. E templom hajóját és szentélyét többször átvakolták és festették. A szentélyben valamikor a 16. sz. vége felé vastagon lemeszelték a freskókat, sablonnal és szabadkézzel készített fekete és vörös geometrikus minták kerültek az egykor gazdag díszítés helyére. Nem sokkal az 1596-os pusztulása előtt a templom külseje meszes habarccsal vakolt volt, amit vastagon, több rétegben fehérre meszeltek. A dortmundi egyetemisták, a téglánkénti felmérés közben találták meg a külső vakolat alig észrevehető nagyságú maradványait.10 1<U6 17
