Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)

2022-09-01 / 3. szám

A tórikus műlencse tervezési és sebészi gyakorlata Barrett tórikus kalkulátor használa­tával és digitális jelölés mellett akár az operált betegek 95%-ában is 0,5 D alatti lehet hazai adatok alapján (76). A reziduális cylinder egy má­sik tanulmányban több mint 0,50 D volt és/vagy a műlencse-rotáció >10° volt 27,2-50,5%-ban. Direkt astigmia esetében túlkorrekció volt 36,4%-ban, amely kisfokú astig­mia esetén volt a gyakoribb, indi­rekt astigmia esetében pedig alul­­korrekció volt 37,6%-ban (44). Egy másik megfigyelés szerint 30 vizs­gált szemből 8 esetében a reziduá­lis astigmia 1,0 D-nál nagyobb volt; ezekben a nem tervezett esetekben viszont kiderült, hogy a hátsó cor­­nealis astigmia 0,6 D-nál nagyobb volt, vagy a műlencse rotációja volt nagyobb, mint 5°-os (42). A nem tervezett reziduális astigmia hátterében számos hibaforrás áll­hat. A cornealis astigmia pontatlan mérését rossz műszer, nem jó mé­réstechnika, de a súlyosabb száraz­­szem-szindróma, illetve szemfel­­színbetegség is okozhatja. Keratometria előtt javasolt a száraz szem megfelelő kezelése, a mérés előtt közvetlenül is érdemes ilyen­kor műkönnyet használni, amely után rövid várakozási idő is javasolt. Fokozottan figyelni kell ismert szá­­razszem-szindróma esetén, hogy a keratometria előtt kerüljük az app­­lanációs tonometriát. A keratometria előtt javasolt a kon­taktlencse levétele, amelynek oka, hogy akár a lágy kontaktlencse is okozhat kisfokú, de klinikailag je­lentőssé váló corneagörbületi elté­rést a kontaktlencse mérés előtti közvetlen levétele esetén. Javasolt a kemény kontaktlencsét lega­lább 1 hónappal eltávolítani (90). A lágy kontaktlencse eltávolításá­nak szükséges idejét az irodalom viszont még a mai napig nem tisz­tázta: 1 nap és 2 hét közti időt ja­vasolnak a kontaktlencse-levétel és a keratometria között (31, 64, 67, 90); az 1 hetes kontaktlencse-nél­küliség elfogadható kompromisz­­szumnak tűnik. Ismert, hogy logisztikai háttér mi­att a műlencse toricitása is, bár kis­mértékben, de nem mindig egyezik meg a lencsedobozon lévő értékkel („mislabeling”). A predikciós hiba további okai lehetnek a hibásan szá­molt effektiv műlencse-pozíció, a hibásan számolt műlencse-toricitás, a sebészileg indukált astigmia rossz becslése, vagy az átlagtól jelentősen eltérő posztoperatív sebgyógyulá­si tulajdonságok, valamint a hátsó cornea hatásának figyelmen kívül hagyása. Intraoperatívan hibás astigmiaten­­gely-jelölés, illetve pontatlan be­ültetés hozhat nem kívánt poszt­operatív eredményt. A műtét után legtöbbször a tok egyenlőtlen zsu­gorodása, vagy decentrált rhexis okozhatja a tórikus műlencse po­zíciójának változását, és/vagy nem kívánt rotációját, amely a posztope­ratív fénytörési értéket jelentősebb mértékben is ronthatja. Bár a len­­cseepithelium-sejtek eltávolítása az elülső tok belső felszínéről a mű­lencse axiális pozíciójának stabilitá­sát elősegítheti (6, 28), és csökken­ti a műlencse-decentráció és a tilt esélyét is nagyfokú myopia esetén (97), az elülső tok polírozásának hi­ányában gyorsabban, könnyebben kialakuló elülső toki fibrózis csök­kentheti a tórikus műlencse posz­toperatív rotációját (99). Átlagosnál nagyobb tengelyhosszú szemeken leírták, hogy az átlagosnál kisebb capsulorhexis növeli a tórikus mű­lencse rotációs stabilitását (41). így tórikus műlencse beültetésével ter­vezett szürkehályog-műtét során az elülső tok teljes sejtmentesítésének, polírozásának szerepe legalább­is kérdéses, ezért nem javasolható minden esetben. Amennyiben nagyobb mértékű re­ziduális fénytörési hiba és/vagy reziduális astigmia alakul ki a mű­tét után, javasolt a fenti lehetséges okok közül megtalálni az adott esetben fennálló hibát. Amennyi­ben a műlencse szférikus dioptria­értékének hibája az elsődleges ok, mérlegelendő, hogy egyszerű szem­üveges, vagy kontaktlencsés korrek­ciót, add-on műlencse-implantáci­­ót, keratorefraktív műtétet vagy a lencsecserét javasoljunk. A nagyobb mértékű reziduális as­tigmia megoldása legtöbb esetben a műlencse repozíciójával megold­ható, azonban ez a műtét után 1 héten belül nem javasolt az ilyen­kor gyakran előforduló újabb mű­­lencse-elmozdulás miatt. Ha eltelt a műtét után minimum 1 hét, és a lencse elmozdulása/rotációja válto­zatlan, és a tok zsugorodása elin­dult, újbóli saját számítással, vagy hatékony online segítséggel (as­­tigmatismfix.com) kiszámítható a szükséges korrekció, illetve mű­­lencseforgatás, illetve repozicioná­­lás mértéke. Ilyenkor paracentesis készítése, intracameralis érzéstele­nítés után legtöbbször forgatóval pozícionálható a műlencse. A pozi­cionálás után fiziológiás sóoldattal való csarnokfeltöltés, és intracame­ralis cefuroxim oldat adása java­solt. A tórikus műlencsék rotációja te­hát a cylinderes hatás csökkenését okozza. Ennek mértéke azonban irodalmi vita tárgya (69). A hivat­kozások legtöbbször azt írják, hogy 1° nem tervezett változás a tórikus műlencse tengelyében a cylinde­res törőerő 3,3%-os csökkenésé­hez vezet, és 30°-os rotáció esetén a korrekciós hatás teljesen eltűnik. A vektoranalízissel mért és egy elektro-opto-mechanikai eszközzel végzett objektív elemzés viszont igazolta, hogy nem 33°-os, hanem 45°-os nem tervezett tengelyel­fordulás okoz teljes hatásvesztést tórikus műlencse-beültetés után. A tórikus hatás csökkenése és az elfordulás mértéke közötti össze­függés ráadásul nem is lineáris: az „első” 10° viszonylag kis hatáscsök­kenést okoz, tehát az ilyen, kisebb mértékű műlencse-elfordulás iránti tolerancia jóval nagyobb, mint azt a tisztán matematikai számítások­ból korábban gondoltuk (4, 22, 23, 91). Gyakorlati szempontból ezért fontos, hogy 5-10°-nál kisebb kü­lönbség a tervezett és a műtét után látható műlencsetengely között klinikailag csak elhanyagolható problémát okozhat, vagyis ilyen kismértékű nem tervezett rotáció esetén végzett műtéti korrekció re-106,

Next

/
Oldalképek
Tartalom