Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)
2021-12-01 / 4. szám
Novelties in the treatment of uveitis az uveitises CMO felszívódása (2-23 hónapig). A CMO kiújulása esetén ismételt injekciókkal újra hasonló eredmény érhető el (12, 54). A betegek 25%-ának 30 Hgmm feletti lOP-értékeket is mértek, azonban glaukómaellenes műtétre egy esetben sem volt szükség. Az ismételt injekciókkal együtt járt a kataraktaképződés, az ötödiknél elérve a műtét biztos szükségességét. Klinikai relevanciával bír, hogy a különböző dózisban alkalmazott tramcinolon-acetát (2 mg vs. 4 mg) nem különbözik a terápiás kudarcig eltelt idő hosszában, azonban a magasabb dózis esetén 4,6-szeres eséllyel történik filtrációs műtét (54). Megállapítható, hogy az uveitis okozta CMO kezelésében a dexametazon-implantátum és az intravitreális triamcinolon-hatásban összemérhetőek, és a periokulárisan alkalmazott triamcinolon felett állnak (54). Számos klinikai vizsgálat zajlik intravitreálisan alkalmazott immunszuppresszív szerekkel, amelyek potenciális jövőbeli terápiás lehetőségek. A T-sejt differenciálódását és a B- és T-sejtek aktivációját gátló sirolimust (SAVE- és SAKURA-vizsgálatok) mind intravitreálisan, mind subconjunctiválisan alkalmazva hatékonynak találták az üvegtesti gyulladás csökkentésében (29, 32, 57). A sirolimus immunszuppresszív és antiproliferativ ter mészetével bizonyította, hogy hatékony lehet az uveitis kezelésében. A kortikoszteroidot használó betegek 68%-a öt hónap után abba tudta hagyni a kortikoszteroid szedését. Folytatásként a LUMINA III. fázis klinikai vizsgálat tanulmányozza, hogy mely aktív hátsó NIU- ban hatásos a szer. A dihidroorotát-dehidrogenázt (DHODH) gátló PP-001 molekula I. fázis vizsgálata (NCT03634475) zajlik, amely gátlás a limfociták számát csökkenti, és mérsékelheti a gyulladást. Intravitreális methotrexát (Behgetkórban, tuberkulózishoz kötött/ eredetű serpiginoid chorioretinopathiában), infliximab és adalimumab off-label alkalmazásáról ugyan fellelhetőek közlemények, azonban 2. ábra: csDMARD [conventional synthetic Disease-Modifying Antirheumatic Drug] mellett minimális aktivitást mutató pars planitis [nyíl: hógolyók] klinikai vizsgálati eredmények a biztonságosságról és hatásosságról nem érhetők el, így használatuk jelenleg komoly körültekintést és engedélyezést igényel. Intravitreális infliximab retinotoxikus hatását figyelték meg (42). Bíztató, hogy a betegbevonás végéhez közeledik a MERIT (Macular Edema Ranibi zumab v. Intravitreal anti-inflammatory Therapy) III. fázis klinikai vizsgálat, amely uveitises CMO- ban elemzi az intravitreális methotrexát (400 gg), intravitreális ranibizumab (0,5 mg) és dexametazon-implantátum (0,7 mg) biztonságosságát és hatásosságát. A biologikumok közül a VEGF-inhibitor ranibizumab (Lucentis) és aflibercept (Eylea) eredetileg is intravitreális alkalmazásra lett kifejlesztve (szemben az eddigiekkel!). Jelenlegi indikációjuk a nedves típusú makuladegeneráció, a diabéteszes és vénás trombózist követő makulaödéma. Az intravitreálisan is alkalmazott bevacizumab (Avastin) ugyanezekre az indikációkra, de off-label alkalmazott már mielőtt az előző kettő engedélyezve lett volna. Gyulladás okozta chorioidea-neovaszkularizáció (CNV) ugyanakkor uveitisben is látható (Vogh-Koyanagi-Harada-betegség, sarcodosis, birdshotchorioretinopathia, sergiginous chorioiditis, de punctate inner choroiditisben és okuláris hystoplasmosis esetén gyakrabban). Emelkedett VEGF-szint mutatható ki uveitises makulaödémában, és az IL-6 szintje is magasabb. Az IL-6 indukálja a VEGF termelését, így a VEGF gátlása hatásos célpont lehet, mivel az érpermeábilitás fokozásáért felel. Jelenleg csupán kis betegszámú esetsorozatokra hagyatkozhatunk, azonban reményt keltő eredményeket közöltek uveitis okozta CMO esetében, habár gyakran az injekciók ismétlése szükséges (35, 54). A fentebb részletezett MERIT-vizsgálat nagy várakozással tölti el ezek miatt az érintetteket. Az intravitreális alkalmazás előnye a NIU kezelésében megkérdőjelezhetetlen. A nem szteroid immunmoduláns szerek lokális és intravitreális alkalmazására egyértelmű az igény, azonban a jelenlegi rövid hatástartamuk megoldandó feladatot ad a farmakológusok számára. Szintetikus □MARD-ok A leggyakrabban használt sDMARD- ok farmakológiai jellemzőik alapján csoportosíthatóak anti-metabolitokra (methotrexát, azatioprin, mikofenolát-mofetil), kalcineurininhibitorokra (ciklosporin A, tacrolimus) és alkiláló szerekre (ciklofoszfamid, chlorambucil). Mivel a sDMARD-ok hatása lassan épül fel (2 hét-3 hónap), ezért indulás■178; X z