Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)

2021-03-01 / 1. szám

Estimation of pre- and postoperative corneal astigmatism based

Bevezetés

A tórikus műlencse-beültetés társadalombiztosítás általi támogatottsága a szürkehályog-elleni beavatkozás során történő refraktív korrekció lehetőségét jelentősen kiterjeszti. Az asztigmia csökkentésére történő igény felmérése természetesen egyénfüggő, ám amennyiben a tórikus műlencse-beültetésén való gondolkodást egy dioptriaérték elérésétől teszszük függővé, nem elhanyagolható szempont annak figyelembevétele, hogy a rutinszerű végzett standard keratometria (SK) csupán az elülső felszíni asztigmiát méri, ám a teljes szaruhártya-asztigmia a hátsó felszín eltérő geometriája miatt ettől jelentősen eltérhet. Szerencsére a hátsó felszín görbületi viszonyinak mérése is egyre szélesebb körben megoldható, ám ennek hiányában is lehetőségünk van a teljes szaruhártya-asztigmia becslésére és jó posztoperatív eredmények elérésére a regressziós tórikus műlencsetervező formulák (RF) segítségével (1, 2, 8). További, a posztoperatív asztigmiát jelentősen befolyásoló tényező az általunk, sebészileg indukált asztigmia (SIA) is, amelynek irányát egyrészt tág határok között megválaszthatjuk, másrészt mértékének meghatározása irányfüggésének és a műtéti technikák különbözőségei miatt egyéni paraméterezést tehet szükségessé (3, 10).

Amennyiben tehát a tórikus műlencse-beültetés indokoltságát pusztán az SK nettó asztigmiaértéke alapján határoznánk meg, valószínűsíthetjük, hogy egy ilyen csoport nem tartalmazná mindazon szemeket, amelyek akár a hátsó felszíni asztigmiát is becslő RF alapján, akár a tapasztalati SIA-t is figyelembe véve (RF-SIA) tűnnének tórikus korrekcióra indokoltnak. Természetesen fordított esetekre is számítanunk kellene, olyan szemekre, ahol az RF vagy RF-SIA alapján történő számolás jelezne inszignifikánsnak tekinthető asztigmiaértéket.

Jelen vizsgálatunk során optikai biométerünk reprezentatív adatbázisa alapján az SK-val mért, illetve Barrett

Tórikus

RF-fel becsült preoperatív, valamint az RF és SIA együttes figyelembevételével vélelmezett posztoperatív asztigmiaértékek eltéréseit vizsgáltuk.

Anyag és módszer

Kiindulási adatokként az lOLMaster500 (Carl

Zeiss

Meditec,

Oberkochen, Németország)

biométer méréseit használtuk. Szűrve a mérés időpontjában 50 év vagy afeletti életkorú személyeket, akiknél mindkét szemen sikeres bulbushossz- és keratometriás mérés szerepelt, vélelmeztük, hogy ezen esetekben a műlencsetervezés szürkehályog miatt történt. így 10 750, 50 éves vagy afeletti életkorú páciens (nő/férfi: 6808/3942 fő, életkor [átlag ± sd]: 72,4±8,3 év) 21 500 szemének adatait vizsgáltuk.

Az anonimizált adatokat Excel táblából az interneten szabadon elérhető (

https://ascrs.org/tools/barretttoric-calculator),

Barrett

Tórikus

kalkulátorba az általunk kifejlesztett VBA

(Visual Basic

for

Applica

tions) programnyelven írt makróval importáltattuk, számoltattuk a becsült teljes szaruhártya-asztigmiát SIA-val, vagy anélkül. A SIA mértékének és irányának számolására a következő, feltételezett sebészi eljárást vettük alapul: 0,5 D-át meghaladó asztigmia esetén 80 és 150° közötti, SK asztigmiaszög esetén a meredek tengely irányába helyezett seb, 80° alatti asztigmia esetén 90°ba helyezett, 150° asztigmia fölött 150°-ba helyezett főseb. A 0,5 D-át meg nem haladó asztigmia esetén a fősebet 90°-ba helyezve vélelmeztük. A SIA mértékét a fősebet 90°ba helyezve 0,6 D-nak, 150°-nál 0,4 D-nak, a két érték között pedig a két érték között lineárisan változónak tekintettük (ellenkező irányba, 80° -ig hasonló mértékű eltéréssel számoltunk). Az eredményül kapott becsült asztigmiaadatokat VBA-makrónk Excel táblázatba exportálta, az eredmények elemzése ugyancsak a Microsoft Excel (Microsoft Corp.,

Redmond, WA,

Egyesült

Államok) táblázatkezelőben történt.

• 18 ;

% z

Szignifikáns mértékű asztigmiának az 1,0, illetve 1,5 dioptriát meghaladó asztigmiaértékeket tekintettük, ezen szemeket az 0°-29°, valamint 150°-179° esetén az inverz, a 30°- 59° vagy 120°-149° szögálláskor a ferde, a 60°-119° közé eső szögek esetén pedig a direkt

asztigmia

csoportjába soroltuk.

A vizsgálatok a Szegedi Tudományegyetem Regionális Kutatásetikai Bizottságának engedélyével történtek.

Eredmények

Hagyományos keratometria (SK) szerint mérve a vizsgált szemek 31,9 és 13,3%-a (n=6851 és 2855) mutatott 1,0 és 1,5 D-át meghaladó asztigmiát, míg a Barrett

Tó

rikus RF alapján a becsült teljes asztigmia a szemek 34,0 és 14,4%ában (n=7301 és 3090) bizonyult 1,0 és 1,5 D-nál nagyobbnak (1. ábra). Életkor szerinti fölosztásban tekintve a szignifikáns mértékű direkt asztigmia

idővel csökkenő gyakorisággal jelentkezik mind SK, mind az RF szerint, ám az RF- fel számolt gyakoriságuk mintegy fele-harmada az SK által mutatott értékeknek. Ellenkező irányú változás figyelhető meg az inverz asztigmia eseteiben is, hol a korral járó előfordulási gyakoriságuk mindkét módszerrel számolva nő, ám az RF esetében a százalékos arányok mindegy kétszeresen haladják meg az SK vonatkozó értékeit. A ferde asztigmiák aránya - függetlenül a számolás módszerétől - nem mutatott lényegi eltérést az életkor függvényében (1. táblázat). Hangsúlyozandó azonban, hogy az SK- tól eltérően az RF-csoportban 1,0 és 1,5 D asztigmiát meghaladónak bizonyult 2648, illetve 1150 szem (93 és 98%-ban az SK szöge szerinti inverz asztigmiával), viszont 2198 és 915 szem esetén (96 és 94%-ban direkt

asztigmiával)

az asztigmia az SK-csoportban az 1,0 illetve 1,5 D-át meghaladta, ám az RF-csoportban alatta maradt. Amennyiben az SK-val 1,0, illetve 1,5 D-nál nagyobb asztigmiás szemek számát 100%-nak te-