Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)
2020-06-01 / 2. szám
Szemészet 157. évfolyam, 2020; 2. szám B2-BB. Az adalimumab jelentősége a nem fertőzéses eredetű uveitisek kezelésében Fodor Mariann or., Pólyák-Pásztor Dorottya dr., Pásztor Orsolya dr., Kolozsvári Bence Lajos or. Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar; Szemészeti Tanszék, Debrecen [Igazgató: Dr Fodor Mariann egyetemi docens] Célkitűzés: Saját tapasztalataink alapján a nem infektív uveitis (NIU) indikációra indított adalimumab hatásosságának, szteroidspóroló hatásának és mellékhatásprofiljának bemutatása. Betegek és módszerek: A Debreceni Szemklinikán NlU-indikációra adott adalimumab terápiában részesülő betegek uveitisének aktivitását, az alkalmazott kortikoszteroid és antiglaukómás hatóanyagok mennyiségét, és a kezelés alatt jelentkező mellékhatásokat elemeztük. Eredmények: 14 betegnél indítottunk adalimumabterápiát 2017 júliusa és 2020 márciusa között. Indításkor az átlagéletkor 30,4 év (tartomány: 8,5-51,2 év] volt, a NIU diagnózisának felállítása és az adalimumabkezelés elkezdése között átlagosan 7,8 év telt el (tartomány: 0,3-32,1 év). Az átlagos követési idő 1,5 év (tartomány: 30 nap - 2,8 év) volt. Az átlagos napi szisztémás metilprednizolon-szükséglet az adalimumabterápiát megelőző évben 7,2 mg (tartomány: 0-26,8 mg; átlagos kumulatív dózis 2610,7 mg /év), míg a terápia elkezdését követő évben már csak 1,2 mg volt [tartomány: 0-8,8 mg; átlagos kumulatív dózis 424,7 mg /év; p = 0,01). Az alkalmazott napi szteroid csepp száma 2,1-ről (SD 1,5) 1,2-re (SD 1,3], az antiglaukómás hatóanyag száma 2-ről (SD 2,1) 1,3-re (SD 2,0) csökkent. A követési idő végén a szemek 64%-a gyulladásmentessé vált. A betegek 71,4%-a az adalimumab mellé kiegészítő immunszuppresszív szert használt. Az első betegünknél nagy dózisú szteroid és methotrexat szedése mellett szepszis jelentkezett az indukciós szakban, két betegünknél pedig enyhe lefolyású övsömör alakult ki. Egy betegnél sem kellett végleg abbahagyni az adalimumabterápiát. Következtetés: Az adalimumab hatásosnak bizonyult súlyos NlU-esetekben, ugyanakkor a betegek háromnegyede egyéb immunszuppresszív terápiában is részesült. Használatával jelentős szteroidspórolás érhető el, a felismert mellékhatások kezelhetőek voltak, azonban a betegek szoros követést és körültekintést igényelnek. The impact of adalimumab in the treatment of non-infectious uveitis Purpose: To present the impact, the effectiveness, the corticosteroid-sparing effect and the adverse events profile of adalimumab treatment for non-infectious uveitis (NIU), based on our experience. Patients and methods: The activity of uveitis, the side effects during the treatment, the amount of corticosteroid and anti-glaucoma drug needs (or used) were analyzed in patients receiving adalimumab therapy for NIU indication at the Department of Ophthalmology, University of Debrecen. Results: Fourteen patients started adalimumab treatment for NIU from July 2017 to March 2020. At the time of starting adalimumab the mean age was 30.4 years (range: 8.5-1.2 years], the mean interval between diagnosis of NIU and initiation of adalimumab therapy was 7.8 years (range: 0.3-32.1 years). The mean follow-up was 1.5 year (range: 30 days to 2.8 years). Before adalimumab treatment for a period of one-year the patients took daily 7.2 mg (range: 0-26.8 mg; mean cumulative doses were 2610.7 mg/year); after adalimumab treatment for a year the patients took daily 1.2 mg (range: 0-8.8 mg; mean cumulative doses were 424.7 mg/year; p = 0.01] systemic methylprednisolone on average. The usage of daily steroid eye drops decreased from 2.1 (SD 1.5) to 1.2 (SD 1.3), and the number of active substances for glaucoma treatment decreased from 2 (SD 2.1) to 1.3 (SD 2.0). At the end of the follow-up 64 % of the eyes became inactive and 71.4% of the patients used additional immunomodulatory agent besides adalimumab. First out of the 14 patients (using high doses p.o. steroid and methotrexate) sepsis developed in the induction period of adalimumab and at two of the patient's mild herpes-zoster occurred. Adalimumab was not discontinued permanently in any of the cases. Conclusion: Adalimumab was effective in highly pre-treated cases of NIU with significant steroid-sparing effect. The three-fourths of the patients used additional immunosuppressive treatment. The adverse events were treatable, but frequent observations and prudence are needed. adalimumab, nem fertőzéses uveitis, szteroidspórolás, mellékhatás adalimumab, non-infectious uveitis, steroid-sparing effect, adverse events
