Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)
2020-03-01 / 1. szám
ükulánis toxoplasmosis diagnosztikája és kezelése 3. ábra: Az OGT-képeken a CSCR látható: a jobb oldali makulában serosus PED Cpiros nyíl], mellette SRE a bal szemen extrafovealis SRF látható Ca- és b-kép], A fluoreszcein-angiográfiás képeken detektáltuk a hot spotokat Cc-kép sárga nyíl] mindkét oldalon CSCR-t találtunk (3. a és b ábra), továbbra is teljes visus mellett. A betegség recidív jellege miatt kezelést terveztünk, ennek érdekében fluoreszcein-angiográfia történt, ahol mindkét oldalon a fovealis avaszkuláris zónán kívüli hot spotokat azonosítottunk (3. c ábra). Tekintettel a bal szem extrafovealis elhelyezkedésű, panaszmentes subretinalis folyadékgyülemére (SRF), obszerváció mellett döntöttünk, itt kontrollok során progressziót nem tapasztaltunk, míg jobb szemén a hot spot fokális lézerkezelését végeztük, amelynek hatására az SRF és panaszai az ezt követő egy hónapra megszűntek. 2016-ban, az egyéves kontroll alkalmával mellékleletként akutan zajló, enyhe toxoplasmás retinochorioiditist találtunk minimális üvegtesti sejtes szórás kíséretében. A klinikai megjelenés alapján felállított diagnózist a szérum toxoplasma-ellenes IgG-pozitivitása erősítette meg. A korábbi, heges gócok és a friss lézió a jobb szem papillájától nasalisan helyezkedtek el, terjedésüket tekintve a papillától távolodó tendenciát mutatva. Figyelembe véve a gócok lokalizációját, az enyhe vitritist és az immunkompetens beteg szubjektív tüneteinek hiányát, obszerváció mellett döntöttünk, amelynek harmadik hónapjában a szatellitalézió demarkálódást mutatott, az üvegtesti aktivitás megszűnésével. További egy évvel később a páciens ismét felkereste intézményünket jobb szem kifejezett szubjektív panaszai és látásromlása miatt. Ekkor legjobb korrigált visusa jobb oldalon 0,8 volt, mérsékelt üvegtesti gyulladással és az eddigieknél nagyobb, a papillát ismét megközelítő szatellitalézióval (1. ábra). Ez a jelenlegi, reaktiválódott retinochorioiditis az ajánlások alapján a kezelés megkezdésére vonatkozó indikációknak több szempontból is megfelelt (góc elhelyezkedése, látásromlás, üvegtesti gyulladás), a terápia iniciációja mégsem volt ennyire evidens, hiszen bizonytalanságot jelentett a páciens ismert CSCR-e. Bár a centrális serosus chorioretinopathia pontos patomechanizmusát még nem sikerült tisztázni, a glükokortikoidoknak azonban egyértelmű szerepet tulajdonítanak a kialakulásban, ezért mérlegelni kellett, hogy a toxoplasmosis reaktivációjának kezelését szem előtt tartva, kockáztassuk-e a CSCR visszatérését a szisztémásán adott szteroiddal. Végül, a beteggel egyetértésben a terápiát választottuk, naponta kétszer adott per os 800/160 mg szulfonamid és trimetoprim mellett, háromnapos késleltetéssel napi 80 mg szteroid indult. Az egy hétig alkalmazott gyógyszer-kombináció mellett, kontroll alkalmával a gyulladás mérséklődése volt látható, azonban a centrális serosa fellángolását tapasztaltuk mindkét szemen, ezért a toxoplasma-ellenes kezelést felfüggesztettük. Ellenőrzések alkalmával, eleinte további folyadékgyülem-fokozó-15
