Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)
2020-03-01 / 1. szám
' tB iff 'if? Diagnosis and treatment of ocular toxoplasmosis Érdekes módon a toxoplasmafertőzés következtében létrejött megbetegedés súlyossága nem feltétlen, vagy nem kizárólag az érintett egyén immunkompetenciáján múlik. Az 1990-es években kezdték meg a genotípusok tanulmányozását, amely egy összetett, genetikailag igen diverz populációs struktúrát tárt fel, és végleges kategorizálásuk a mai napig tart. A szekvenciaalapú elemzések szerint jelenleg tizenkettő haplocsoportot írtak le, és míg Nyugat-Európában, illetve Észak-Amerikában a kevésbé súlyos, addig Dél-Amerikában és Afrikában a súlyos fertőzésért felelős törzsek terjedtek el. A Brazíliában és Kolumbiában jellemző genotípusok esetén kifejezetten magasabb a retinochorioiditis előfordulási gyakorisága és súlyossága, mind az immunkompetens egyének primer fertőződésénél, mind a kongenitális esetekben (14). Diagnosztika Az okuláris toxoplasmosis rendszerint mérsékelt üvegtesti gyulladással szövődött fokális, pelyhes, fehér retinochorioiditis képében jelentkezik, amely fundusvizsgálattal igen jellegzetes megjelenést mutat („headlight in the fog”) (1. ábra). A reaktiválódó gyulladás általában egy pigmentált retinochorioideális heg szomszédságában jelentkezik (szatellitalézió), ennek hiányában felmerülhet egyrészt egy frissen szerzett fertőzés, másrészt további, toxoplasmán kívüli etiológia lehetősége is. Bár a kezdeti panaszok jellege nagymértékben függ a lézió elhelyezkedésétől, általában egyoldali, homályos látással jelentkeznek a betegek, és úszkáló homályokat panaszolnak. Sok esetben enyhe vagy közepes mértékű anterior uveitis („spillover uveitis”), valamint emelkedett szemnyomás is megfigyelhető. Az aktív léziók közelében futó retinaerekben gyakran a vénák kiterjedt behüvelyezettsége, perivasculitis, illetve az artériákban megjelenő szegmentált plakkosodás figyelhető meg (Kyrieleisarteriolitis), emellett érelzáródás is előfordulhat. Az üvegtesti gyulladásból visszamaradó homályok lassan, akár évek alatt szívódnak fel, súlyos és elhúzódó vitritis esetén pedig üvegtesti húzások kialakulásával, hátsó határhártya-leválással, vagy akár retinaleválással is számolni lehet. Az immunhiányos és idős emberekben kialakuló toxoplasmosis ettől eltérő, atípusos megjelenést mutathat. Ezekben az esetekben nagyméretű, többszörös, akár kétoldali léziókat is láthatunk, a társuló retinochorioideális heg jelenlétével vagy anélkül. Atípusos jel továbbá a neuroretinitis, a külső, punktált retinalis toxoplasmosis (PORT), retinitis pigmentosát utánzó egyoldali pigment retinopathia, illetve a retinochorioiditis nélkül fellépő intraokuláris gyulladások is. Ilyen, klinikailag súlyosabb kép fordulhat elő azoknál a betegeknél is, akik a megfelelő antimikrobás védelem nélkül részesülnek szteroidkezelésben (12). Bár az okuláris toxoplasmosis diagnosztikájának alapját a szemfenéken jelentkező, igen jellegzetes képet mutató retinochorioiditis adja, az atipikus megjelenési formák esetében szükség lehet laboratóriumi vizsgálatokra is. A korábbi és az akut fertőzés elkülönítésére ideális esetben több módszerrel is elvégzett vizsgálatokra van szükség. Ezt célozza a T. gondii szerológia profil (TSP) meghatározása, amelynek során a fajlagos IgG, IgA, IgM és IgE antitestek különböző agglutinációs reakciókon alapuló tesztekkel és ELISA-val kerülnek meghatározásra, illetve az akut és kongenitális fertőzések esetén immunfluoreszcens vizsgálattal történik az IgM-ellenanyag kimutatása. A Toxoplasma gondii ellen termelődött szérum IgM-antitestek száma a fertőződés akut fázisában korán megemelkedik, és akár egy évig is jelen lehetnek, az IgG-antitestek pedig az infekciót követően két héttel jelennek meg, és változó mennyiségben, de életünk végéig mérhetőek maradnak (9). A fertőződésre gyanús pácienseknél először az IgG, annak pozitivitása esetén pedig az IgM-ellenanyagok meghatározását javasolják. Az emelkedett IgG-titer a megfelelő klinikai kép mellett a toxoplasmás retinochorioiditis diagnózisát tulajdonképpen alátámaszthatja, hiánya pedig kizárja annak lehetőségét 12 1 . ábra: A kép jobb alsó részében látható a típusos, friss toxoplasmás retinochorioiditis fundusképe [zöld nyíl], amelyet az üvegtesti gyulladás homályossá tesz [„headlight in the fog”3, a felső részben a korábbi pigmentált atrófiás gócokkal [kék nyilak]
