Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-06-01 / 2. szám
Michael Baptist de Wenzel báró szerepe az európai hályogsebészetben 3. ábra: Azonos részlet az eredeti Wenzel (1 VBSH munkából és Ware C1B12] könyvéből. Az eseteket Ware látta el római számokkal, az eredeti francia szövegben az esetek nem voltak számozva Traité de la Cataracle. 12.7 qu’on eft quelqucfois oblige de faire malgré íoi, pour, ne pás oppofer aux malades un xefus dönt l’efpoir, qui leur refte toujours, les empéche de reconnoitre la juftice. Vingt-quatriémc Obfervation. Mon Pere fut appellé, en 1760 , a Pefi cn Hongrie, pour Madame la ComtcíTe Crachalkowit\, époufe du Ptéfident de la Chambre de Hongrie. Cetté Dame étoit afFc&ce de Ca-168 Upon the CalaräCt CASE XXIV. In the year 1760 my father was sent for to Pest, in Hungary, to see the Countess Crachalkowitz, whose husband was president of the council. annak ellenére, hogy J. Ware, könyvének előszavában leírja emlékeztessük az olvasót arra, hogy a 'Báró Tanulmányai' nem annak a Wenzel bárónak a tollából származik, akit körülbelül húsz évvel ezelőtt megérdemelten ünnepeltek ebben a városban (Londonban) a szürkehályog-kivonásban való kézügyességéért és sikereiért, hanem annak fiáéból.” Az 1876-os Larousse kiadás mégis összekeveri kettőjüket és az apa neve alatt rögzíti a fiú karrierjét.) Visszatérve a számunkra fontos XXIV eset ismertetéséhez, a Crassalkowitz név elírás. Bár az évszázadok során a vezetéknév leírása néhányszor változott (Graschiakovith, Grassakovith, Grassalkovicz, Grassalkovich), ez a változat sosem létezett. A gróf aláírása a Magyar Nemzeti Múzeumban fellelhető (4. ábra). Az angol fordítás „president of the council”-ja nem fedi a gróf közéleti rangját, aki a Magyar Királyi Udvari Kamara elnöke volt 1748-tól haláláig. Az eredeti francia szöveg „President de la Chambre de Hongrie” jobban kifejezi ezt. Gróf Grassalkovich Antal a királyi udvar egyik A. ábra: Grassalkovich Antal eredeti aláírása legbefolyásosabb magyarja volt, királyi személynök, koronaőr, belső titkos tanácsosi címekkel is rendelkezett, a Szent István Rend nagykeresztje kitüntetést Mária Terézia személyesen adta át neki (14). Amikor Grassalkovich gróf első két felesége elhalálozása után harmadszor is megnősült 1752-ben, második felesége nővérét, a megözvegyült klobusici és zétényi báró Klobusiczky Teréziát (1709-1781) vette el. Felesége a műtét idején 51 éves volt (5. ábra). Az eset leírása „...A gró ínénak katarakta volt a jobb szemén. A pupilla teljes mértékben mozdulatlan és annyira tág, mint gutta serena esetében általában. (Megjegyzés: a gutta serena kifejezés az ismeretlen eredetű vakság gyűjtőfogalma volt, a szem elülső szegmense tiszta és békés, nincs látható oka a vakságnak, úgymint szaruhártya-heg, gyulladás vagy szürkehályog. A vakság hátterében hátsó szegmens betegséget feltételez: a retina, a látóideg vagy az agy károsodását. Az oftalmoszkóp megjelenésével vált a gutta serena diagnózis értelmetlenné.) A katarakta megjelenése előtt erős fájdalmai is voltak. A lencse sárgásfehér színű és kifejezetten átlátszatlan, a szemgolyó nagyon kemény, a selerán számos tágult ér figyelhető meg. Ezen tünetek kétségessé tettek bármiféle beavatkozást. Azonban a hölgy sürgető kérése, valamint a hozzátartozók, illetve a jelenlévő orvos meggyőzte apámat, másképpen fogalmazva rákényszerítette, hogy mégis végezzen műtétet. Apám továbbra is állította, hogy nem valószínű, hogy a műtét sikeres lesz. A cornealis seb elkészítése után a lencse darabolása majd eltávolításakor a szem belsejében levő tágult erek elkezdtek vérezni. A vérzés tíz órán át tartott, amelynek végén az magától elállt mindenféle szövődmény nélkül. A beteget a műtétet követően a lehető leghamarabb ágyba tették. A hölgynek hat órán át heves fájdalma volt, majd szinte teljesen megszűnt. Semmi említésre méltó nem történt a posztoperatív kezelés során. Amikor megnyitották a szemhéjakat, úgy látszott, hogy a pupilla visszanyerte természetes színét, továbbra is viszonylag mozdulatlan és tág volt, és ahogyan apám azt előre jelezte, a grófnő még mindig nem volt képes tárgyak felismerésére. A szaruhártyaseb tökéletesen zárt volt. A műtétet követően a szem kellemesebb megjelenésűvé vált, köszönhetően annak, hogy a pupilla természetes színe helyreállt. A szemgolyó keménysége csökkent, és kevesebb tágult ér borította a selerát. A fájdalom, amelytől a hölgy nagyon is szenvedett a műtétet megelőzően, sokkal ritkábban tért vissza. Jóllehet, mindez sovány vigasz, de még ennyi sem garantálható minden esetben. Ezért ellenjavallt efféle esetekben bármiféle beavatkozás.” _ N\ , 93 ; \ /
