Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-05-01 / Suplementum I.
Kongresszusi összefoglalók Purpose: Our purpose was to explore the potential immunological components that are responsible for the formation of proliferative vitreoretinopathy (PVR) in rhegmatogenous retinal detachment and the development of tractional retinal detachment in proliferative diabetic retinopathy. Methods: Vitreous samples were collected during 23G pars plana vitrectomy from 73 eyes of 73 patients in the Department of Ophthalmology in Semmelweis University and Uzsoki Hospital. Patients were separated in four groups: rhegmatogenous retinal detachment without PVR (n=30), with PVR (n = l6), proliferative diabetic retinopathy with tractional retinal detachment (n=8) and epiretinal membrane (19) as controls. A multiplex chemiluminescent immunoassay was performed to evaluate the concentrations of 48 cytokines, chemokines and growth factors (Bio-Plex beads array kit, Bio- Rad Laboratories, Hercules, CA). Kruskal-Wallis test (P<0.05) was performed aOs statistical analysis. Results: Levels oflL-6, IL-8, IL-16, IFN-gamma, MlP-tbeta, MCP-1, MIF and eotaxin were significantly higher in the first three groups compared to the group of controls. Levels of CTACK, IP-10, SCGF-beta and SDF-1alpha were significantly higher in patients with tractional retinal detachment and PVR. Levels of IL-18 and VEGF were significantly higher in tractional retina/ detachment. Conclusions: Our results indicate that there are complex molecular biological changes in different forms of retinal detachment depending on the level of proliferation. Cytokines, chemokines and growth factors in the vitreous may serve as biomarkers of proliferation and may help to invent novel therapeutic strategies to prevent these pathological changes. E17 Radiogén retinopathia Ru-1 OB brachyterápia után Surányi Eva. Szalai Észten Zöld Észten Damjanovich Judit Debreceni Egyetem, Klinikai Központ, Szemészeti Klinika, Debrecen Bevezetés: Az uvea melanoma a leggyakoribb primer felnőttkori intraocularis daganat. Kezelésében az enucleatiot túlnyomó részt felváltotta a szem megőrzését célzó kontakt irradiatio, ugyanis nincs szignifikáns különbség a két terápiás modalitás túlélési aránya között. A brachyterápia alkalmazásával párhuzamosan annak szövődményei is egyre gyakoribbak, mint a radiogén retinopathia, azaz a retina ocdusív microangiopathiás megbetegedése, amely következményes látásromlást eredményez. Célkitűzés: A kutatás célja a radiogén retinopathia kialakulásának és prediktív faktorainak: a tumor és a sugárterápia paramétereinek vizsgálata. Módszerek: 2004 és 2016 között 713 uvea melanomás betegből 533 részesült Ru-l06 irradiatiós kezelésben. A retinopathiás szövődményes esetek meghatározásával két betegcsoportot különítettünk el, amelyek adatait összehasonlítottuk: a kiindulási tumorméret, a tumor lokalizációja, a tumorcsúcsot ért dózis mennyisége, a felvarrt applikátor elöregedésének mértéke (kora) alapján. Eredmények: Az 533 brachyterápián átesett betegből (átlagéletkor: 66 év; férfi: 267, nő: 266; átlagos követési idő: 54 hónap), 129 esetben (24,2%) alakult ki radiogén retinopathia, átlagosan 24 hónap elteltével. A retinopathia kialakulása szignifikáns összefüggést mutatott a fiatalabb életkorral (p=0,0002). A 40 évnél fiatalabb korosztályban a tumor csúcsára leadott nagyobb dózismennyiség is szignifikánsan elősegítette a késői sugárkárosodás kialakulását (p=0,045). A többi korcsoportban is megfigyelhető volt hasonló, de nem szignifikáns összefüggés. ROC görbe segítségével meghatároztuk, hogy amennyiben a daganat csúcsára leadott dózismennyiség meghaladta a l40Gy-t, akkor nagyobb valószínűséggel alakult ki radiogén retinopathia. Következtetés: Az uvea melanoma Ru-l06 brachyterápiája után előforduló radiogén retinopathia kialakulásában a fiatalabb életkor jelenti a legnagyobb kockázati tényezőt. Az idősebb, kisebb anyagcseréjű szövetek valószínűleg kevésbé sugárérzékenyek. Ezzel magyarázható az is, hogy fiatalabb életkorban a tumor csúcsára leadott dózismennyiség jobban befolyásolja a sejtkárosodás mértékét, míg a sejtek öregedésével, az anyagcsere lassulásával ez a káros hatása kevésbé érvényesül. Tekintettel arra, hogy a daganat sikeres sugárkezelése után kialakult retinopathia csökkenti a látásélességet, a tumor csúcsára leadott sugármennyiség helyes megválasztása elősegíti a szemészeti daganatos betegek életminőségének javítását. E17 Radiation retinopathy after Rui OB brachytherapy Eva Suranyi, Eszter Szalai, Eszter Zöld, Judit Damjanovich University of Debrecen, Ophthalmology Clinic, Debrecen Introduction: Uvea! melanoma is the most common primary intraocular malignancy in adults. In the last few decades enucleation was predominantly replaced by globe sparing treatment methods like brachytherapy, as there is no significant difference between the survival rate of the two treatment methods. With the widespread use of brachytherapy its side effects like radiation retinopathy can be seen more often. Radiation retinopathy is an occlusive microangiopathy which results in visual impairment. Aim: To study the development of radiation retinopathy, examine its predictive factors and observe the effects of tumor and radiation parameters. Methods: Between 2004 and 2016 713 patients were diagnosed with uveal melanoma and 533 were suitable for brachytherapy. Parameters of the radiation retinopathy group were compared to the data of the non-retinopathy group: thickness, localization, apical radiation dose, aging of the plaque. Results: Five hundred and thirty-three patients underwent brachytherapy (average age: 66 years, 267 male, 266 female, average follow-up: 54 months). Radiation retinopathy developed in 129 cases (24,2%) after an average 24 months. The development of retinopathy showed significant correlation with younger age (p-0.0002). Under 40 years of age the higher apical radiation dose caused significantly more likely postirradiation retinopathy (p=0.045). In the other age groups similar but not significant correlation could be seen. Examining ROC curve, it was found that radiation side effects were more common if the apical radiation dose was more than 140Gy. Conclusion: In the development of radiation retinopathy after Ru106 brachytherapy for uveal melanoma younger age is the most remarkable risk factor. The older tissues with slower metabolism are presumably less sensitive for radiation damage. The more active metabolism can explain that in younger age the apical radiation dose has more effect on celt damage, but with aging this harmful effect becomes less predominant. Regarding that radiation retinopathy can be a sight threatening side effect after a successful local tumor control, optimization of radiation dose helps to improve the quality of life of uveal melanoma patients. EiS Diffúz diabeteses macula oedema kezelése küszöb alatti laser kezelése PASCAL laserrel Milibák Tibor Uzsoki Utcai Kórház, Szemészeti Osztály, Budapest Cél: Küszöb alatti sárga laser grid pattern laser kezelés anatómiai és funkcionális hatásának vizsgálata diffúz diabeteses macula oedemában. Betegek és módszerek: A laser kezelés hat hónapos hatását vizsgáltuk 6 diabeteses beteg hat diffúz macula oedemás szemén. A kezelésesket Ellex Integro Pro 561 nm sárga laserrel végeztük a vizuálisan látható góchoz szükséges laser energia 50%-kal (gócnagyság 100 + •<, / _ _ V i 25 ; s ✓
