Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-03-01 / 1. szám

Electrophysiotogical methods in diagnostics of visual diseases 2. ábra: Retinalis ganglionsejt-típusok és eloszlá­suk. a: a retina centrális 20 foknyi területén az M és P ganglionsejtek eloszlása, b: az M CparasoD, a P Cmidget] és a K CbistratifiedD sejt szövettani képe van ábrázolva módszerek szubjektivitása. Szük­ség volt tehát olyan módszerek ki­­fejlesztésére, alkalmazására, ame­lyek a bonyolult látórendszer min­den részletének funkciókárosodá­sáról objektív információt tudnak adni. Erre az elektrofiziológiai vizsgálatok bevezetésével nyílt le­hetőség. Az elektroretinográfia (ERG) és a lá­­tókérgi kiváltott válaszok (VEP: visual evoked potential) története hosszú távra nyúlik vissza (11, 12, 13, 14, 17). Humán elektroretino­­gram regisztrálhatóságáról 1877 óta tudunk (10, 15). A módszer elméle­ti alapja az, hogy fényinger hatására a retina külső rétegeiben generálódó potenciálok a szemre helyezett elektródák segítségével elvezethe­­tők, speciális hullámformában re­gisztrálhatók, amelynek amplitúdó és időviszonyai mérhetők. Az ERG- hullám formáját, paramétereit be­folyásoló tényezőket sokan vizsgál­ták (15, 21, 4, 3, 12). A technika fejlődésével a módsze­rek változtak, lehetőséget adva a re­tina különböző sejtjeinek, sejtréte­geinek funkcióját, illetve a látásban betöltött szerepét tisztázni. Az emberi VEP első leírása tudomá­sunk szerint Cruikshank nevéhez fűződil<1937-ből (7). Miután sike­rült a szuperpozíciós és átlagolási technikával a spontán EEG-ből a lá­tópályához tartozó elektromos ak­tivitást kinyerni a látókérgi kivál­tott válaszok vizsgálatának is kü­lönböző módszereit lehetett kidol­gozni (8, 13). Tisztázódtak a különböző informá­ciót vivő pályarendszerek:- M (magnocelluláris),- P (parvocelluláris),- K (koniocelluláris) pálya- valamint azok információközvetí­tő szerepe az agykéreg felé (20, 16). Anatómia és funkció A retina sejtjei által felvett vizuális információkat (1. ábra) az elsődle­ges látópálya viszi a látókéregbe. Nem elég csak a látásélességet és a látóteret vizsgálni. A látásérzethez hozzá tartozik a színek, színárnya­latok megkülönböztetése, a kont­rasztbeli különbségek észlelése, a térbeli látás, a látott tárgyak felis­merése, értelmezése, reagálás a vi­zuális információra, a mozgásra, hogy csak néhányat említsünk a „látás’-ról. Aki elveszíti a látását, azt mondják „elveszíti a szeme vilá­gát". Az elsődleges látópálya a retinális ganglionsejtektől a látókéregig tart. Különféle retinális ganglionsejtek vannak (8-10 féle), amelyeknek más-más szerepe van a különböző látási információ továbbításában a látókéregbe. A legismertebbek a „P” (parvocellularis: midget) sejtek. Kicsi a sejttestük, kicsik a dendrit­jeik, vékony az axonjuk (és vékony a myelin hüvelyük). A foveában sok 1 . ábra: A retina szövettani rétegei és az ERG hul­lámkomponenseinek generálási helye V Látóidegrostok, RNFL (PERG, VEP} v Ganglion sejt (PERG) ~ Müller-sejt (ERG „b” hullám) Bipoláris sejt (ERG „b” hullám) Amakrin sejt (ERG-OP oscillatorikus potenciál „b” hullámon) s Horizontális sejt (ERG ,,b’ hullám ) ' palClka I- ERG „a” hullám - Csap J / Rgment epithel (ERG „c” hullám, vagy EOG)

Next

/
Oldalképek
Tartalom