Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-03-01 / 1. szám
Scleral reinforcement surgery in progressive, high myopia 3. táblázat: 2010-2016 közötti műtéteink eredményei [átlag±SD [tartomány]] [AL: szemtengelyhossz, BCVA: legjobb korrigált látóélesség] Esetszám Átlagéletkor (kiindulási] Követési idő Preoperatív szubjektív refrakciós hiba (myopiás refrakció abszolút érték] Preoperatív AL Preoperatív BCVA (decimális skála] Posztoperatív refrakció-változás (myopizálódás]/év Posztoperatív AL-változás/év Posztoperatív BCVA-változás (összes: 31 szem, teljes követési idő alatt] Posztoperatív BCVA-változás (anisometropok 5 szem, teljes követési idő alatt] 31 szem 13,32±4,4 (6-23] év 3,36±1,59 [1-6] év 9,3±2,0 [7-14] □ 26,87±1,36 (25,45-30,49] mm 0,81±0,24 (0,25-1,0) +0,1 D±0,29 (0-0,5) D +0,19±0,11 (0,02-0,25] mm +0,08±0,15 (0-0,6] +0,35±0,08 (0,25-0,45] Magyarországon elsőként 1980- ban, a Debreceni Szemklinikán került a scleramegtámasztás bevezetésre. A műtét jelentőségét Albertit Béla ismerte fel (1). Tanítványa, Nagy Zoltán külföldi tanulmányutakon sajátította el a műtét technikáját, majd vezette be a klinikai gyakorlatba. Több technika közül a Snyáer-Thompson szerinti egyszalagos, függőleges megtámasztást találta a legegyszerűbbnek és biztonságosabbnak, ezzel súlyosabb, maradandó szövődményeket okozó komplikációkat nem tapasztalt. Nagy számban (1979-1986 között 450 betegen) végzett műtétéinek impresszionáló eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban publikálta (16-20). Napjaink scleramegtámasztással foglalkozó nemzetközi irodalmában szintén pozitív eredményekről számolnak be a szerzők (4, 14, 32, 36). Távol-Keleten, ahol kiemelkedően magas és felgyorsult ütemben nő a myopiások és ezen belül is a nagyfokú myopiások aránya, nagy erőkkel folynak próbálkozások az ijesztő tendencia megállítására, és számos vizsgálat születik a myopiaprogresszió műtéti megoldásának eredményeiről. Egy shanghai retrospektív, kontrollált tanulmányban Chen és munkatársai gyermekeken Snyder-Thompson szerint, homológ dura mater szalaggal végzett scleramegtámasztás hatékonyságát elemezték (4). Azt találták, hogy az operált szemeken szignifikánsan alacsonyabb mértékű volt a tengelyhosszak (0,25 mm/év) és a D-értékek növekedése (0,3 D myopizálódás/év) a nem operált szemekéhez (0,4 mm/év és 0,7 D/év) képest. Szövődményként mindössze conjunctiva chemosist tapasztaltak. A második csoportban mért adataink a fenti tanulmányban szereplő operált szemek adataihoz viszonyítva még valamivel jobb eredményt is mutatnak: 0,19 ±0,11 mm/év, illetve 0,1 ±0,29 D/év volt az operált szemeken. Jól látszik, hogy a tengelyhossz-növekedés mellett, az indikáció alapját képező évenkénti 1 D myopizálódás is nagymértékben csökkent. Bár mi is ugyanazt a műtéti technikát alkalmaztuk, a két vizsgálat között eltérés volt az esetszámban, követési időben, a betegek kiindulási paramétereiben és a tengelyhosszmérési módszerekben, amik összességében magyarázhatják a különbséget. (Mi konzekvensen IOLMaster-rel mértük a tengelyhosszakat, míg Chen és munkatársai A-scan UH-ot és IOLMaster-t egyaránt használtak.) BCVA-k tekintetében nem tehetünk összevetést, mivel Chen és munkatársai logaritmikus skálát, mi decimális skálát használtunk. Mindazonáltal, eredményeinkből látszik, hogy az operált szemeken még kisfokú visusj avulást is mértünk a követési idő alatt. Hasonlóképpen, az első csoportban összegzett eredményeinkből is az látszik, hogy mind a visus mind a refrakció-értékek stabilak maradtak vagy több esetben akár javultak is a követési idő alatt (1-2. táblázat). Bár a műtét alapvető célja nem a látásélesség javítása, mégis a betegek gyakran szubjektív látásjavulásról számolnak be posztoperatívan (35), amelyet a fentiek szerint számos esetben magunk is objektivizálni tudtunk. Ennek hátterében feltételezhetően egyrészt a minimum separabile csökkenése, másrészt a szalag felhelyezése során a mechanikai stimuláció miatt javuló hátsó pólusi keringés állhatnak (16). Anisometropok esetében még kifejezettebb a látásélesség javulása: az első csoportban 14 esetből 12-ben tapasztaltunk kisebb (0,1) vagy akár egész nagymértékű (0,7) visusjavulást; míg a második csoportban öt anisometrop esetében az átlagos visusjavulás (0,35±0,08) egyértelműen meghaladta a nem anisometropok esetében mért átlagos látáséleség-j avulások mértékét. Ezért hangsúlyozottan fontos nagyfokú anisometrop szemek esetén a scleramegtámasztás minél hamarabbi elvégzése, hogy így a későbbi, definitiv amblyopia kialakulását megelőzzük. A témában legfrissebben publikált tanulmányban Lie és munkatársai felnőttkori, patológiás myopiában (AL >28 mm, átlagos refrakció >12 D) alkalmazott scleramegtámasztás eredményességét vizsgálták (14). Az ötéves követési idő végén az operált szemeken az átlagos szemtengelyhossz és refrakciós hiba szignifikánsan alacsonyabb volt a kontrollcsoporthoz képest. Egy másik, szintén figyelemre méltó tanulmány 2011-ben Elena Tárulta és munkatársainak - a Moszkvai Helmholtz Szemészeti Kutatóintézet Myopia Tanszékének munka42