Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Factors influencing outcomes after vitrectomy for proliferative diabetic retinopathy 1 . ábra: A korai PPV jelentősége A: 21 éves IDCM-es, PDR-es nőbeteg, 2005 áprilisában, az első klinikán történő megjelenésekor készült felvételei. A fundusfotón kiterjedt NVO, a MQCT-n 1 -2 kis cytoid űr látható. A beteg előtte nem járt szemészeti vizsgálaton, több évig cukorbetegségével sem foglalkozott. Azonnali PRP kezelést kezdtünk, illetve diabetológusa intenzív inzulinterápiát indított. B: 2005 októberében a több ülésben végzett PRP mellékhatásaként a jobb oldali makulatájon CMO alakult ki, visusa O,B-ra romlott. C: 2005 decemberében visusa már csak 1 mou volt, jobb szemén kialakult premakuláris, retrohyaloideális vérzés miatt PPV-re került son A társszemen 3 évvel később végeztünk PPV-t recidiváló üvegtesti vérzések miatt. O: A korai PPV-nek és szoros diabetológiai kontrollnak köszönhetően 2013 májusában visus O,9-re javult, OCT fel vétele ép, a beteg rendszeresen jár kontrollvizsgálatra. Visusa E: 2019 szeptemberében Vöd O,~7, enyhe hátsó kérgi katarakta, ép tomogram. A beteg egyetlen alkalommal sem kapott intravitrealis anti-VEGF/szteroidkezelést. A követési idő végén mért korrigált látóélességgel kapcsolatos randomizált alapú statisztikai vizsgálatok eredményét a 1. táblázat mutatja. Külön-külön, egymástól függetlenül vizsgálva a paramétereket a következőket találtuk (Mann-Whitney U és Fisher-teszt). Jó látóélességet (BCVA >0,5) idősebb betegekben sikerült elérnünk, a rosszabb kimenetelű csoportban lényegesen gyakrabban fordult elő trakciós retinaleválás, gyakrabban alkalmaztunk szilikonolajat, gyakoribb volt a posztoperatív vérzés és szekunder glaukóma. A kiindulási/közvetlen preoperatív látóélesség megőrzése, javulását illetően inkább csak a gyengébb funkciót sikerült megőrizni, a rossz kimenetelű csoportban gyakrabban találkoztunk iris rubeosissal, és szekunder glaukómával. Akár a jó látóélesség, vagy a kiindulási látóélesség megőrzése/javulása kérdéskörben az ingadozó vérnyomás jelentős szerepet játszott a rosszabb kimenetelű csoportokban (1-3. ábra). Posztoperatív vérzéshez vezető tényezőket vizsgálva szignifikánsan befolyásoló tényezőt nem találtunk, viszont a súlyos és a nem célértéken tartott HT és a trakciós retinaelválás esetén is fokozottabb kockázat. Megbeszélés Két retinasebész arra vállalkozott, hogy egy adott intervallumban kontrollvizsgálaton megjelent diabéteszes betegeik üvegtesti műtétjének elemzésével felmérjék, hogyan tudnának jobb funkcionális eredményt elérni. A statisztikai vizsgálatok szerint jó látást inkább idősebb betegeknél sikerült elérni, illetve ha a betegnek nem volt trakciós leválása, nem alakult ki a műtét után vérzés, nem fejlődött ki szekunder glaukóma, valamint a vérnyomás stabil volt. Kiindulási látóélesség megőrzése/javulása tekintetében a jó látóélességet nehezebb volt megőrizni. Ezen kérdéskör elemzésekor is az derült ki, hogy az ingadozó vérnyomás és a szekunder glaukóma meghatározó kockázati tényező. A posztoperatív vérzést, mint a leggyakoribb komplikációt külön is megvizsgáltuk. Az irodalmi adatokkal összhangban azt találtuk, hogy fokozott kockázatot jelent, ha a vérnyomás nincs műtét előtt célértéken tartva, és ha a betegnek már trakciós retinaleválás volt (23, 31). Szénhidrát-anyagcsere Érdekes, hogy a szénhidrát-anyagcserét jellemző preoperatív HbAlc Í292;
