Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Corneal densitometry in Fabry disease Bevezetés A Fabry-kór egy X-kromoszómához kötött, lizoszomális tárolási betegség, amelyet az a-galaktozidáz-A (GLA) gén eltérése okoz. A lizoszomális hidroláz a-galaktozidáz-A (aGalA) csökkent funkciójának következtében globotriaozilceramid (Gb3) halmozódik fel a szövetekben (1). Hemizigóta férfiakban a hiányzó, vagy majdnem teljesen hiányzó enzimaktivitás a klasszikus Fabry-betegséghez vezet, amelynek tünetei: gyermekkorban kezdődő neuropathiás fájdalom, angiokeratomák, cornea verticillata. A szívet, vesét és agyat érintő, potenciálisan halálos vaszkuláris szövődmények későbbi életkorban lépnek fel. Tekintettel az X-kromoszómához kötött öröklésmenetre, a nők általában kevésbé érintettek. A Fabry-betegség prevalenciáját kezdetben 1:40 000 - 1:170 000 becsülték (1-3), azonban a rizikócsoportokban (szív-, vesebetegek, agyi keringészavart elszenvedők) végzett genetikai vizsgálatok akár >l%-os prevalenciára utalnak (4). A betegség változatos megjelenése, az érintett szervek nagy száma gyakran téves diagnózishoz vagy a kórisme felállításának jelentős késéséhez vezet. Legtöbbször szignifikáns látásromlást nem okozó, de jól látható szemészeti eltérések a conjunctiva és a retina ereiben, a corneában és a szemlencsében mutatkoznak. A kötőhártya erei jelentősen kanyargósabbak, lokalizált aneurizma jellegű tágulatokat mutatnak. A retina ereiben is megfigyelhető tortuozitás és a jellegzetes dugóhúzó szerű rajzolat. A jellegzetes Fabry-katarakta a hátsó lencsetok szintjében jelentkezik, küllőszerű rajzolatot mutatva, igazán jól retroilluminációs megvilágításban látható (5). 1925-ben Weicksel figyelt meg elsőként örvényszerű corneahomályokat Fabry-betegekben (6). Mind a hemizigóta férfiakban, mind a heterozigóta nőkben majdnem minden esetben megjelennek a szaruhártyán cornea verticillata jellegű, krémszínű, örvényszerű homályok, amelyeket a globotriaozil-ceramid lerakódása okoz az epithelium bazális rétegében. Cornea verticillata mellé társulhat legtöbbször diffúz, az egész corneát érintő, máskor lokalizált, a szaruhártya centrális vagy limbus közeli területeit érintő finom barnás színezetű subepithelialis haze (7). Tanulmányunkban célul tűztük ki Fabry-kórban szenvedő betegek cor nea denzitometriás vizsgálatát, hiszen a cornea verticillata jellegű homályok, amennyiben az érintettek anamnézisében gyógyszerszedés (pl. amiodaron) nem szerepel, diagnosztikus és jó eséllyel prognosztikus jelentőséggel bírnak a kórkép tekintetében, noninvazív, gyors módszerekkel vizsgálhatóak. Betegek és MÓDSZEREK A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján a Fabry-betegekért Alapítvány szervezésében 23 Fabrykórban (8 hemizigóta férfi és 15 heterozigóta nő) szenvedő beteg 46 szemén mért cornealis denzitometriás értékeit hasonlítottuk össze 14 egészséges személy 28 szemének eredményeivel. A méréseket Pentacam HR-készülékkel végeztük és a cornealis denzitometria szoftver segítségével értékeltük. 1 . táblázat: Cornea denzitometria eredményei [gyűrűkben] egyváltozós GEE-modellekkel vizsgálva, Fabry vs. kontroll QICC Béta P Teljes cornea 4,45-0,117 <0,001 Gyűrű 1. (r=O-2 mm) 98,05-1,728 <0,001 Gyűrű 2. (r=2-6 mm) 5,27-0,211 <0,001 Gyűrű 3. (r=6-1O mm) 6,981-0,243 <0,001 Gyűrű 4. (r=1O-12 mm) 10,985-0,461 <0,001 2. táblázat: Cornea denzitometria eredményei (cornea rétegeiben] egyváltozós GEE-modellekkel vizsgálva, Fabry vs. kontroll QICC Béta P Felszíni 120 pm 32,59-1,099 <0,001 Centrális réteg 4,992-0,172 <0,001 Legmélyebb 60 pm 45,217-1,119 <0,001 Az eredményeket a vizsgált területtel korrigált standardizált szürke skála egységekben (standardized grayscale units [GSU/mm 3]) adtuk meg (8). A betegcsoportok összehasonlítását, továbbá betegek életkorának és nemének prediktív hatását a denzitometriás értékekre General Esti mating Equation modellekkel végeztük el. A vizsgált paraméterek diagnosztikus szenzitivitását és specificitását ROC-görbékkel elemeztük. Eredmények Nem volt különbség a két csoport átlagéletkora között (F: 38,52 ± 15,79 vs. K: 34,36±9,86 p = 0,21). Egyváltozós GEE-modellekkel vizsgálva, a teljes corneára vonatkozó átlagos denzitometriás érték szignifikánsan magasabb volt a betegcsoportban a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Hasonlóan szignifikánsan magasabb értékeket találtunk a centrális, a 2-6 mm-es, a 6-10 mmes és a 10-12 mm-es radiális gyűrűben Fabry-betegség esetén (1. táblázat, 1. ábra). A cornea felszíni 120 p,m-es rétegében, centrális rétegében és a legmélyebb 60 pm-es rétegében mért átlagos denzitometriás értékek is szignifikánsan magasabbnak bizonyultak a Fabry-betegekben (2. táblázat, 2. ábra). Í286; X z
