Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Corneal densitometry in Fabry disease Bevezetés A Fabry-kór egy X-kromoszómához kötött, lizoszomális tárolási beteg­ség, amelyet az a-galaktozidáz-A (GLA) gén eltérése okoz. A lizoszo­mális hidroláz a-galaktozidáz-A (aGalA) csökkent funkciójának kö­vetkeztében globotriaozilceramid (Gb3) halmozódik fel a szövetek­ben (1). Hemizigóta férfiakban a hi­ányzó, vagy majdnem teljesen hi­ányzó enzimaktivitás a klasszikus Fabry-betegséghez vezet, amelynek tünetei: gyermekkorban kezdődő neuropathiás fájdalom, angiokera­­tomák, cornea verticillata. A szívet, vesét és agyat érintő, potenciálisan halálos vaszkuláris szövődmények későbbi életkorban lépnek fel. Te­kintettel az X-kromoszómához kö­tött öröklésmenetre, a nők általá­ban kevésbé érintettek. A Fabry-betegség prevalenciáját kezdetben 1:40 000 - 1:170 000 be­csülték (1-3), azonban a rizikócso­portokban (szív-, vesebetegek, agyi keringészavart elszenvedők) vég­zett genetikai vizsgálatok akár >l%-os prevalenciára utalnak (4). A betegség változatos megjelenése, az érintett szervek nagy száma gyakran téves diagnózishoz vagy a kórisme felállításának jelentős ké­séséhez vezet. Legtöbbször szignifikáns látásrom­lást nem okozó, de jól látható sze­mészeti eltérések a conjunctiva és a retina ereiben, a corneában és a szemlencsében mutatkoznak. A kötőhártya erei jelentősen ka­­nyargósabbak, lokalizált aneurizma jellegű tágulatokat mutatnak. A re­tina ereiben is megfigyelhető tor­­tuozitás és a jellegzetes dugóhúzó szerű rajzolat. A jellegzetes Fabry-katarakta a hátsó lencsetok szintjében jelentke­zik, küllőszerű rajzolatot mutatva, igazán jól retroilluminációs megvi­lágításban látható (5). 1925-ben Weicksel figyelt meg első­ként örvényszerű corneahomályo­­kat Fabry-betegekben (6). Mind a hemizigóta férfiakban, mind a hete­­rozigóta nőkben majdnem minden esetben megjelennek a szaruhártyán cornea verticillata jellegű, krémszí­nű, örvényszerű homályok, amelye­ket a globotriaozil-ceramid lerakódá­sa okoz az epithelium bazális rétegé­ben. Cornea verticillata mellé társul­hat legtöbbször diffúz, az egész corneát érintő, máskor lokalizált, a szaruhártya centrális vagy limbus közeli területeit érintő finom barnás színezetű subepithelialis haze (7). Tanulmányunkban célul tűztük ki Fabry-kórban szenvedő betegek cor ­nea denzitometriás vizsgálatát, hi­szen a cornea verticillata jellegű ho­mályok, amennyiben az érintettek anamnézisében gyógyszerszedés (pl. amiodaron) nem szerepel, diag­nosztikus és jó eséllyel prognoszti­kus jelentőséggel bírnak a kórkép tekintetében, noninvazív, gyors módszerekkel vizsgálhatóak. Betegek és MÓDSZEREK A Semmelweis Egyetem Szemé­szeti Klinikáján a Fabry-betegekért Alapítvány szervezésében 23 Fabry­­kórban (8 hemizigóta férfi és 15 he­­terozigóta nő) szenvedő beteg 46 szemén mért cornealis denzitomet­riás értékeit hasonlítottuk össze 14 egészséges személy 28 szemének eredményeivel. A méréseket Pentacam HR-készü­­lékkel végeztük és a cornealis den­­zitometria szoftver segítségével ér­tékeltük. 1 . táblázat: Cornea denzitometria eredményei [gyűrűkben] egyváltozós GEE-modellekkel vizsgál­va, Fabry vs. kontroll QICC Béta P Teljes cornea 4,45-0,117 <0,001 Gyűrű 1. (r=O-2 mm) 98,05-1,728 <0,001 Gyűrű 2. (r=2-6 mm) 5,27-0,211 <0,001 Gyűrű 3. (r=6-1O mm) 6,981-0,243 <0,001 Gyűrű 4. (r=1O-12 mm) 10,985-0,461 <0,001 2. táblázat: Cornea denzitometria eredményei (cornea rétegeiben] egyváltozós GEE-modellekkel vizsgálva, Fabry vs. kontroll QICC Béta P Felszíni 120 pm 32,59-1,099 <0,001 Centrális réteg 4,992-0,172 <0,001 Legmélyebb 60 pm 45,217-1,119 <0,001 Az eredményeket a vizsgált terület­tel korrigált standardizált szürke skála egységekben (standardized grayscale units [GSU/mm 3]) adtuk meg (8). A betegcsoportok összehasonlítá­sát, továbbá betegek életkorának és nemének prediktív hatását a den­zitometriás értékekre General Esti ­mating Equation modellekkel vé­geztük el. A vizsgált paraméterek diagnoszti­kus szenzitivitását és specificitását ROC-görbékkel elemeztük. Eredmények Nem volt különbség a két csoport átlagéletkora között (F: 38,52 ± 15,79 vs. K: 34,36±9,86 p = 0,21). Egyváltozós GEE-modellekkel vizs­gálva, a teljes corneára vonatkozó átlagos denzitometriás érték szigni­fikánsan magasabb volt a betegcso­portban a kontrollcsoporthoz vi­szonyítva. Hasonlóan szignifikán­san magasabb értékeket találtunk a centrális, a 2-6 mm-es, a 6-10 mm­­es és a 10-12 mm-es radiális gyűrű­ben Fabry-betegség esetén (1. táblá­zat, 1. ábra). A cornea felszíni 120 p,m-es rétegében, centrális rétegé­ben és a legmélyebb 60 pm-es réte­gében mért átlagos denzitometriás értékek is szignifikánsan magasabb­nak bizonyultak a Fabry-betegek­ben (2. táblázat, 2. ábra). Í286; X z

Next

/
Oldalképek
Tartalom