Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Microperimetry in cases underwent successful macular hole surgery tek meg (33). A luteintartalmú vitális festékek csökkentik a retina iatrogén eredetű stressz reakcióját, alkalmazásukkor gyorsabb a regeneráció (22). Körkörös ILM-lefejtést követően leírták a makula nasal felé vándorlását (11, 21). A sebészi trauma minimalizálása érdekében luteintartalmú vitális festéket és színszűrőt használtunk a lamina limitans interna jobb láthatóságához. Jól ismert, minél nagyobb a makulalyuk (a legkisebb átmérő, apertura nagyobb, mint 400 p.), annál nagyobb annak kockázata, hogy műtét után nem záródik. A hagyományos körkörös ILM-lefejtéses technikával a nagyobb makulalyukak esetén hiába záródik a lyuk, a látóélesség gyengébb, mint amit kisebb lyukak sikeres műtétjével el lehet érni (7, 15, 31). A lebenyketechnikát elsősorban a nagy makulalyukaknál alkalmazzák, hídként és dugóként is szolgálhat a lyuk záródásakor. Többféle változata alakult ki, pl. csak temporálisan fejtik le az ILM-et és hajtják rá a lyukra (18). Vannak szerzők, akik feleslegesnek tartják az ILM-lebeny lyukba való tömködését, vagy a masszírozását (5, 23). Az általunk alkalmazott módszer (a lebenyt felülről hajtjuk a lyukra inverz módon) előnye, hogy a lebeny helyén tartásában kihasználhatjuk a gravitációt (6). Betegeinket nem kértük pozicionálásra. A makulalyuk műtét utáni záródását illetően alapvetően 2 típust írtak le. • Az 1. típus olyan záródást jelent, amelyben nincs fovealis defektus. • A 2. típusban a lyuk pereme körben letapad, a széli részeken sem intra- sem subretinalis folyadék nincs, a lyuk azonban nem záródik össze, a retinalis pigment epithelium csupaszon marad (13). Flap technikával operált szemekben a teljes (1. típusú) záródást követően további formákat írtak le, „U”, „V”, irreguláris „W” fovea alak. A legjobb látóélességet az „U” formájú záródás esetén érték el (18). Később egy további ún „flap closure” formát is leírtak, ekkor azonban a retinalis pigmentepitheliumot a visszahajtott ILM-lebeny fedi, az állapot nem feltétlenül végleges. Megfigyelték, hogy ezekben a szemekben is bekövetkezhet a retina rétegeinek összezáródása a lebenyke alatt. A folyamat a lamina limitans externa záródásával kezdődik, majd az ellipszoid zónával folytatódik. Feltételezik, hogy ez a lebenyke felől induló záródás olyan makulalyukak záródását is lehetővé teszi, amelyek egyébként valószínűleg nyitva maradnának (3). A mikroperimetriai méréseknek egyik első célpontja a makulalyuksebészet funkcionális jellemzése, prognosztikai tényezők keresése volt. A klinikai a látásfunkció vizsgálatakor a látóélesség-meghatározás az arany standard, a módszer a makula lutea neurális mechanizmusait és a látás optikai kvalitásait méri fel. A látóélesség-vizsgálat azonban számos, a beteg életminőségét befolyásoló tényezőről nem ad tájékoztatást pl. színlátás, kontrasztérzékenység, sötét adaptáció, perifériás látás. A mikroperimetria a látásminőséget a retinalis érzékenység és a fixációs stabilitás mérésével segít jellemezni. A makulalyuk-sebészetben ennek azért lehet jelentősége, mert műtét előtt általában a látóélesség gyenge. Ha valakinek azonban az átlagos centrális retina küszöbérzékenysége jó, akkor sikeres műtétet követően várhatóan jó látóélessége lesz (27). Ami pedig a másik mikroperimetriai tényezőt, a fixációt illeti, leírták, hogy minél stabilabb a fixáció, minél kisebb a fixációs felhő, annál jobb a látóélesség (1, 29). A látástréningnek éppen az a megfigyelés az alapja, hogy a látóélesség összefügg a fixáció helyével és stabilitásával. A látástréning célja a minél stabilabb fixáció elérése (16). Jelent meg olyan közlemény, amelyben sikeres makulalyukműtét után a jobb látóélesség elérése érdekében végzett látástréningről számoltak be (30). A fixáció jellemzésére kétféle matematikai számítást használnak. Az egyik a fixációs felhő kiterjedését vizsgálja és egy ellipszis területébe foglalva számszerűsíti (Az egészséges egyének sem egyetlen pontban fixálnak, hanem egy kis területű fixációs felhőben). A második számítási mód azt nézi, hogy a fixációs pontok hány százaléka helyezkedett el a fovea centrumától 1°, illetve 2° sugarú körben (Pl and P2). A szoftver egyúttal kategorizálja az eredményt: stabilnak jelzi a fixációt, ha a fixációs pontok legalább 75% az 1° sugarú körben helyezkedett el. A viszonylag instabil kategória azt tükrözi, hogy a fixációs pontok kevesebb, mint 75%-a van csak a Pl körben, de még benne van a P2-ben. Instabil a fixáció, ha a fixációs pontok kevesebb, mint 75%-a található a P2 körben. Egészséges embereken végzett vizsgálatok alapján úgy találták, hogy a fixációs készséget az ellipszissel jellemzett felhőméret precízebben adja meg. Amíg a fixációs körök mesterséges definíciók alapján kategorizálnak, addig a fixációs ellipszis közvetlenül modellezi a valóságot (20). Vizsgálatainkban emiatt csak a bivariációs kontúr ellipszisterületet használtuk a statisztikai analízisben. A mikroperimetriai méréseknél figyelembe kell venni, hogy a paraméterek életkorfüggőek (19) és patológiás folyamatokban az eredményt a beteg gyakorlottsága is befolyásolja (25). Az összehasonlított csoportok életkor tekintetében nem különböztek egymástól. A vizsgálatokat mindig a társszemmel kezdtük. Az irodalmi adatokkal összhangban (12), elmondható, hogy ha a lyuk záródik, a lebenyketechnikával nagy makulalyukak esetén is éppen olyan jó funkcionális eredmény érhető el, mint a kisebb lyukaknál alkalmazott körkörös ILM-lefejtéssel. 1240; X /
