Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

Primary vitreoretinal lymphoma kább kiegészítő, illetve monitori­­zálást segítő eljárásként jöhet szó­ba. Hasznos, nem invazív módszer a fundus autofluoreszcencia vizsgá­lata. A gócoknak megfelelően hiper­­autofluoreszcencia monoia, míg a gyógyult területen hipofluoresz­­cencia alakul ki, bár utóbbit blokád is okozhatja, amennyiben az in­­filtrátum az RPE felett van. Az SD OCT-felvételeken az RPE-szintjé­­ből kiinduló noduláris hiperref­­lektív területek, részben szolid RPE-elemelkedések látszanak, emellett a vizsgálat a makulaödéma kizárására is hasznos. FLAG-vizsgá­­lattal az RPE alatt felhalmozódó lymphoma sejteknek megfelelő szemcsés festődés, az infiltrációnak megfelelően blokád és kései festő­dés látható, az erek jellemzően nem eresztenek. Az indocianinzöld an­­giográfia (ICG) során a korai szak­ban látható kis hipofluoreszcens foltok a kései szakban kevésbé fel­tűnőek, és számuk jóval kevesebb, mint az FLAG-vizsgálaton látható (6). A PIOL OCT-angiográfiás saját­ságairól az irodalomban nem talál­tunk leírást, esetünkben a gócok­nak megfelelően keringéskiesést észleletünk a külső rétegekben. Mindezek mellett a PIOL kimutatá­sának alapja az invazív diagnoszti­ka, a szemből történő mintavétel. Ez a mindennapi gyakorlatban leg­többször üvegtesti mintavételt je­lent. Bár számos szerző említi a transretinális biopsziát is, ennek ki­vitelezése magas műtéti kockázat­tal jár. Miután a tumorsejtek a szemből való eltávolítás után gyor­san elpusztulnak, fontos hogy a to­vábbi vizsgálatuk minél hamarabb (60 percen belül) megtörténjen. Ha ez nem lehetséges, tároló oldatba kell a mintát tenni, mint pl. HOPE (Hepes-glutamic acid buffer-me­diated organic solvent protection effect) oldat, ami megőrzi a citoló­giai részleteket, immunológiai jel­lemzőket és a DNS-t is (18). Kli­nikánkon a Patológiai Intézet szom­szédsága azonnali mintafeldolgo­zást tesz lehetővé. Az előzetes szteroidkezelés csök­kentheti a tumorsejtek számát, így a mintavétel fals negatív ered­ményhez vezethet. Emiatt a szte­­roidkezelést a mintavétel előtt mi­nimum két héttel abba kell hagyni. A mintavétel történhet vitrectomia során, ami a gyakorlatunkban komplett vitrectomiát jelent, ezzel a zavaró üvegtesti homályok is eltá­volításra kerülnek, illetve nagyobb mennyiségű minta nyerhető. Bár vannak ajánlások csarnokvízmin­­ta-analizálásra is, a magasabb sejt­tartalma miatt az üvegtesti minta­vétel prioritást élvez (8). Ezt kímé­letesen (alacsony vágásszám és finom aspiráció mellett) kell csinál­ni a tumorsejtek sérülékenysége miatt. A lehetőleg hígítatlan minta a patológiára kerül további vizsgá­latokra, ahol centrifugálják, a sejtes réteget elemzik, míg a felülúszóból lehet megfelelő feltételek esetén citokinvizsgálatot végezni. Ha a citológia negatív eredményt hoz, de a klinikai gyanú megalapo­zott, a mintavételt meg kell ismé­telni. Irodalmi adatok alapján ala­pos gyanú esetében az üvegtesti mintából történő kimutathatóság: 10-83% között van (1). Klasszikus diagnosztikus vizsgálat a tárgylemezre kikent minta citoló­giai vizsgálata. Ennek eredménye gyakran félrevezető, mivel a fel­használt minta sejtszegény különö­sen, ha a beteg korábban szteroid vagy immunszuppresszív kezelés­ben részesült. A DLBCL-Iymphoma sejtek nagy pleomorf sejtmaggal, feltűnő, egy prominens, vagy mul­tiplex nukleolussal és középső cito­­plazmával rendelkeznek. Sokszor nekrózis, illetve nagyszámú reaktív T-sejt és fibrines törmelék jelenléte nehezíti a diagnosztikát. Jóval pontosabb vizsgálat az áram­lási citometria, amelynek hasznos­ságát már a szisztémás lymphomák vizsgálata során szerzett tapaszta­latok igazolták a hemato-onkológiá­­ban. Szemészeti alkalmazásában különleges előnye, hogy kis mintá­ból is elvégezhető a vizsgálat, és szi­multán molekuláris biológiai tesz­tekkel lehet pontosítani az ered­ményt. A vizsgálat mintavétel után azonnal történik, és már a mintavé­1174'; X z tel napján diagnózishoz vezethet. A mintán a citológiai kénetekhez ha­sonlóan immunfenotipizálást lehet végezni. Immuncitokémiai és immunhisz­tokémiai vizsgálattal felszíni sejt­­markerek alapján lehet azonosítani a lymphoma sejteket. A leukocita­­marker CD45, a B-sejt markerek CD19, CD20, PAX-5 és CD79a, ezen túl a BCL6, MUMÍ és a CD 10 alkalmasak a sejteredet meghatáro­zásra (aktivált B-sejtes, illetve cent­rum germinatívum B-sejt eredetű), a BCL2 pedig prognosztikus mar ­ker. A reaktív gyulladásnál megjele­nő T-Iimfociták CD3- és CD5-pozi­­tívak. A T-sejtek CD4- és CD8-mar­­kerekkel vizsgálhatók tovább, reak­tív populáció esetén vegyes helper (CD4 + ) és citotoxikus (CD8 + ) sejtpopulációt lehet azonosítani. B-sejtes lymphoma esetében az im ­munoglobulin kappa vagy a lambda könnyűláncok egyikének monoklo­­nalitását lehet kimutatni áramlási citometriai vizsgálattal. Az áramlá­si citometria szenzitivitása: kb. 82%, specificitása 100% (15). Álta­lában azonban a kismennyiségű minta miatt kiterjedt fenotipi­­zálásra nincs lehetőség, az atípusos sejtek CD20-pozitivitása valamint a fenotípus vagy molekuláris szin­ten igazolt klonalitás elegendő a di­agnózis felállítására. Citológiai vizsgálattal azonosított atípusos limfoid sejtek jelenléte és egyértel­mű B-sejt klonalitás esetén nincs szükség további vizsgálatra. Ha a klonalitás nem egyértelmű, vagy a leukociták a T-sejt csoportba tartoznak, molekulárbiológiai mód­szerek, elsősorban PCR-vizsgálat ja­vasolt: az immunglobulin nehéz­lánc (IGH) (B-sejt) és TCR (T-sejt receptor) génátrendeződés vizsgálat (4). A TCR eredménye poliklonali­­tás esetén kizárja a T-sejtes lym­­phomát. A mono vagy oligoklo­­nalitás utalhatB-sejt lymphomára vagy fertőzésre kialakuló T-sejt vá­laszra. Természetesen utalhat pri­mer T-sejt eredetű lymphomára is, de ennek előfordulása irodalmi rit­kaság (19). A PIOL-ban megfigyelhető klonális

Next

/
Oldalképek
Tartalom