Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

Szemlencse-diszlokáció miatt végzett vitrectomia gyermekkorban 4. ábra: Szubluxált szemlencse eltávolítása 23G vitrectom segítségével pars plana behatolásból. A nagyfokú phakodonesis miatt a műtét során nagy esély­­lyel süllyed lencserész az üvegtestbe, ezért eleve pas plana behatolásból kezd­tük a műtétet. A-D: A lencse leszívása. E: Vitális festésként alkalmazott triamcinolon-acetát és az üvegtestbe süllyedt lencserész eltávolítása. F: Maradék üvegtest eltávolítása tása sürgős, ha pupillaris blokkot, szekunder glaukómát okoz. A lencsetok gyermekkorban jelen­tősen eltér a felnőttétől (főleg a 6 éves kor alatt, sokkal elasztikusabb, főleg patológiás lencsék esetén. Wilson a vitrectorhexis elterjesztője 1999 óta (18), később 339 szem műtétjét elemezte, amelyek során manuális körkörös capsulorhexist és vitrectorhexist hasonlította össze és azokat közel egyenrangú­nak tartotta biztonság szempontjá­ból (19). Az aphakia korrekciója egyénileg mérlegelendő (4), amelynek részle­tes taglalása meghaladja jelen köz­lemény kereteit, röviden összefog­lalva bizonyos esetekben a primer műlencse-beültetés nem kivitelez­hető, az amblyopia elkerülése miatt kontaktlencse, illetve szemüveg vi­selése szükséges. A műlencse-beül­­tetési lehetőségeket korlátozza, hogy legtöbbször sem a lencsetok, sem a lencsefüggesztő rostok nem tarthatók meg, így iris clip műlen ­cse (12) vagy sclerafixált műlencse jön szóba. Bíró és munkatársai sike­res tokfeszítő gyűrű sclera fixáció­­jával végzett esetükről számoltak be (7). Folyamatos kontroll szüksé­ges a műtét után, sokszor altatás­ban végzett vizsgálat indokolt a pontos szemnyomásmérés kivitele­zéséhez. A Marfan-szindróma autoszomális domináns kötőszöveti betegség (fibrillin-1 -gén mutációja a 15q2 Li ­es kromoszómán). Jellemző a magas vékony alkat, hosszú pókujjak, scoliosis, mellkasi deformitás, aorta­­gyök-dilatáció, mitralis billentyű prolapsus. Az okuláris tünetek: len­cse helyhagyása, colobomája, lapos vagy conusos cornea, tengelymyo­­pia, glaukóma, hypoplasiás iris és ciliáris izmok, ablatio retinae. Hubbard összefoglalója szerint (9) Jarrett 1967-ben, Cross és Jensen 1973-ban Marfan-szindrómában szá­molt be elülső szegmentumban al­kalmazott technikákról szubluxált lencse esetén, pl. discission, aspiration, intra- and extracapsular extraction. A látóélességen az ese­tek 60%-ában tudtak segíteni, de az üvegtest-veszteség aránya elérte a 25-30%-ot, a posztoperatív retinale­válás aránya pedig 20-30% volt. 1979-ben Peyman (14) sikeresen el­végzett lensectomiát írt le pars plana vitrectomia segítségével {Hubbard 1998). Pars plana vitrectomia során sok­szor nehézséget okoz a hátsó üveg­testi határhártya leválasztása. Ehhez Singh tanulmánya alapján nem minden esetben kell ragasz­kodni, hiszen nem csökkenti a iatrogén retinaszakadások és a reti­naleválás kockázatát (18 vs. 13%) 26 beteg adatainak áttekintése alap­ján (16). Mindkét csoportban az arány magas, hasonlóan Fan és mun­katársai eredményéhez (8), amely során 64 esetből 11 esetben követ­kezett be retinaleválás. A retinale­válás fő rizikófaktorának a nagyfo­kú lencseelmozdulást és az axiális myopia mértékét tulajdonította. A Szemészetben már 1960-ból ol­vashatunk leírást Varga és munkatár­sai (17) munkájában, aki Marfan-Í13Í;

Next

/
Oldalképek
Tartalom