Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

About the surgical emergency of foveal sparing "macula-on” retinal detachments Irodalmi áttekintés A betegség jellegéből adódóan prospektiv randomizált klinikai vizsgálat által nyújtott magas szin­tű bizonyíték korlátozottan érhető el. Az optikai koherencia tomográ­fia (OCT) mindennapossá válásá­val azonban a retinaleválás miatt végzett retrospektív vizsgálatok eredményei objektív módon mutat­ják meg a műtét időzítésének a foveára gyakorolt hatását. Ho és munkatársai egy multicentrikus tanulmány keretében 82 makulát nem érintő ideghártya-leválás ese­tén azt találták, hogy a leválások zöme nem progrediált a műtétet megelőzően. A műtét a felvételtől számított átlagos 2,33 nappal ké­sőbb történt. 11 esetben (13%) volt észlelhető progresszió, amely átlago­san 1,88 papillaátmérő/nap sebes­séggel haladt. A progressziót mutató betegek 73%-ának felső, 18%-ának temporális és csupán 9%-ának volt alsó ideghártya-leválása. A progresz­­sziót mutató esetekben a szakadá­sok 64%-a X-II-h között helyezke­dett el. Ho és munkatársai regressziós analízissel vizsgálták a különböző faktorok szerepét az ideghártya-le­válás progressziójában és az egyetlen statisztikailag szignifikáns faktor­nak a subretinalis folyadék foveától való távolságát találták (6). Wykoff retrospektív elemzésében 199 „makula-on” ideghártya-levá­­lásban szenvedő beteg adatait te­kintette át. A betegek csupán 6%-át (12 eset) operálták hétvégén, vagy munkaszüneti napon. 56%-a 24 órán belül, 29%-a 24-72 óra között került műtéti ellátásra. A betegek 4%-ánál (8 eset) - különböző okok­ból - a műtét a diagnózist követően több mint egy héttel később követ­kezett. Mindösszesen egy betegnél (0,5%) érte el időközben a leválás a foveát, de a bedomborító műtétet követő látóélesség ebben az esetben is 20/40 lett. A sebészi preferencia az volt, hogy a felső és temporális leválások hamarabb kerültek mű­tétre. Mindezek alapján Wykoff és munkatársai azt a következtetést vonták le, hogy a „makula-on” ideg­­hártya-leválások egy részének a 1 . ábra: Temporális felső ideghártya-leválás szemfe­néki képe. A leválás még nem érte el a foveat. (Dr Schneider Miklós felvételei műtéti ellátása akár néhány nappal is halasztható (17). Ehrlich 114 beteget érintő tanulmá­nyában azt vizsgálta, hogy a maku­lát nem érintő ideghártya-leválások időzítése befolyásolja-e az anatómi­ai és funkcionális eredményeket. 62 beteget a diagnózistól számított 12- órán belül, 32 beteget 12-24 óra kö­zött, 20 beteget 24-órán túl operál­tak primer vitrectomiával. Mind­összesen 2 esetben vált le a műtét előtt a makula a 12-24-órás cso­portban (mindkét esetben a foveát csaknem elérő bullosus ideghártya­­leválás volt), de ezek is kiváló funk­cionális eredménnyel gyógyultak. Az egyes csoportok között funkcio­nális vagy anatómiai különbség nem volt kimutatható (2). Lai tanulmányában két csoportot vizsgált: a 24-órán belül (37 szem) és a 24-órán túl (39 szem) operált „ma­­kula-on” ideghártya-leválásos bete­gek csoportja. A betegeket részben virectomiával, részben bedomborító műtéttel vagy a kettő kombinációjá­val operálták. A posztoperatív funk­cionális és anatómiai eredmények­ben ő sem talált szignifikáns kü­lönbséget a két csoport között (9). Hajari és munkatársai 96 „makula­­on” ablációs beteg szemének opti­kai koherencia tomográfiás (OCT) követését végezték. 50 szem esetén tudták OCT-vizsgálattal követni a leválást és 18%-ban dokumentáltak progressziót a követés során. A be­tegeket felvették és ágyban való fek­vést rendeltek el számukra. A vasár­nap és csütörtök között érkezett betegeket tervezetten másnap ope­rálták. A hétvégén vagy ünnepna­pon érkezett „makula-on” ideghár­­tya-levált betegeket OCT segítségé ­vel követték és csak abban az eset­ben operáltak a munkaszüneti na­pokon, ha a leválás a foveolát is fe­nyegette. Ezzel a metodikával egyetlen esetben (1%) következett be makulaleválás a vizsgált beteg­csoportban. Az érintett betegnek felső bullosus ideghártya-leválása volt sorozatszakadásokkal és a levá­lás már a felvételkor 1800 mikronra közelítette meg a foveolát. Az OCT-vel végzett követés során azonban nemcsak progressziót, hanem 34 esetben regressziót is do­kumentáltak, illetve azt tapasztal­ták, hogy a leválások legnagyobb része dinamikusan változik (3). ■125;

Next

/
Oldalképek
Tartalom