Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-03-01 / 1. szám

A látópálya-funkció objektív vizsgálatára szolgáló elektrofiziológiai módszerek- esetleg hydrocephalus okozta látóideg-kompresszió.

Baleset, sérülés okozta intraorbitális, vagy intracranialis vérzés is lehet oka a látáscsökkenésnek. Diabéteszes opticus neuropathia, gyógyszer, vagy alkohol, nikotin amblyopia is kimutatható az elektrofiziológiai vizsgálattal.

Főleg idősebb korban diabétesz, hipertónia vagy autoimmun betegség lehet az alapja az iszkémiás opticus neuropathiának (AION, NAION, PION).

A terápia (pl. sclerosis multiplex, Delagil szedés), vagy műtét (hydrocephalus-shunt műtét) hatásának követése is gyakori indikációja a vizsgálatnak.

A vizsgálatot kérő orvosnak a betegeket fel kell világosítani, ha pupillatágítás szükséges a vizsgálathoz (nem vezethet autót a tág pupilla miatt) és arról is, hogy ne viseljen kontaktlencsét a vizsgálat előtt legalább előző nap (zavarja a kontrasztérzékelést és az elektróda behelyezését).

A leletek értelmezése A VEP-látencia-megnyúlás oka általában az opticus rostok demyelinisatioja, (retrobulbáris opticus neuritis).

DE: a PERG P50 látenciájának megnyúlását (retinális ganglionsejtfunkció) is figyelembe kell venni a VEP-látencia értékelésénél! A PERG

P50 látenciájának a megnyúlása és az amplitúdónak a csökkenése retinális eredetű károsodásra utal, az N95-hullámkomponens csökkenése (amit a P50/N95 arány jól kifejez) pedig a retinális ganglionsejt károsodását, anterográd vagy retrográd axon léziót jelent.

A VEP-látencia-megnyúlás fokozódását (myelinkárosodás) és az amplitúdó csökkenését (axon lézió) figyelhetjük meg súlyos előrehaladott SM-ben, a különböző okú látóideg-kompresszió miatt, valamint iszkémiás és toxikus kórképekben. Öröklődő opticus atrófiákban a kifejezett VEP-amplitúdó-csökkenés mellett a PERG is alig detektálható (a retinális ganglionsejtek mitokondriális defektusa miatt jön létre a Leber-féle öröklődő opticus neuropathia (atrophia) (LHON) és a dominánsan öröklődő opticus atrófia (DOA).

Öröklődő retinadisztrófiákban az ERG differenciáldiagnosztikus jelentőségű: kifejezetten szubnormális, vagy kioltott retinitis pigmentosában, a negatív típusú az ERG (azt jelenti, hogy a „b” hullám nem, vagy alig emelkedik az alapvonal fölé), CSNB-ben (veleszületett nem progrediáló farkasvakság). Ennek az a jelentősége, hogy a CSNB nem progrediál, tehát a visus nem romlik, míg retinitis pigmentosában várható látásromlás. Ez a diagnózis befolyásolja az életvitelt

és a pályaválasztást. Negatív az ERG X-juvenilis retinoschisisben is, de ebben a kórképben az OCT is kóros, míg CSNB-ben nem.

Válasz a feltett kérdésekre Az eltérések támogathatják, vagy elvethetik a felvetődő diagnózist, a vakság gyanúja is elvethető, vagy bizonyítható. Hemeralopia oka lehet stacioner vagy progrediáló retina-disztrófia mellett A-vitaminhiány, amit felszívódási zavar okozhat.

Arra is választ adhatunk, hogy a látótér-szűkület vagy a nystagmus oka retinális vagy intracranialis.

A fotofóbiát retinális vagy szisztémás betegség, de gyógyszer mellékhatása is okozhatja.

Műtéti indikációra, a műtét prognózisára is sokszor kell véleményt adnunk, aminek igazságügyi vonatkozása lehet.

A leletek értékelése után felhívhatjuk a figyelmet, hogy milyen további vizsgálatok vagy terápia szükséges a diagnózis pontosítására.

Nem gyógyítható betegség esetén életvitelre vonatkozó tanácsot adunk.

Köszönetnyilvánítás

A szerző hálás köszönetét fejezi ki az elektrofiziológiai asszisztensnek, Majerné Katinak, kiváló munkájáért a vizsgálatok technikai kivitelezésében.

Irodalom

1. Arden GB, Carter RM, Hogg C, Siegel IM, Margolis S. A gold foil electrode: Extending the horizons for clinical elctroretinography. Invest Ophthalmol 1979; 18: 421-426.

2. Bach M, Brigell MG, Hawlina M, Holder GE, Johnson MA, et al. ISCEV standard for clinical pattern electroretinography (PERG): 2012 update Doc Ophthalmol. 2013; 126:1-7.

3. Berson EL, Gouras R Hoff M. Temporal aspects of the electroretinogram. Arch Ophthalmol 1969; 81: 207-214.

4. Cobb WA, Morton HB. A new component of the human ERG. J Physiol 1953; 123: 36-37.

5. Coupland SG, Janaky M. ERG electrode in pediatric patients: Comparison of DTL fiber, PVA-gel, and non-corneal skin electrodes. Doc Ophthalmol 1989; 71: 427-433.

6. Constable PA, Bach M, Frishman LJ, Jeffrey BG, Robson AG. International Society for Clinical Electrophysiology of Vision. ISCEV Standard for clinical electro-oculography (2017 update). Doc Ophthalmol 2017; 134: 1-9.

7. Cruikshank RM. Human occipital brain potentials as affected by intensity duration variations of visual stimulation. J Exp Psychol 1937; 21: 625-641.

8. Dawson GD. A summation technique for the detection of small evoked potentials. Electroenceph Clin Neurophysiol 1954; 6: 65-84.

9. Dawson WW, Trick GL, Litzkow CA. Improved electrode for electroretinography. Invest Ophthalmol 1979; 18: 988-991.

10. Dewar J. The physiological action of light. Nature 1877; 15: 433-435.

11. Du Bois-Reymond E. Untersuchungen über thierische Elektricität. Ann

10