Szemészet, 2018 (155. évfolyam, 1-4. szám)

2018-09-01 / 3. szám

SZEMÉSZET 155. évfolyam, 201B; 3. szám 154-156.

Nonexudatív makuladegenerációs festőművész beteg látásromlásának progressziója saját alkotásaiban. Esetismertetés

Rácz Péter dr.

Mankusovszky Kórház, Szemészeti Osztály, Szombathely [Osztályvezető főorvos: Or Bátor György]

Több szemészeti kórképben a betegek fő panasza a torz látás. Az igen zavaró látásdeformitást a betegek próbálják elmagyarázni, szavakkal leírni, de a legtöbb beteg nem érzi

magát képesnek arra, hogy azt lerajzolja.

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy festőművész saját látásromlását rajzon vagy festményen örökíti

meg, amihez - úgy gondolom - komoly lelkierő is szükséges. Például Edward Munch (1863-1944) norvég festőművész bal szeme már gyermekkora óta „gyenge”volt, de ez nem érintette komolyan festészetét. 1930-ban azonban, a művész 67 éves korában az addig jól látó jobb szemében üvegtesti vérzés keletkezett, amelynek kivetülését a művész rajzok és festmények formájában „dokumentálta” - saját magának. Az egyik ilyen képen rejtélyes, lebegő „madár” látható (üvegtesti vérfoszlány), amelyet Munch egy „tájképébe” is belekomponált (1. ábra).

Lee Allen (1910-2006) amerikai műszaki rajzoló, úgynevezett „medical illustrator” 78 éves korában kezdte lerajzolni, lefesteni saját lá-154

I 1 . ábra: E. Munch 2 rajza a lebegő madárral

2. ábra: Satu