Szemészet, 2018 (155. évfolyam, 1-4. szám)

2018-03-01 / 1. szám

Central serous choriretinopathy

tív módon feldolgoztuk a mineralokortikoid-antagonista kezelésben részesülő krónikus centrális serosus retinopathiás betegeink (CSCR) hosszú távú eredményeit is. A minimum egy éven át követett betegeink (29 beteg 34 szeme) terápiás válaszának vizsgálata során, az egy év végére, a retinavastagság csökkenése továbbra is szignifikáns maradt (p=0,0001). A látóélesség esetében az első év végére szignifikáns változás a kiindulási látóélességhez képest nem volt megfigyelhető (p = 0,78). Betegeinket ezután, a kezelés eredményessége alapján 2 csoportba osztottuk. Kedvező kimenetelű eseteknek azokat a szemeket tekintettük, amelyek a követési idő végére a subretinalis folyadék teljes felszívódását mutatták és látásélességük javult, vagy stabilizálódott. A követési idő végén reziduális folyadékkal rendelkező, illetve szignifikáns látásjavulást nem mutató, vagy a követési idő alatt látásromlást mutató eseteket a kedvezőtlen kimenetelű csoportba osztottuk. A két csoportot összehasonlítva a kedvező kimenetelt meghatározó legfontosabb tényezőknek a jó kiindulási látóélességet, a külső retinalis rétegek (ellipszoid zóna és külső limiting membrán) épségét és a fotoreceptor sejtek külső tagjának (OS) elongációját találtuk. Komolyabb mellékhatást a hosszabb követési idő alatt sem észleltünk. Eredményeink alapján úgy gondoljuk, hogy a mineralokortikoid-antagonista kezelés biztonságos, ígéretes lehetőségnek tűnik a krónikus CSCR-es betegek kezelésében, főként a subretinalis folyadék felszívódásának elősegítésével. A külső retinalis rétegek állapota, illetve a kiindulási látóélesség azonban döntően meghatározza a kezeléstől várható prognózist. Az OS elongáció fontos biomarkernek tűnik a jó reszponder csoport meghatározásában (eddig nem publikált eredmények 2017 MSZT Retina Szekció kongresszusán ismertettük őket).

Következtetések

Az új, egyre mélyebb penetranciát és egyre részletesebb leképezést biztosító képalkotó módszerek klinikai alkalmazásával, jelentősen kibővült a centrális serosus chorioretinopathia néven ismert kórkép klinikai spektruma. A betegség újonnan körülírt alformáinak pontosabb megismerése, egyrészt újabb és újabb kérdéseket vetett fel a betegség lefolyását és patofiziológiai hátterét illetően, másrészt egyre inkább középpontba helyezte az érhártya szerepét. A chorioidealis erek morfológiai elváltozásainak pontosabb megismerése, illetve ezek változása a betegség

természetes lefolyása és az alkalmazott kezelési lehetőségek hatása mellett, a későbbiekben kulcsszerepet játszhat a különböző fenotípusok meghatározásában és új terápiás célpontok megtalálásában. Ilyen új biztonságos, minimálisan invazív terápiás lehetőségnek tűnik, a chorioidealis mineralokortikoid-receptorok gyógyszeres gátlása. Az irodalomból ismert klinikai tanulmányok és saját tapasztalataink alapján is a mineralokortikoid-antagonista gyógyszerek hatékonynak bizonyultak a retina alatti folyadékgyülem felszívódásának elősegítésében. Hatásukat főként a chorioidea keringés normalizálása útján fejtik ki. A folyadék felszívódása ugyanakkor nem jelent biztosítékot a látóélesség javulására, mert azt jelentősen befolyásolják a retina külső rétegei és a pigmentepithel károsodásának mértéke.

Az mineralokortikoid-antagonista kezelés CSCR-ben történő alkalmazását illetően a későbbiekben további klinikai tanulmányokra van szükség: a hatásos minimális dózis, a hosszú távú kimenetel, hatékony kezelési időtartam meghatározására, valamint a gyógyszerre legjobban reagáló betegcsoport jellemzőinek azonosítására, a terápiarefrakter esetek kiszűrésére.

Irodalom

1. Pryds A, Sander B, Larsen M. Characterization of subretinal fluid leakage in central serous chorioretinopathy. Invest Ophthalmol Vis Sei 2010; 51(11): 5853-5857.

2. Quin G, Liew G, Ho IV, Gillies M, Fraser-Bell S. Diagnosis and interventions for central serous chorioretinopathy: review and update. Clinical and Experimental Ophthalmology 2013; 41: 187-200.

3. Ross A, Ross AH, Mohamed Q. Review and update of central serous chorioretinopathy. Curr Opin Ophthalmol 2011; 22: 168-73.

4. Daruich A, Matet, Dirani A, Bousquet E, Zhao M, et al. Central serous chorioretinopathy: Recent findings and new physiopathology hypothesis AProgress in Retinal and Eye Research 2015; 48: 82-118.

5. Zhao M, Célérier I, Bousquet E, Jeanny JC, Jonet L, et al. Mineralocorticoid receptor is involved in rat and human ocular chorioretinopathy. J Clin Invest 2012; 122: 2672-2679.

6. Bousquet E, Beydoun T, Zhao M, Hassan L, Offret 0, Behar-Cohen E Mineralocorticoid receptor antagonism in the treatment of chronic central serous chorioretinopathy: a pilot study. Retina 2013 Nov- Dec; 33 (10):2096-102.

7. Bae SH, Heo JW, Kim C, et al. A Randomized Pilot Study of Low-Fluenoe Photodynamic Therapy Versus Intravitreal Ranibizumab for Chronic Central Serous Chorioretinopathy. Am J Ophthalmol 2011 Nov; 152Í5): 784-92.e2.

8. Artunay 0, Yuzbasioglu E, Rasier R, Sengul A, Bahcecioglu H. Intravitreal bevacizumab in treatment of idiopathic persistent central serous chorioretinopathy: a prospective, controlled clinical study. CurrEye Res 2010; 35: 91-98.

9. Kitzmann AS, Pulido JS, Diehl NN, Hodge DO, Burke JP The incidence of central serous chorioretinopathy in Olmsted County, Minnesota, 1980-2002. Ophthalmology 2008; 115: 169-73.

10. Wang M, Munch IC, Hasler PW, Prünte C, Larsen M. Central serous chorioretinopathy. Acta Ophthalmol 2008; 86: 126-145.

11. Tsai DC, Huang CC, Chen SJ, Chou R Chung CM, ET AL. Increased risk of erectile dysfunction among males with central serous chorioretinopathy a retrospective cohort study. Acta Ophthalmol 2013; 91: B66-671.

12. Perkins SL, Kim JE, Pollack JS, Merrill PT. Clinical characteristics of central serous chorioretinopathy in women. Ophthalmology 2002; 109: 262-266.

16