Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-06-01 / 2. szám
A retinalis és opticus funkciókárosodás elektrofiziológiai jelei 1 . táblázat: A vizsgálatunkban referenciaértékként szolgáló kontroll VEP- és PERG-értékek vannak feltüntetve a táblázatban VEP kontrollértékek (n=76) Átlag SD P100 látencia 102,96 msec ±5,68 P100 amplitúdó 14,17 pV ±6,41 N135 amplitúdó 15,61 pV ±6,31 PERG kontrollértékek (n=76) ШЯШВЯШШШШ Átlag SD N35 látencia 29,82 msec ±2,83 P50 látencia 51,71 msec ±1,69 N95 látencia 93,00 msec ±5,44 P50 amplitúdó 9,97 pV ±8,59 N95 amplitúdó 12,43 pV ±4,96 amplitúdó) és a P50-N95 hullám nagyságát mértük (N95) amplitúdó. A PERG-arányt az N95/P50 hányadosból számoltuk ki. A kontrollértékek a laboratóriumban referenciaértékként használt 76 egészséges szem és szisztémás betegségtől mentes személy vizsgálati eredményeiből származtak. A normálértékek az 1. táblázat alsó felében láthatók. A VEP-vizsgálatokhoz 60’ és 15’ négyzetnagyságű fekete-fehér sakktábla mintázatot alkalmaztunk. A válasz elvezetésére szolgáló elektródát a protuberantia occipitalis externa fölé 2,5 cm-re helyeztük (Oz, inion-nasiontávolság 10%ával az inion fölött). Az indifferens elektróda a nemzetközi standard szerint a fejtetőre (Cz), a földelést szolgáló elektróda a homlok közepére (Fz) került. Az ingerlő mező nagysága függőlegesen 12°, vízszintesen 16°, a mintaváltás frekvenciája 0,9 Hz volt. A képernyő kontrasztja 97%, a szűrők 1-100 Hz értékre voltak állítva. Száz választ átlagoltunk (12). Mértük a hullámok csúcsának megjelenési idejét (N75, P100, N135) és a hullámkomponens amplitúdóját (N75-P100, P100-N135). A kontrollértékekként ugyanazon populáció szolgált, mint a PERG esetében. A normálértékeket az 1. táblázat felső felében mutatjuk be. A betegek vizsgálata megfelelt a Helsinki Declaratio követelményeinek. A betegek a vizsgálatokról a felvilágosítást megkapták és a beleegyező nyilatkozatot aláírták. Vizsgálati EREDMÉNYEK Az I. csoport diabéteszes retinopathia nélküli 38 betegénél bizonyítható volt polineuropathia. Közülük 1-es típusú diabétesze 9 betegnek és 2-es típusú diabétesze 29 betegnek volt. Mind a 38 betegnél a látókérgi kiváltott válasz kóros volt, 62 szemnél megnyúlt látenciát, 6 szemnél megkettőzött hullámformát és 8 szem esetén szubnormális, elhúzott hullámformát találtunk. A kóros látókérgi kiváltott válaszokat az 1. ábra felső korong diagramján ábrázoltuk. Az egyes jellegzetes VEP-hullámformákat a 3., 4. és az 5. ábrán láthatjuk. Ebben a csoportban PERG-eltérést 41 szemnél találtunk, amelyből 25 szemnél a látencia nyúlt meg, 16 szem esetében a PERG-arány volt kóros, a százalékos megoszlás az 1. ábra alsó korong diagramján, a szubnormális, megnyúlt latenciájú PERG a 6. ábrán látható. Vizsgálatainkkal összefüggést találtunk a diabéteszes autonóm-, szenzoros neuropathia és a látókérgi kiváltott válasz között. Minthogy jól ismert, hogy az idegrendszer különböző részeinek a neuropathiája nem egyidőben jelentkezik, felvetette annak szükségességét, hogy az opticus és a retinális neuropathiát olyan betegekben nézzük meg, akiknek nincs polineuropathiáj a. Retrospektiven elemeztük 25 olyan diabéteszes betegnek (II. csoport) a látóideg és retinalis funkcióját, akiknek manifeszt vaszkulopathiája és polineuropathiája nem volt. E betegcsoportba tartozók közül 2 beteg 1-1 szemén üvegtesti vérzés és rossz látásélesség volt, ami miatt csak az ép szemről készült regisztrátumok adatait értékeltük. Bár 1 beteg bal szeme amblyopiás volt (0,1-3,0 D sph = 0,4), az elektrofiziológiai vizsgálat a két szem kö-1 . ábra: A felső ábrán a 38 bizonyítottan polineuropátiás beteg látókérgi kiváltott válaszának eltéréseit százalékos megoszlásban ábrázoljuk korong diagramon. Az alsó ábrán ugyanazon betegek mintázott elektroretinogramjának elváltozásait mutatjuk
