Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)

2016-06-01 - Supplementum

Kongresszusi összefoglalók

ESO Hosszú távú eredményeink exszudatív AMO-s betegek anti-VEGF kezelésével

Radnóti Judit1, Bódi Bernadett2, Fórián Magdolna1, Kalácska Richard1, Krecsik Karolin1, Oláh Edit1,

Vagyóczky Ágnes1, Vámosi Péter1

'Péterfy Kórház Szemészeti Osztály, Budapest

20rszágos Gyógyszerészeti és Éelmezés-egészségügyi Intézet, Budapest

Célkitűzés: A Budapesti Péterfy Kórház Szemészeti Osztályán 2012.01.04-2016.03.24. között intravitreális anti-VEGF-kezelésben részesült exszudatív AMD-s betegek látásfunkcióinak retrospektív vizsgálata.

Módszer: Az elemzésbe azokat a betegeket vontuk be, akiknél legalább 28 hónap követési idővel, szükség szerinti, illetve treat and extend adagolással alkalmaztuk az anti-VEGF-kezelést, és vizitenként rendelkeztünk látásélesség, illetve Spectralis OCT-vel követett retinamorfológiai adatokkal.

Eredmények: 57 beteg 64 szeme felelt meg a fenti kritériumoknak. Az átlagos követési idő 37,4±4,6 hónap volt. A kiindulási átlag 0,47±0,25 távoli korrigált látásélesség a megfigyelési időszak végére 0,52±0,37-re változott (p<0,79). A betegek 56,3%-ának nem változott vagy javult a visusa, a kiindulási 0,44±0,25-ról 0,77±0,29-re javult az átlagos távoli látásélesség (p<0,00002). A betegek 43,7%-ának átlagos visusa 0,50±0,23-ról 0,20±0,15-re romlott (p<0,00002). A betegek átlagosan all. hónapra értékel a legmagasabb, 0,74±0,26 átlagos látásélességet, majd a visus fokozatosan a kiindulási érték szintjére csökkent. Az első évben az átlagos kezelésszám 6,6±2,8, a második évben 3,4±2,8, a harmadik évben 2,5±2,7 volt. A betegek 29,7%-ánál fordult elő egészségi, szervezési vagy compliance problémák miatt a kezelés időleges megszakadása, itt az átlagos látásélesség a követési idő végére szignifikánsan csökkent. Az anti-VEGF-kezeléssel összefüggő, maradandó egészségkárosodással járó súlyos nemkívánatos esemény nem következett be.

Következtetés: Kezelés nélkül az exszudatív AMD a betegek súlyos látásromlását okozza. Az átlagosan 3 éven át tartó anti-VEGF- ékezeléssel betegeink látásélessége megőrizhető volt. A multicentrikus randomizált klinikai vizsgálatok eredményességét a rutin betegellátási körülmények között nem értük el, amelynek egyik oka a nem megfelelő terápiás adherencia lehet.

Long-term results with intravitreal anti-VEGF treatment of wet AMD patients

Judit Radnóti1, Bernadett Bódi2, Magdolna Fórián1, Karolin Krecsik1, Edit Oláh1, Richárd Kalácska1,

Péter Vámosi1

'Péterfy Hospital Ophthalmology Department Budapest National Institute of Pharmacy and Nutrition , Budapest

Objective: Retrospective analysis of long-term visual functions of wet AMD patients treated with intravitreal anti-VEGF injections from 4th ofJanuary, 2012 to 24'1' of March, 2016 at the Department of Ophthalmology, Péterfy Hospital Budapest.

Method: Patients enrolled into the study were treated as needed or with a treat and extend regimen and were regularly examined for best corrected visual acuity (BCVA) and retina! morphology with Spectralis OCT, and had been followed for at least 28 months from baseline.

Results: 64 eyes of 47patients met the required criteria. Mean follow up time was 37,4±4,6 months. Mean baseline BCVA changed from 0.47±0.25 to

0.52+0.87 at the end of the follow up period (p<0.79). 56.3% of the patients had unchanged or improved visual acuity, with a mean change from

0.44±0.25 to 0.77+0.24 (p<0.00002). 43.7% of the patients' visual acuity decreased, with a mean change from 0.50±0.23 to 0.20±0.15 (p<0.00002). The highest mean visual acuity level obtained was 0.74±0.26 and was achieved by the 11th month of the follow up period. The average number of injections per year was 6.6+Z.8, 3.4±2.8 and 2.5±2.7 respectively. Treatments were temporary suspended in 29.7% of patients for a variety of reasons, including general health status, caregiver burden or poor compliance. The mean BCVA of these patients significantly decreased at the end of the follow up period. No serious adverse events with permanent health damage occurred related to anti-VEGF treatments.

Conclusions: Wet AMD causes serious visual impairment in most patients without treatment. During an average of three years treatment period, the visual acuity can be preserved according to our data. The results of the multicentre randomized clinical trials with intravitreal anti-VEGF treatments were not achieved in our real life circumstances. Treatment adherence is a key in order to achieve long-term treatment success according to our data.

E51 Koraszülöttek szemészeti paraméterei kezelést igénylő ROP esetén

Maka Erika, Szigeti Andrea, Csidey Mária, Kiss Huba J., Nagy Zoltán Zsolt

Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest

Célkitűzés: Koraszülöttek szemészeti paramétereinek elemzése kezelést igénylő ROP (TR-ROP) esetén.

Módszer: Retrospektív vizsgálat során 16 koraszülött (II lány, 5 fiú) 32 szemének adatait dolgoztuk fel. Az átlagos gesztációs kor a gyermekek születésekor 26,2 hét (24-29; SD: ± 1,76) és a kezeléskor 35,94 hét (32-41; SD: ± 3,09) volt. A szemek fénytörési hibáját (SE) és a szaruhártya törőerejét (K) hordozható, kézi kerato-refraktométerrel (Retinomax K-plus 3, Righton Ophthalmic Instruments) mértük. A szemek tengelyhosszúságát (AL), az elülső csarnok mélységét (ACD) és a lencse vastagságát (LT) ultrahangos mérés alapján határoztuk meg (HD11 XE; L15-7io lineáris transzducer; Philips). Ezen paramétereket a kezelés alkalmával altatásban vizsgáltuk. Az I. vagy a II. zónát érintő elváltozással kezelt szemek paramétereinek összehasonlítására t-próbát végeztünk. Regressziós analízissel vizsgáltuk a szemészeti paraméterek összefüggését a születéskori és kezeléskori gesztációs korral.

Eredmények: Az I. zónát érintő, kezelést igénylő ROP esetén szignifikánsan alacsonyabb össztöróerőt (SE) (p<0,001), magasabb szaruhártya-törőerót (p=0,001) és rövidebb tengelyhosszúságot (p<0,05) találtunk, mint a II. zónát érintő eltérés esetén. A fénytörési hiba, a szaruhártya törőereje, a tengelyhosszúság és az elülső csarnok mélysége szignifikáns összefüggést (p<0,001) mutatott a kezeléskori gesztációs korral (lineáris regresszió). A két szem között és a nem tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget. A paraméterek nem mutattak összefüggést a születési súllyal.

Következtetések: A fénytörési hibát befolyásolja a gyermek kezeléskori gesztációs kora és a retina erezettségének mértéke. Több gyermek bevonásával további vizsgálatok elvégzése szükséges.

/ _л \

i 53 ;

\ / s „ <*