Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)

2016-12-01 / 4. szám

Mineratokortikoid-antagonista kezelés szérumkálium és a vesefunkciók időszakos ellenőrzése a kezelés előtt és alatt szükséges (3, 6). Az eplerenont elsődlegesen kiegészítő kezelésként alkalmazzák miokar­­diális infarktuson átesett, balkam­­ra-diszfunkció és klinikai tünetek­kel járó szívelégtelenségben szenve­dő betegeken, illetve enyhe-közepes magas vérnyomás kezelésére (utób­bira sajnos nincs törzskönyvezve Magyarországon) (6). A mineralokortikoid-antagonisták használatának lehetőségét centrális serosus chorioretinopathiában ko­rábban Zhao és munkatársai (36, 37) által közölt állatkísérletes eredmé­nyek, valamint Bousquet és munka­társai (3) által végzett sikeres eset­­tanulmány alapján vetettük fel. Zhao és munkatársainak (36, 37) közleményében a patkánykísérle­tek során in vivo OCT-vel vizsgál­ták, hogy az intravitrealisan adott magas dózisú glükokortikoid 24 órán belül a choroidea megvastago­­dásához vezet. Ugyanezt a hatást figyelték meg az intravitreálisan adott aldoszteron injekció esetén is 836). A mineralokorticoid-receptor­­antagonista canrenoat alkalmazása esetén ezen hatás nem alakult ki, míg glükokortikoid-receptor-anta­­gonista szer használatakor a cho­roidea megvastagodása nem védhe­tő ki (36). Eredményeiket immun­hisztokémiai és szövettani metsze­tek bemutatásával is alátámasztot­ták. Ezáltal arra a következtetésre jutottak, hogy a choroidea megvas­tagodása mineralokortikoid-recep­­tor által közvetített folyamat (36). Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a szemészeti kezelésekben al­kalmazott alacsonyabb dózisú intravitrealis glükokortikoidok (de­­xamethazon vagy triamcinolon­­acetát) nem okoznak a choroideá­­ban vazodilatációt (36). Zhao és munkatársainak munkája azt bizo­nyítja, hogy a choroidea a minera­­lokortikoidok újonnan felfedezett célszerve (36, 37). A mineralokortikoid-receptorok ak­tiválódása feltételezetten a foko­zott vagy rendellenes kötődésű glükokortikoidok által történik, azon hormonok által, amelyet a CSCR egyik fő rizikófaktorának te­kintenek az irodalomban (5, 12, 35). Normál glükokortikoid-szint mellett a glükokortikoidok általi re­ceptor lefoglaltságot a llfi>-hidroxi­­szteroid-dehidrogenáz II (HSD2) enzim meggátolja azáltal, hogy a glükokortikoidot gyengébb minera­­lokortikoid-receptor affinitású me­­tabolitokra bontja (26, 31, 36). A choroideában a receptorok aktivá­lódása specifikus kalcium-függő ká­­liumcsatornán (KCa2.3) keresztül történik, itt értágulatot és az erek hiperpermeabilitását okozza (3, 36, 37). Az extracelluláris térbe jutó fo­lyadék pedig a fokozott hidrosztati­kai nyomás következtében a subre­­tinalis térbe kerül, kialakítva a CSCR szemfenéki képét (25). Az ideghártya ereiben hasonló kálium­csatorna nem található, ilyen me­chanizmussal itt értágulat nem ala­kul ki (36, 37). Tanulmányunk során mi is azt ta­pasztaltuk, hogy az Inspra® (eple­­renon) kezelés már rövid idő után is szignifikánsan csökkentette betege­inknél a subretinalis folyadék mennyiségét krónikus CSCR eseté­ben. A subretinalis folyadékgyülem csökkenése egyúttal a centrális ma­lária vastagságbeli csökkenésével is járt, valamint a látóélesség kismér­tékű statisztikailag szignifikáns ja­vulását láttuk a kezelési és a köve­tési idő végére. A betűszám kismér­tékű javulását azzal magyarázzuk, hogy a betegek egy részének már előrehaladott fotoreceptor károso­dása volt, másik részének pedig még közel teljes volt a látóélessége. Mivel nem minden esetben volt ugyanolyan mértékű a látóélesség változás ezt többváltozós regresszi­ós modellel megvizsgáltuk és azt találtuk, hogy annál kevésbé javul a látóélesség minél hosszabb a beteg­ség fennállási ideje és annál na­gyobb mértékben javul, minél ma­gasabb volt a kezelés előtti subre­tinalis folyadékgyülem. Súlyos mellékhatást a kezelés alatt nem tapasztaltunk, de a kezelés el­kezdése előtt és közben időszako­san belgyógyászati és laborvizsgálat elvégzése javasolt. Az eplerenon ke­zeléssel kapcsolatban több kérdés is felmerül (mennyi ideig és milyen dózisban kezeljünk, mindenkit ér­demes-e, akut esetekben segít-e, ha­tással van-e a recidívára), amelyek vizsgálatára további tanulmányok elvégzése szükséges. Eredményeink alapján az orális eplerenon kezelés ígéretes új lehetőségnek mutatko­zik a krónikus CSCR-ben szenvedő betegek kezelésében. A tanulmány erősségének tartjuk, hogy a vizsgált csoport demográfiai és anamnesztikus adatai azonosak a korábbi, a betegség természetes lefolyását vizsgáló nagy tanulmá­nyokban leírtakkal (15, 17, 30), ugyanakkor a relatív kis mintaszám és a rövid követési idő korlátozhatja az eredmények megbízhatóságát. 1. Artunay 0, Yuzbasioglu E, Rasier R, Sengul A, Bahcecioglu H. Intravitreal bevaoizumab in treatment of idiopathic persistent central serous chorioretinopathy: a prospective, controlled clinical study. Curr Eye Res 2010; 35: 91-98, 2. Bae SH, Heo JW, Kim C, et al. A Randomized Pilot Study of Low- Fluence Photodynamic Therapy Versus Intravitreal Ranibizumab for Chronic Central Serous Chorioretinopathy. Am J Ophthalmol 2011; 152: 784-792. 3. Bousquet E, Beydoun T, Zhao M, Hassan L, Offret 0, Behar-Cohen E Mineralocorticoid receptor antagonism in the treatment of chronic central serous chorioretinopathy: a pilot study. Retina 2013; 33: 2096-2102.

Next

/
Oldalképek
Tartalom