Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
Morphological characterises of cell damage zsugorodás következtében szabálytalan alakú volt, míg a sejtmag hártyája folytonos maradt (2. A ábra). A citoplazmát illetően is különbséget láttunk az I. és II. csoport sejtjei között. A II. csoport sejtjei túlnyomó részt jól megőrzött sejtorganellumokat és az elektronmikroszkópos képen világosabb citoplazmát tartalmaztak (2. D ábra), mint az I. csoport elektrondenz citoplazmája, amely zsugorodott organellumokat tartalmazott (2. C ábra). A sejt zsugorodásának köszönhetően, ami gyakran megfigyelhető az I. csoportban, a sejt-sejt közötti kapcsolatok, illetve a sejt- és az extracelluláris mátrix közötti kapcsolatok eltérései voltak megfigyelhetőek. Ezek a sejteket egymástól, illetve a bazális membrántól szétválasztó széles rések formájában jelentkeztek (2. E ábra). Ezzel szemben az esetek többségében a II. csoportban jól megtartottak maradtak az epithelsejtek közötti, illetve a sejt - és a bazális membrán közötti kapcsolatok (2. F ábra). Több esetben megfigyeltük, hogy a sötét, elektrondenz citoplazmájú sejtekhez világos citoplazmájú, normál sejtek kapcsolódtak, ami arra utal, hogy a sejtek közötti kapcsolat egyik, vagy mindkét sejtben jelenlévő komponense sérült. Az I. és II. csoport közötti különbség szembetűnőbb volt akkor, ha a sejtek és az extracelluláris mátrix kapcsolatát vettük figyelembe. Míg a II. csoportban többségében megfelelően kapcsolódtak az epithelsejtek a lencsetokhoz, az I. csoportban nagy rések választották el a sejt bazális felszínét a toktól (2. C ábra). A degeneratív sejtek arányának a meghatározásához a félvékony metszeteken látottakat a teljes vastagságú szöveti mintán kvantifikáltuk. Eredményeink szerint, hogy az elülső lencsetok manuális eltávolítása után a sejtek 85,39%-a tartalmazott degeneratív jeleket, míg a femtoszekundum lézeres capsulotomia esetén a sejtek 77,82%-ában figyeltünk meg sejtpusztulásra utaló elváltozást, azonban a két csoport közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. A megfigyelt morfológiai elváltozások alapján arra gondoltunk, hogy az epithelsejtekben látott sejtdegenerációk mögött apoptózis állhat. Emiatt immunhisztokémiai vizsgálatokat végeztünk, amelynek célja a p53 fehérje kimutatása volt. Mindkét csoportban az epithelsejtek erőteljes festődését láttuk az elülső lencsetok perifériás területein (3. A, 2. ábra: Transzmissziós elektronmikroszkópos felvételek az elülső lencsetok epithelsejtjeiről manuális CA, C, El és femtoszekundum lézeres capsulotomia CB, D, FI után. A: Zsugorodott sejtmag Cnyíl], szabálytalan, de láthatóan folytonos a membránnal, körülötte sötét citoplazma B: Az A képen láthatókkal ellentétben, az epithelsejtek citoplazmája világos maradt, és a sejtmag kerek formájú femtoszekundum lézeres capsulotomia után. C: Citoplazmatikus vakuolák manuális CCC után. □: Az epithelsejtek bazális felszíne kapcsolódik a bazális membránhoz femtoszekundum lézeres capsulotomia után, a sejtek apikális felszínén megőrzöttnek tűnő sejt-sejt kapcsolatokat CF). E: Sejtkapcsolat két epithelsejt között. Az egyik sejt citoplazmája világos, míg a másik citoplazma sötét a sejt zsugorodása miatt. A nyíl rámutat a két sejt között kialakult résre, amely a sejt zsugorodásának következtében jelenik meg manuális capsulotomia után. Lépték: IO pm az E, 30 pm az A, B, D, F és 50 pm a C képen 18
