Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-12-01 / 4. szám
Current treatment of diabetic macular edema több mint 3500 személyt érintő reprezentatív felmérés alapján a diabéteszes retinopathia/maculopathia prevalenciája 20% volt (78). A diabéteszes makulaödéma egyik fontos rizikófaktora a diabétesz fennállási ideje. 20 évvel a diagnózist követően az 1-es típusú betegek csaknem mindegyikénél a 2-es típusú betegek 80%-ánál észlelhető retinopathia. Számos klinikai vizsgálat és epidemiológiai tanulmány támasztja alá a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrolljának pozitív hatását (16, 17, 18, 50, 79, 84, 86, 88). A hazai és nemzetközi ajánlásoknak megfelelően ajánlott a HbAlc-értéket 7% alá csökkenteni (1, 57). A hipertónia intenzív kezelése csökkentheti a retinopathia progresszióját, de a vonatkozó irodalmi adatok ellentmondásosak (72, 80). Nagyobb klinikai vizsgálatok azt sugallják, hogy a kóros értéket mutató szérumlipidek megfelelő kezelése esetén alacsonyabb a retinopathia progressziójának valószínűsége és kevesebb kezelés szükséges (49, 55, 56, 81). Felmerült még egyéb kockázati tényezők (életkor, társult vesebetegségek, gyulladásos biomarkerek, fizikai inaktivitás, ACE-gátlók használata) kóroki szerepe, de az erre vonatkozó adatok is ellentmondásosak (15, 46, 47, 49, 52, 60). Megjelenési formái A makulaödéma a diabéteszes retinopathia bármely stádiumában jelentkezhet. Ha az ödéma eléri a foveát a betegek torzlátást és látásromlást tapasztalnak. A diabéteszes makulaödéma diagnózisának megállapításához tágított pupilla mellett végzett sztereo biomikroszkópia végzése szükséges. Az Early Treatment Diabetic Retinopathy Study (ETDRS) a klinikailag szignifikáns makulaödémát az alábbiakban definiálta: 1. retinavastagodás a makula centrumától számított 500 pm-en belül; 2. kemény exsudatumok a makula centrumától számított 500 /tunen belül környező retinavastagodással kísérve; 3. legalább egy papillaterületű retinavastagodás, amelynek legalább egy része a makula centrumától számított egy papilla átmérőn belül helyezkedik el. Egy nemzetközi szakértői csoport 2003-ban egy egyszerűsített stádiumbeosztást javasolt a diabéteszes makulaödéma stádiumbeosztására (85): 1. enyhe DMÖ: kisfokú retinavastagodás vagy kemény exsudatumok a hátsó póluson a makula centrumától távolabb; 2. közepes DMÖ: retinavastagodás, vagy kemény exsudatumok a makula centrumának közelében, de azt nem érintve; 3. súlyos makulaödéma: retinavastagodás, vagy kemény exsudatumok a makula centrumát érintve (85). A mindennapi klinikai gyakorlat során általában egy egyszerűsített, módosított terminológia használatos: fokális makulaödéma (1. ábra) alatt azt a körülírt - sok esetben exsudatumok által körbezárt - retinavastagodást értjük, amely a hátsó pólushoz való közelsége miatt akár vízuscsökkenést is okozhat. Diffúz diabéteszes makulaödéma esetén (2. ábra) - ezzel ellentétben - nem körülírható, a hátsó póluson elszórt vérzésekkel és gyakran exsudatumokkal kísért kiterjedt retinavastagodást értünk. Diffúz ödéma esetén a fluoreszcein-angiográfiás felvételen a hátsó póluson elszórt tágult kapillárisokból és mikroaneurizmákból diffúz festékszivárgás észlelhető (3. ábra). A mindennapi gyakorlatban a fokális/diffúz diabéteszes makulaödéma megkülönböztetése sok esetben nem egyszerű (10). Diagnosztika Habár a tágított pupilla mellett végzett sztereó biomikroszkópos szemfenéki vizsgálat továbbra is a diabéteszes makulaödéma diagnosztikájának aranystandardja az optikai koherencia-tomográfia (OCT) ma már szinte nélkülözhetetlen eszköze a betegség kezelésének. Az OCT-felvételek jó reprodukálhatóságuk révén nagyon alkalmasak a gyógyszeres kezelések monitorozásának (4. ábra). Az újabb generációs OCT-készülékekkel vizsgálható a foto receptor-réteg, amely alapján prognosztizálható a potenciális látóélesség javulás. Amennyiben az optikai koherencia-tomográfiás vizsgálat olyan vitreomakularis ad-1 . ábra: Fokális diabéteszes makulaödéma színes szemfenéki képe. Az exsudatumokkal körülhatárolt terület jelzi az ödémát CnyílD
