Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-03-01 / 1. szám
Maculalyuk miatt vitrectomizált betegek retinalis idegrostrétegének vizsgálata nálták ezt a festéket, nem volt kimutatható látótér-defektus a műtétet követően. Ezzel szemben volt olyan vizsgálat is, ahol az ICG in vitro nem bizonyult toxikusnak alacsony izotóniás koncentrációkban (10). A TCA toxicitását illetően szintén ellentmondásosak az eredmények. Volt olyan in vitro vizsgálat, ahol az anyag a retina sejtjeire toxikusnak bizonyult (13), egy másik tanulmányban állatokon vizsgálva viszont még magas koncentrációkban sem bizonyult a retinára toxikusnak (17). Ejstrup és munkatársai (3) állat modelleken hasonlították össze az ICG, a TCA, illetve a brillant kék retinára gyakorolt potenciális toxikus hatását. Vizsgálataik alapján az ICG a retinára toxikusnak bizonyult, míg a TCA alkalmazása biztonságosnak tűnt. A különböző festékek potenciális toxicitásának vizsgálatára egyéb, nem morfológiai módszerek is alkalmasak. Ferencz és munkatársai (5) funkcionális vizsgálatokat végeztek az ICG toxicitásának igazolására: OCT-felvételek készítése mellett multifokális elektroretinogram (mf ERG) vizsgálatot is végeztek a maculalyuk műtét előtt és után. Azoknál a betegeknél, akiknél nem használtak ICG-t, szignifikánsan jobbak lettek az ERG eredményei, mint akiknél ICG-festés történt, ami alapján feltételezhető a festék toxikus hatása. A mfERG a maculalyuk miatt műtött betegek másik szemében kifejlődő potenciális maculalyuk előrejelzésében is segítséget nyújthat (23). Munkacsoportunk maculalyuk miatt végzett vitrectomia során TCA-t, illetve ICG-t használt az ILM jobb láthatósága érdekében. A két segédanyag esetleges toxikus hatását az RNFL változásán keresztül vizsgáltuk. TCA alkalmazása mellett sem az átlagos, sem a különböző kvadránsokban mért RNFL-ben nem tapasztaltunk szignifikáns változást a hat hónapos követés alatt, lényeges ingadozás a kontrollok során nem mutatkozott. Vizsgálataink alapján a TCA biztonságosnak bizonyult, az RNFL-ben keletkezett objektív károsodást nem tudtunk kimutatni. Ez a megfigyelésünk több tanulmány eredményével összhangban van, amelyekben a TCA toxikus hatása nem igazolódott (3, 17). A másik általunk alkalmazott anyag az ICG volt, a TCA-hoz hasonlóan az átlagos RNFL vastagságában a hat hónapos követés során nem találtunk szignifikáns eltérést, míg a különböző kvadránsokat külön-külön elemezve a felső és temporális RNFL egyedül a 6 hónapos kontroll során tért el szignifikáns módon a preoperatívtól. Eredményeink alapján szintén felmerül a több tanulmányban (6, 24, 25) leírt ICG-toxicitás a két kvadránsban tapasztalt szignifikáns RNFL-csökkenés alapján. Az eredmények értékelése kapcsán figyelembe kell vennünk azt is, hogy mint már több tanulmányban kimutatták, önmagában a maculalyuk műtét során elszenvedett mechanikus trauma is okozhat RNFL csökkenést (2), illetve látótérkieséseket (1, 8). Munkacsoportunk összevetve a kétféle segédanyagot nem talált az RNFL-ben szignifikáns különbséget sem az átlagot, sem a különböző kvadránsokat vizsgálva. Más munkacsoportok szintén vizsgálták a különbséget a különböző segédanyagok között RNFL-re gyakorolt hatásukon keresztül. Tóba és munkatársai (22) a különböző segédanyagokat (többek között ICG-t és TCA-t) összehasonlítva hozzánk hasonlóan nem találtak szignifikáns különbséget. Szignifikáns csökkenést egyedül a nasalis/inferior kvadránsban tapasztaltak, de ez a megfigyelés az alkalmazott anyag típusától független volt. A többi szektorban, illetve az átlagos RNFL-t vizsgálva átmeneti növekedést tapasztaltak. Munkacsoportunk szintén tapasztalt növekedést több szektorban is, de ez egyedül a nasalis szektorban volt szignifikáns az 1 hónapos kontroll során ICG- festést követően. Az átlagos, illetve a különböző kvadránsokban (nasalis, felső, alsó) mért RNFL átmeneti növekedését olyan tanulmányban (7) is leírták, ahol nem használtak ICG-t a belső határhártya megfestéséhez. Ezt ők a maculalyuk műtét (infúzió és/vagy levegő okozta retinakárosodás) okozta átmeneti enyhe ödémával magyarázták. Kim (11) és munkatársai hozzánk hasonlóan szintén többféle segédanyagot alkalmaztak (ICG-t az ILM festéshez, TCA-t az üvegtest eltávolításához), és a posztoperatív RNFL-változásokat vizsgálták különböző okok miatt (epiretinalis membrán, maculalyuk, üvegtesti vérzés) vitrectomizált szemeknél. Többek között összevetették az olyan betegek RNFL-értékeit, akiknél ICG-festés történt, azokéval, akiknél nem történt membrán peeling. ICG-festés esetén a superior kvadránsban tapasztaltak szignifikáns csökkenést a hat hónapos kontroll során a mi eredményekhez hasonlóan, amíg a másik csoportban szignifikáns eltérést nem tapasztaltak. Ebben a tanulmányban TCA alkalmazása mellett és nélkül is tapasztaltak RNFL-csökkenést két kvadránsban, ezért úgy vélték, a TCA- és az RNFL-csökkenés között csak kismértékű összefüggés lehet. A különféle vitális festékek, elsősorban az ICG toxicitását illetően mindenképpen további vizsgálatok szükségesek, valamint érdekes lenne hosszabb követési idő során is vizsgálni az RNFL-vastagság változását, ezen keresztül a potenciálisan hoszszabb távú toxikus hatásokat. Következtetés Összefoglalva vizsgálataink alapján a hat hónapos követési idő alatt a TCA biztonságosnak bizonyult. Az ICG alkalmazását követően hat hónap elteltével két kvadránsban szignifikáns csökkenést tapasztaltunk, ennek hátterében az ICG toxikus hatása is állhat, ezért a festék biztonságos alkalmazását illetően még további vizsgálatok szükségesek, amelyre az újabb generációs OCT- készülékekkel az idegrostréteg és a látóidegfő pontosabb elemzése nyújt lehetőséget. / Р-Л 4 ; 50 ;
