Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-12-01 / 4. szám

Comparison of ultra-wide field scanning laser ophthalmoscopy A WHO adatai alapján 2014- ben a felnőtt lakosság (18 év feletti) 9%-a szenvedett dia­béteszben világszerte (14). A diabé­­teszes betegek 34,6%-ánál diag­nosztizálható valamilyen fokú dia­­béteszes retinopathia (ez világszer­te körülbelül 93 millió embert je­lent), ezen belül a két látást veszé­lyeztető komplikáció, a proliferativ diabéteszes retinopathia, illetve a maculaödémában gyakorisága 7% és 6,8% (15). Schneider és munkatár­sai (10) 2002-ben nyert magyaror­szági adatokat dolgoztak fel, me­lyek alapján a diabéteszes betegek 60%-ánál állt fenn diabéteszes reti­nopathia, és ennek következtében 7%-uk vakult meg. Egy 2013-ban megjelent közlemény (7) szerint szintén Magyarországon a három leggyakoribb vaksági ok között har­madikként szerepelt a diabéteszes retinopathia, amely a fejlett orszá­gokban találtakkal nagyrészt meg­egyezik. A diabéteszesek látásvesz­tésének a leggyakoribb oka a diabé­teszes maculaödéma, szerencsére ennek mind a diagnosztikai, mind a terápiás lehetőségei jelentősen bő­vültek az utóbbi években (9). A fenti adatok tükrében egyre na­gyobb jelentőséget kap a betegek szűrése, hiszen a diabéteszes retino­pathia a korai stádiumokban még kezelhető. A betegek nagy száma miatt a telemedicina is jelentős, amely során jó minőségű felvételek készítésével a szűrés távolról is megvalósítható (11,16). Fiedler О és munkatársai (3) digitális nem mid­­riatikus 45 fokos funduskamerával olyan diabéteszes betegek szemfe­­néki felvételeit elemezték, akiknél képek nem szemészeti intézmény­ben készültek, hanem belgyógyá­szati osztályon. Ok is arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a teleme­­dicinális fundusvizsgálat alkalmas a szemfenéki eltérések vizsgálatára, szűrésként jól alkalmazható. Az Optomap egy pásztázó oftal­­moszkóp ultraszéles látószöggel, kettő vagy három különböző hul­lámhosszú lézerfény alkalmazásá­val, amellyel a szemfenék kb. 200 fokban vizualizálható a fundus nagy részét láthatóvá téve. Mindez a másodperc tört része alatt, a stan­dard ETDRS-felvételeknél szignifi­kánsan gyorsabban, pupillatágítás nélkül kivitelezhető (12). Mivel a készülék zöld és közel infravörös fényt is kibocsát, képes a retina kü­lönböző rétegeinek vizsgálatára, ezzel információt nyújtva a szűrő változtatásával az ideghártya kü­lönböző speciális lokalizációban el­helyezkedő patológiás elváltozásai­ról. A Moorfields képelemző cent­rumában is egyre gyakrabban alkal­mazzák az Optomap kamerát. A fenti tulajdonságának köszönhető­en alkalmasnak bizonyult például a rosszindulatú chorioidális elválto­zások benignus elváltozásoktól való elkülönítésére igen nagyfokú diag­nosztikus pontossággal (6). Az Op­tomap az elülső struktúrák vizsgá­latában is sikeresnek bizonyult (2). Jelen vizsgálatunk célja az Opto­map készülék erősségeinek és gyen­geségeinek felderítése volt diabéte­szes retinopathiás betegek vizsgála­tán keresztül, az ETDRS 7-mezós standard 30 fokos felvételeivel ösz­­szehasonlítva. Módszerek Az egy centrumban végzett, de két helyen kiértékelt tanulmányban di­abéteszes retinopathiában szenve­dő, korábban már valamilyen sze­mészeti kezelésen átesett betegeket vizsgáltunk. A vizsgálatban Opto­map 200Tx-szel készült felvétele­ket vetettük össze az ETDRS 7- mezős standard felvételeivel (1. ábra), a felvételek a barcelonai Sze­mészeti Mikrosebészeti Intézetben (IMO) készültek. Eredetileg 10 be­teget (17 szem) válogattunk be a vizsgálatba, végül azok a betegek vehettek részt benne, akiknek élet­kora 18 és 75 év között volt, aktuá­lisan 1-es vagy 2-es típusú cukorbe­tegségben szenvedtek és inzulinte­rápiában részesültek, diabéteszes retinopathia (nonproliferativ vagy proliferativ) igazolódott náluk, amely a szemfenéki kép alapján egyértelműen diagnosztizálható volt, és végül mindkét fent említett módszerrel (Optomap, ETDRS 7- mezős standardja) értékelhető ké­pet lehetett készíteni. Két beteg 3 szeméről készült felvételeit kizár­tuk az elemzésből, mert nem felel­tek meg a fenti kritériumoknak: az egyik beteg előrehaladott időskori maculadegenerációban szenvedett a diabéteszes retinopathiának mini­mális látható jeleivel, a másik be­tegnél az elkészült kép minősége nem felelt meg a követelmények­nek. A szemfenéki felvételek készítése mindkét módszernél a szemrés fel­tárásával történt. A képeket ran­dom módon számoztuk, hogy az értékelésnél ne lehessen tudni, mely felvételek készültek ugyanar­ról a szemről. A 7-mezős felvételek­ből készült montázs Photoshop CS6-tal (Adobe Photoshop Exten­ded verzió, Adobe System Inc., 2012) készült. A felvételeket a bete­gek ismerete nélkül három retinabe­tegségekben tapasztalattal rendel­kező orvos egymástól függetlenül elemezte (CB és SC Barcelonában és RM Budapesten). „Supervisor”­­ként említjük a továbbiakban azt a vizsgáló orvost (CB), akinek már több éves tapasztalata volt az Optomap készülékkel. Egy kérdőív (1. táblázat) szerint történt a felvé­telek kiértékelése, amely alapján részletes képet kaptunk a diabéte­szes retinopathia típusáról (proli­ferativ vagy nonproliferatív), sú­lyosságáról, valamint a korábbi szemfenéki lézerkezelés jellegéről. A kérdések alapján felállítottunk egy kódrendszert 37 paraméterrel (az első három ezekből a beteg azo­nosítója, az elemző személye és a felvétel típusa volt) és ezekből kiin­dulva 198 változóval. Statisztikai módszerek A statisztikai vizsgálatokhoz az IBM SPSS Statistics program kísér­leti verzióját használtuk (IBM Corporation, 2012, USA). A vizsgá­lók eredményeinek összevethetősé­­gét kappa együtthatóval vizsgáltuk. Ehhez a 7-mezős standard felvéte­lek elemzését használtuk fel, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom