Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-12-01 / 4. szám
Biológiai gyógyszerek a szemészetben noklonális antitest, amely IL-lahoz kötődik. A jövő nagy lehetőségeinek tartják a nem fertózéses uveitisek kezelésében. Multicentrikus klinikai tanulmányok folynak jelenleg a gevokizumab szubkután alkalmazásával Behcet-uveitisben (EYEGUARD-B) és aktív nem infekciózus uveitisben (EYEGUARDA) (6). A másik reménység lehet a receptor-antagonisták csoportjába tartozó tocilizumab, amely egy IL6-receptor elleni monoklonális antitest. Rheumatoid arthritishez, juvenilis idiopathiás arthritishez, Behcetkórhoz társuló uveitisben, uveitises maculaödémában és különböző vasculitisekben (Takayasu-arteritis, Castleman-kór) is eredményesnek találták (6, 14). Itt jegyezném meg, hogy a JIA szisztémás formájában (gyermekkori Still-kór) a TNF-gátlók nem hatnak, ezért komoly terápiás kihívást jelentenek. Elsősorban az IL-6-gátló tocilizumabbal folytatott tanulmányok mutatnak biztató eredményeket. A jövő kérdése a lokálisan adható TNFa-gátló terápia, mint a szemészetben már jól bevált, és alkalmazott intravitreális szteroid-implantátumok, vagy maculadegenerációban engedélyezett ranibizumab és aflibercept kezelés. Ezáltal ugyanis a gyógyszerek szisztémás mellékhatásai csökkenhetnek, megszűnhetnek. Intravitreális gyógyszerek esetében a retinára kifejtett hatás, toxicitás kérdése döntő fontosságú. Állatkísérletekben már bizonyították, hogy intravitreálisan kis dózisú TNFa-gátló kezelés a retinára nem toxikus, szövettanilag a retina megőrzi szerkezetét (13). Prospektiv, multicentrikus tanulmányok folynak (SAVE és SARURA) noninfekciózus uveitisben sirolimus (rapamycin) intravitreális és subconjunctivális alkalmazásával. A sirolimus egy antifungális szer, amelynek immunszuppresszív és antiproliferativ hatása is van. Interleukin 2, 4 és 15 expresszióját gátolja, amelyeknek kulcsszerepük van az adaptív immunválasz és sejtproliferáció kialakulásában. Mind az intravitreális, mind a subconjunctivális alkalmazást hatékonynak találták a vizsgálatokban, amelyek során szignifikánsan csökkent a gyulladásos sejtek száma az üvegtestben. Ezen tanulmányok először bizonyítják azt, hogy biológiai gyógyszerek lokális alkalmazásai is hatékonyak lehetnek az uveitis kezelésében. Nagy előnyük a szisztémás mellékhatások elkerülése, kizárása (14). Következtetések Összefoglalva elmondható, hogy a biológiai gyógyszereknek a szemészetben nagy lehetőségei vannak az időskori maculadegeneráció, a retinális vénás elzáródásokhoz kapcsolódó maculaödéma, diabéteszes maculaödéma és az autoimmun gyulladásos szembetegségek gyógyításában. Az anti-VEGF szerek törzskönyvezése hazánkban lehetővé tette a nedves típusú maculadegeneráció mellett a vénás ágelzáródáshoz kapcsolódó maculaödéma és a diabéteszes maculaödéma hatékonyabb kezelését. Hazánkban szemészeti indikációval a biológiai gyógyszerek közül csak a ranibizumab és az aflibercept alkalmazható. Ismeretlen eredetű uveitisben a szteroidra, immunszuppresszív kezelésre rezisztens esetekben is igen nagy jelentősége lenne a biológiai terápiáknak, különösen a TNFagátló kezelésnek, amelyek ma még önállóan uveitis kezelésében offlabel alkalmazások. Különösen gyermekkori immunmediált uveitisben a szteroid növekedésre kifejtett hatása, illetve a zavart okozó hormonális hatásai miatt lehetnének a biológikumok kedvezőek. Háttérbetegség nélküli, ismeretlen eredetű uveitisekben a társszakmák segítsége nélkül, szemészek csak a hagyományos szteroid és cyclosporin kezelést alkalmazhatják. Természetesen az uveitisek változatos, sokféle etiológiai háttere nehézséget okozhat, amely más-más patomechanizmust és különféle terápiás válaszokat eredményezhet. A hatékonyság és a mellékhatások (előny/ kockázat) mérlegelése a terápia kiválasztása szempontjából mindig egyedi elbírálást és interdiszciplináris összefogást igényel. Napjainkban még sok prospektiv, klinikai tanulmány tart, amelyek bizonyíthatják nem fertózéses uveitisben, Behcet-kórban, scleritisben, vasculitisben az egyes biológikumok hatékonyságát és biztonságos alkalmazását a szemészetben, amely a betegek hatékonyabb kezeléséhez vezethet. Irodalom 1. Rofagha S, Bhisitkul RB, Boyer DS, et al. Seven-year outcomes in ranibizumab-treated patients in ANCHOR, MARINA, and HORIZON: a multicenter cohort study (SEVEN-UP). Ophthalmology 2013; 120 (11): 2292-9. 2. Mitchell R Bandello fj Schmidt-Erfurth U, et al. The RESTORE study: ranibizumab monotherapy or combined with laser versus laser monotherapy for diabetic macular edema. Ophthalmology 2011; 118 (4): 615-25. 3. Thach AB, Yau L, Hoang C, et al. Time to clinically significant visual acuity gains after ranibizumab treatment for retinal vein occlusion: BRAVO and CRUISE trials. Ophthalmology 2014; 121(5): 1059-66. 4. Schmidt-Erfurth U, Kaiser PK, Korobelnik JE et al. Intravitreal aflibercept injection for neovascular age-related macular degeneration: ninety-sixweek results of the VIEW studies. Ophthalmology 2014; 121 (1): 193-201. 5. Ito Y, Saishin Y, Sawada, et al. Comparison of single injection and three monthly injections of intravitreal bevacizumab for macular edema associated with branch retinal vein occlusion. Clin Ophthalmol 2015; 23 (9): 175-80. 6. Saadoun D, Bodaghi B, Bienvenu B, et al. Biotherapies in inflammatory ocular disorders: -interferons, immunglobulins, monoclonal antibodies. Autoimmunity Reviews 2012 (o2013); 774-783. 7. Suhler EB, Lowder CY, Goldstein DA, et a I. Adalimumab therapy for refractory uveitis: results of a multicentre, open-label, prospective trial. Br J Ophthalmol 2013; 97(4): 481-486. 178
