Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)

2015-09-01 / 3. szám

Primary melanocytic lesions of the conjunctiva kori, az intraocularis terjedés rit­kább. A tumor beterjedhet az an­terior orbita szöveteibe, a parana­­zális szinuszokba, a ductus naso­­lacrimalisba. Hisztopatológiai vizsgálat során invazív conjunctiva melanomák esetében a tumorsejtek stromális inváziója látható (3, 42). Négy kü­lönböző atípusos sejt fordulhat elő a conjunctivában: kis polihedrális, epitelioid, orsó- és ballonsejtes for­mákkal találkozhatunk. Önmagá­ban a hisztológiai eredmény bizo­nyos esetekben nem egyértelmű, ilyenkor nyújthatnak - sajnos csak limitált - segítséget az immun­hisztokémiai vizsgálatok, hiszen nincs specifikus marker, amelynek segítségével a naevus megkülön­böztethető lenne a melanomától (15). A melanocita markerek (S100, HMB-45, Melan-A) igen eltérő szenzitivitással és specificitással rendelkeznek, a Ki-67 proliferációs markernek a biológiai viselkedés jóslásában lehet szerepe. A közel­múltban több vizsgálat igazolta a Bcl-2-markernek az eddigi lehetősé­gekhez képest magasabb specifi­­citását a conjunctiva melanocitás tumorainak immunhisztokémiai vizsgálatában (41). A tumorgenetikai vizsgálatok új, in­novatív lehetőséget jelenthetnek a conjunctiva melanocitás tumorai­nak analízisében. Az eddig rendelke­zésre álló eredmények szerint a conjunctiva melanomák akár 50%-a is hordozhatja a BFAF V600E mutá­ciót, kb. 10%-uk a KIT/CD117 mu­tációt (1,18,34). A célzott onkológi­ai terápiás lehetőségek körének gyors szélesedése új reményt adhat a jövőben a metasztatikus melano­mák kezelésében is: az adott mutáci­ót hordozó daganatok áttét képzése esetén mutáció-gátló gyógyszeres kezeléssel elérhető lehet a meta­­sztázisok kontrollja - regressziója. Diagnózis, terápia Melanotikus formáknál a típusos vagy éppen bizarr klinikai kép alap­­ján a conjunctiva melanoma gya­núja réslámpás vizsgálattal felvet­hető. Az amelanotikus típusok gyakran okoznak differenciáldiag­nosztikai nehézségeket (laphám­­neopláziák, limfoid infiltráció). Limbális érintettség esetén a csar­nokzug involváltságát ellenőrizni kell. Az ultrahang biomokroszkóp segítséget nyújthat a sclera érintett­ségének detektálásához. Előemel­kedő pigmentált tumorok esetében az AS-OCT-vizsgálat jelentősége li­mitált, primer szerzett melanó­­zisból kiinduló melanomáknál azonban segítséget nyújthat a ma­­lignusan transzformálódott terület delineálásához. Az OCT-vizsgálat­­nak a posztoperatív gondozás során jelentős szerepe lehet: a conjunc­tiva finomszerkezetének megválto­zásával igen korán detektálható egy esetleges lokális recidiva. Előreha­ladott formáknál orbita CT/MRI- vizsgálatra is szükség lehet a tumo­ros involváció mélységének megha­tározásához. A conjunctiva mela­noma diagnózisa bizonyossággal csak a szövettani vizsgálat után ál­lítható fel. Minden gyanús elválto­zást a legnagyobb körültekintéssel kell excindálni és a műtéti terv fel­állításakor melanomának kell te­kinteni. Melanoma gyanú fennállá­sakor, noduláris, dúsan vaszku­­larizált vagy egyéb morfológiai gya­nújelet mutató tumor esetében a biopszia tilos, hiszen így növeked­het a lokális vagy távoli tumorsejt­­szóródás esélye (lokális recidiva vagy távoli metasztázis) (6, 19). A conjunctiva melanoma kezelésé­vel kapcsolatosan az utóbbi két év­tizedben paradigmaváltás tanúi le­hetünk (5, 6, 19, 27). A 80’-as éve­kig sok conjunctiva melanomás beteg esetében a műtéti megoldás az orbita exenteráció volt. A későb­bi években nyilvánvalóvá vált, hogy ez a csonkoló műtét a betegek túl­élési esélyeit nem javítja, így napja­inkban az exenteráció elsősorban a lokálisan előrehaladott vagy recidi­­váló conjunctiva melanomák eseté­ben alkalmazott beavatkozás (20, 27). A nagy szemészeti onkológiai centrumokban az elmúlt 25 évben fokozatosan a lokális tumor reszek­­ciós eljárások kerültek előtérbe (excízió széles biztonsági zónával, „no touch” technikával, szükség szerint scleroteratectomiával és a cornea alkohol-epitheliectomiáj á­­val), intraoperativ kryoterápiával kiegészítve (5, 6, 19, 31). A 90-es évektől a posztoperatív irradiáció elsősorban brachyterápiaként (ru­thenium plakk radioterápia), eset­leg elektron teleterápia formájában 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom