Szemészet, 2014 (151. évfolyam, 1-4. szám)
2014-03-01 / 1. szám
Georg Joseph Beer születésének 250. évfordulójára 2. ábra: Lehre von den Augenkrankheiten 1813-as bécsi kiadásának címlapja £ г í> г с реп ben 2(ugenfranf fjei ten, ali £ < i t f a b e n ju feinen cffíndiífccn 3$críffun<j«n oitnrcrfcn i «ea ЗокрЬ Ы ytimztvnt-1 Т>нШ, ffirtnar* frtUtUr tie pttTrf+rn Jfe» « >f< *ebia i* tO-ie; i»irfn*r*» 9.:«ImN tet 9«c«U4t. QbmmttlHit Cet Vpimra. &*cwr«t s<t •.»и.мй^ч í#«rítfci, ua# ». f. &uxnmt9’ übe'<*»r|f« ; свинг.ч«п 3ti»4t«N iff i*?(tc«tif4 - M*Afn €tix> «« <»3i*44f8 ; irrrrffniNff-fira PitMüfif t4r fm*« фгя 0»íf<a, f#*fr tff aHTfwMwiWe <« ('‘»».'»»er*. »•» МттЬцшн tu nt> 3 rf t 5 t t r S j ní, «•<!<&« bt* ?<&rc r?n Jen ÍÍÍJ.tfrjnfjyfiJfn Nr Лп^гпшС« jüntur^; w» Nm grauen ont fäirar^fn *2;aatt; ant Nn úiíi^íi in tiefe Äati^enrn má?t oujncfcmSiffn äu> gfnirjiity.itifi entfalt. !T?«i >«e auí^<a.itií(tn, ont finfr grefci fiBpfnufd 23 « < n, i 8 i ?. Ciciig* 19Я Qtabntx c»> Helte Az is igaz; hogy terápiás eszköztára a kor lehetőségeinek, farmakológiai ismereteinek megfelelően szerény volt, amelynek gerincét még a vérlecsapolás, piócázás, rózsavizes kezelés, scarificatio jelentették (1, 7). Beer szemészeti tudása végül találkozott a birodalmi érdekekkel, amikor 1802-ben Prochaska mellé társprofesszornak nevezték ki a bécsi egyetemen (1). Négy év elteltével, 1806-ban a bécsi közkórházban külön szemészeti járóbeteg-ellátás indult, amelynek élére szintén Been találták a legalkalmasabbnak. További hat év után, 1812-ben Beer erőfeszítései annyiban célt értek, hogy önálló szemészeti osztályt kapott, amely klinikai ranggal ugyan nem rendelkezett, de oktatói és kutatói feladatokat is ellátott (1, 12). A betegellátás 1813 januárjában kezdődött, és kezdetben három nagyobb szoba állt rendelkezésre, melyekben a tanítás mellett a műtétek végzése folyt (1). Beer 1816-ban írt közleménye szerint közel egy év alatt a kórházban 106 beteg felvételére került sor, és emellett 158 ambuláns beteget is kezeltek (1). Beer, Barth-tal ellentétben a tudás egyetemességének égisze alatt számtalan tanítványt nevelt, akik közül többen intézetvezető professzorokká váltak (Friedrich Jaeger, Anton Rosas, Karl Ferdinand von Graefe, Maximilian Chelius, William Mackenzie, Fabini FeofilJános). Egyre növekvő hírneve pedig nemcsak az európai, de az Egyesült Államok területén élő orvosokat is Bécsbe vonzotta, akik számos gyakorlati tanács mellett katarakta műtétjének technikáját tanulhatták. így Beérnél tanult George Frick (1793-1870), aki később Baltimore-ban praktizált és megírta 1823-ban az első amerikai szemészeti kézikönyvet, amely számos fejezetében Beer munkáin alapult (14). Beer műtétéinek jelentős részében az általa kifejlesztett zárt tokos hályogkivonást alkalmazta, melyhez saját, háromszögletű kését szerkesztette. Ismerte, és érdemeinek megfelelően méltatta a Daviel-féle műtétet, azonban a lencserészek izgató hatásából, a másodlagos szürke hályog megjelenéséből adódó szövődményeket fontosabbnak gondolta az intrakapszuláris operációval gyakran párosult üvegtesti előesésnél és következményes szövődményeinél (1, 2, 9, 10, 11). Egy korábbi munkájából eredményeit is ismerhetjük: 58 műtétje közül 43 teljes sikerrel zárult, amelyekhez kitűnő látóélesség párosult (1). Beer tudományos értelemben vett előrelátását dicséri, hogy abban a korban tette le voksát az intrakapszuláris hályogoperálás mellett, amikor Európában az Antonio Scarpa (1752-1832) által népszerűsített reklináció (1785) ismét reneszánszát élte. Beer nem vetette el teljes egészében a reklináció gondolatát, hanem tudományos megfigyelések sorozatán keresztül fektette le a műtét alkalmazhatóságának feltételeit. Az elülső csarnok irrigációja szintén Beer nevéhez köthető, amelyet a szövődmények (intraoperativ vérzés) elhárítására alkalmazott. Pupillaképzésre kifejlesztett iridectomiája pedig változások nélkül érhetett meg számos évtizedet. Érdekesség, hogy bár korában az anesztézia némi kezdetleges formáját már alkalmazták, Beer műtétéit érzéstelenítő használata nélkül végezte (1,2). Beer 1818-ban felért a csúcsra, amikor birodalmi rendelettel biztosították a szemészet számára az önálló tanszéket, Beer számára a teljes jogkörrel bíró professzori címet, és osztályát egyetemi klinikai rangra emelték. A szemészet oktatása kötelezővé vált az egyetemen, ahol az ötödéveseknek egy szemeszterben kellett szemészetet hallgatniuk (1, 12). Életútjának nyugodtabb és gyümölcsöző korszakát azonban 1819-ben bekövetkezett agyvérzése félbeszakította (1, 9, 10, 11). Betegségéből már nem tudott győztesen kikerülni, és két év csöndes szenvedés után kollégáit, tanítványait, betegein keresztül az egész emberiséget hagyva hátra csendesen távozott. Anton Rosas írta róla: fáradhatatlan szorgalma, becsvágya, szeretett szakmájának odaadó szolgálata a legalázatosabb tiszteletet, és a legőszintébb hálát biztosítják számára nemcsak kortársai, hanem az eljövendő nemzedék részéről is (1). Irodalom 1. Albert DM, Biodi FC. Georg Joseph Beer: A review of his life and contributions. Doc Ophthalmol 1988; 68: 79-103. 2. Beer Georg J. Lehre von den Augenkrankheiten, als Leitfaden zu Seinem Oeffentlichen Vorlesungen entworten. Vienna: Camesina, 1813 (volume 2: Huehner und Volke, 1817.) 3. Beer GJ. A Manual of the disease of the Human Eye, C.H. Weller, Editor, G.C. Monteath, Translator. Glasgow: Read and Henderson 1821. 1 43 ;
