Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-06-01 / 2. szám
Uveal melanoma adatokat közölték (9). Ez utóbbi legfrissebb adatok szerint a szem malignus melanomáját legalább 5 évvel túlélő betegek aránya gyakorlatilag 70% (68,9%), amely jól korrelál a korábbi adatokkal, az 1998-as 70-75%, a COMS 60-70%, valamint VirgiU és munkatársai 70%-ával. A korábbi adatok kisebb betegszáma ellenére 55-75% közöttinek mutatták a túlélők arányát öt évvel a tumor diagnózisát követően (9). A daganat felfedezését követő egy évvel a betegek 95,9%-a túlélő, míg 5 évvel a daganat felfedezését követően a betegek 68,9%-a él. Az 5 éves túlélés kicsit rosszabb a férfiaknál (66,5%) mint a nőknél (71,2%) (9). Ha a legújabb EU-adatokat nézzük a túlélés Közép- Európában rosszabb (61%), mint Észak-Európában (72,6%). Az uvea melanománál egyes esetekben megfigyelhető családi halmozódás, de maga a daganat kialakulásában közvetlenül szerepet játszó gén nem ismert (1, 2, 3, 6, 10, 12, 15, 16, 21). A sejtciklust, a sejtek szaporodását számos fehérje, illetve az ezeket kódoló gének szabályozzák. Mai ismereteink szerint, mint minden daganatképződésnél, itt is a sejtciklust szabályozó általános onkogének és általános tumorszuppresszor gének egyensúlya borul fel és ez végül kontrollálatlan sejtszaporodáshoz, daganatképződéshez vezet. Az uvea melanomában megfigyelték a Bcl-2-szint megnövekedését (a programozott sejthalál regulálásában résztvevő fehérje, illetve gén). A retinoblastoma 1 gén hiperfoszforilációját a Cyclin Dl-szint megnövekedése okozza (amelyet a CCDN1 onkogén számfelettisége hoz létre), ezzel a DNS restrikciós kontroll megszűnik. A P53 gén mutációinak száma nő (ez a p53 tumorszuppresszor fehérjét kódoló gén) így a DNS repair hiányzik, vagy kóros, illetve nem indul be a programozott sejthalál (apoptosis) a kóros sejteknél. Számos egyéb gén szenved kárt a daganatképződés folyamán, de olyan speciális gén (mint pl. a retinoblastománál), amelynek vezető szerepe lenne az uvea melanoma kialakulásában, ma nem ismert. Több genetikai eltérés szerepe a daganatban a túléléssel kapcsolatban azonban már tisztázódott: a 3-as kromoszóma monoszómiája, valamint az 1-es kromoszóma vesztése szoros kapcsolatot mutat a metasztatikus hajlammal. A daganatban a 3-as kromoszóma egyik kópiájának elvesztését mutató uveamelanomás paciensek 70%-a hal meg májmetasztázisban a primer daganat felfedezését követő 4 éven belül, míg a normál 3-as kromoszóma státusú uvea melanomák viszonylag ritkán adtak metasztázist (1, 2, 3, 6, 10, 12, 15, 16, 21). Ma javasolják a 3-as kromoszóma 3p26 lókusz vizsgálatát, mivel gyakran nem az egész kromoszóma (vagy nagy része) vész el, hanem csak ennek a lókusznak a monoszómiája mutatható ki, de ez is a már említett arányban növeli a daganatos halálozás kockázatát. A 3-as kromoszóma monoszómiája, a vizsgálati adatok szerint 26-56% közé tehető a melanomával kezelt szemészeti paciensek között (1, 2, 3, 6, 12, 13, 21). 6-os és a 8-as kromoszómák vizsgálata is javasolt mivel egyik karjuk számfelettisége a jobb prognózissal lehet kapcsolatban, bonyolítja a helyzetet, hogy a 8-as kromoszóma másik karja a rosszabb prognózissal lehet kapcsolatban (1, 6). A daganatok szövettani beosztásához ma is célszerű az 1931-ben Callender által kidolgozott majd 1978-ban és 1983-ban Mclean módosította beosztást alkalmazni. így orsósejtes A, B, epitheloid sejtes és kevert sejtes melanomákat különítünk el. A mitotikus osztódás aktivitása, valamint a daganatban levő Folberg-féle érrajzolatok ugyancsak meghatározzák a beteg túlélési esélyét (1, 4). Következtetés Az uvea melanoma ritka daganat, de a metasztatikus halálozás ma is igen magas ebben a betegségben. A sikeres kezelést követően (bármely módszerrel is történt a kezelés) 10- 35 év múlva is kialakulhat metasztázis, főként májmetasztázis. A betegek mintegy 30 százaléka az első 5 évben meghal, összesen mintegy 50%-uk metasztázisban hal meg, a daganat kezelési módjától függetlenül (enucleatiót követően is), vagyis a túlélés nem változott a kezelési módok fejlődésével (1, 9, 21). Ma úgy gondoljuk, hogy minél kisebb a daganat a felfedezésekor és a kezelés elkezdésekor, annál jobbak a beteg túlélési esélyei (1). 1. Aronow M, Sun Y, Saunthararajah Y, Biscotti C, et al. Monosomy 3 by FISH in Uveal Melanoma: Variability in Techniques and Results. Survey of Ophthalmol 2012; 57: 463-473. 2. Bauer J, Kilic E, Vaarwater J, et al. Oncogenic GNAQ mutations are not correlated with disease-free survival in uveal melanoma. Br J Cancer 2009; 101: 813-815. 3. Chappell MC, Char DH, Tia B, Cole J, et al. Uveal Melanoma: Molecular pattern, Clinical Features and Radiation Response. Am J Ophthalmol 2012; 154: 227-232. 4. Oamjanovich J, Surányi É, Berta A. Az uvea melanómák kezelésének alapelvei. Szemészet 2012; 149 (1): 1-5. 5. Eskelin S, Pyrhonen S, Summanen R et al. Screening for metastatic malignant melanoma of the uvea revisited. Cancer 1999 Mar 1; 85(5): 1151-9. 6. Horsman DE, Sroka H, Rootman J, et al. Monosomy 3 and isochromosome 8q in a uveal melanoma. Cancer Genet Cytogenet 1990; 45: 249-53. 7. Kaiserman I, Anteby I, Chowers I, et al. Changes in ultrasound findings
