Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)
2013-09-01 / 3. szám
Az О CT-vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a kezelés indulását követően minden vizsgálati karon gyorsan csökkent a centrális retinavastagság. A vizsgálat második évében havonta jöttek kontrollra a betegek, de eltérő kezelési séma szerint alkalmazták az afliberceptet, illetve a ranibizumabot. Proaktiv módon újrakezelték a betegeket, ha az utolsó injekció óta eltelt 3 hónap, függetlenül attól, hogy változott-e a retina vastagsága az OCT mérés alapján vagy sem. Ha a betegek havonkénti kontrollja során aktív léziót észleltek, reaktív módon újabb injekciót adtak. A 96 hét alatt az első éveben havi kezelést kapó csoportokban átlag 16 injekció kellett, a ritkított kezelési karon pedig 11 injekcióra volt szükség. A második évben a betegeknek még mindig több mint 90%-a maradt a biztonságos zónán belül, azaz nem romlott a látásuk 3 sornál többet. A második év során az átlagos látóélesség változás átlag 1-1,5 betűt csökkent minden kezelési karon. A tapasztaltak szerint a reaktív újrakezdési kritériumok alkalmazása a látóélesség kisfokú romlásához vezethet. Az OCT-görbék lefutásában a vizsgálat második évében nem volt különbség. Nem volt OCT-vel kimutatható folyadék az első év végén a betegek 60-73%-ában. A 96. héten 46-55% között volt száraz a retina. Nem mutatkozott különbség az egyes gyógyszerek között sem a szemészeti, sem a szisztémás mellékhatások előfordulási gyakorisága szempontjából. A szisztémás mellékhatások közül olyanok fordultak elő, amelyek a hasonló korú átlagos populációban is előfordulhatnak. Az injekciózási eljárás miatt figyelni kell az endophtalmitis előfordulására. Az e téren mutatkozó különbségek nem a hatóanyagból származtak, hanem az injekció beadásából, és főleg az Észak-Amerikában végzett VIEW-1 vizsgálatban keletkeztek, aminek hátterében az eltérő injekciózási mód és helyszín állhat. Az artériás tromboembóliás eseményekben nem volt különbség, kiegyenlített tendencia látszott az egyes vizsgálati karok között. A VIEW-vizsgálatok elsődleges végpontja alapján az Eylea kezelésről bebizonyosodott, hogy nem rosszabb, és klinikailag egyenértékű a ranibizumab kezeléssel az 52. héten mért látásélesség megőrzésében (non-inferioritás), illetve a 2 havonta adott VEGF-Trap Eye 2 mg hatékonysága és biztonságossága összevethető a havonta adott 0,5 mg-os ranibizumabéval. Az 52 hetes proaktív kezelést követően a hatékonyság fennállt a vizsgálat hátralevő részében is, ahol módosított negyedéves újrakezelési sémát folytattak. A betegek nagy részének stabil maradt a vizusa a negyedéves adagolással. A vizsgálat eredményei a VEGF Trap Eye 2 mg kéthavonkénti adását támogatják, közbeeső ellenőrző vizsgálatok szüksége nélkül. 52 hét után lehetségessé válhat a kezelések ritkítása negyedévenkénti gyakoriságúra a betegek egyéni vizuális és anatómiai eredményeire alapozva. Terápiás tapasztalatok A szimpózium meghívott előadójaként Albert Augustin professzor először röviden áttekintette az AMD kezelésének a történetét. Az időskori makula degeneráció kezelése az 1970-es évek közepén lézer fotokoagulációval kezdődött. 2004. óta használják az angiogenezis gátló terápiát, ami jelentős előrelépést jelentett. Elsőként pegaptanibot, majd bevacizumot használtak. 2006-tól alkalmazzák a ranibizumabot. Európában 2012. novemberben került törzskönyvezésre az Eylea injekció, melynek hatóanyaga a VEGF-Trap Eye (aflibercept) molekula. Az Eylea a nedves AMD-ben szenvedő betegek számára ajánlott intravitreális injekció, aminek ajánlott adagja 2 mg aflibercept, ami 50 mikroliternek felel meg. A kezelés havonta egy injekcióval kezdődiik, három egymást követő adagig, amelyet később 2 havonta egy injekció beadása követ. Az egyes injekciók beadása között nem szükséges a beteg havi ellenőrző vizsgálata. Az Eylea injekciós kezelés első 12 hónapja után, a látási és anatómiai eredmények alapján, a kezelések közötti időintervallum növelhető. Ebben az esetben a kezelőorvos határozza meg az ellenőrző vizsgálatok idejét, amelyek lehetnek az injekciók beadásánál gyakrabban. Augustin professzor előadásában számos OCT felvétellel illusztrált esetet mutatott be, amelyek meggyőzően bizonyították az aflibercept kezelés hatékonyságát. A bemutatott esetek között voltak anti-VEGF kezelés szempontjából naiv betegek, és olyanok is, akiknek az afliberceptet korábban bevacizumabbal és/vagy ranibizumabbal végzett nem kellő hatékonyságú kezelést követően adták. Ez utóbbival kapcsolatban az előadó a szakirodalmi publikációkat is ismertette. Mind a bemutatott esetek, mind az ismertetett közlemények egybehangzó következtetése az volt, hogy az aflibercept a korábbi anti-VEGF kezelések után is hatékony a látásélesség megőrzésében és az OCT-vizsgálatokkal igazolt retinavastagság csökkentésében. Mindez megerősíti, hogy az Eylea kezelés valódi alternatívát jelent a nedves AMD-ben szenvedő betegek eredményes kezelésében. NA L.HU.PH.SM.09.09.2013.0124
