Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 3. szám

SZEMÉSZET 150. évfolyam, 2013; 3. szám 150-151.

In memoriam prof. dr. Zajácz Magdolna

Dr. Zajácz Magdolna, a Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Szemklinikájának emeritus professzora, a nemzetközi és a magyar szemészet ismert és elismert személyisége, a Debreceni Szemészeti Iskola meghatározó tagja, mindnyájunk professzornője, Magdája, vagy ahogy a fiatal orvosok hívták „a professzornő”, életének 81. évében, hosszú súlyos betegség után, 2013. június 17-én elhunyt.

Zajácz Magdolna 1932-ben született Nyíregyházán. Általános- és középiskoláit Nyíregyházán, az egyetemet Debrecenben végezte. 1956-ban „summa cum laude” minősítéssel avatták orvosdoktorrá. Végzés után rögtön a szemklinikára került Kettesy professzor mellé. Egy NDK- ban töltött év kivételével végig a Debreceni Szemklinikán dolgozott, 1967-től adjunktusként, 1973-tól docensként, 1982-től egyetemi tanárként. Aktív pályafutását nyugdíjba menetele után, 2003-tól emeritus professzorként folytatta. Ezt a címet egészen haláláig megtartotta. Tudományos munkássága széles körű és igen értékes. Közel száz tudományos közleményt írt magyar, német és angol nyelven. 1971-ben védte meg kandidátusi értekezését a lencsehiányos szemeken kialakuló szaruhártya-elváltozás, a hyalokeratopathia témakörében. Leírta a betegség patomechanizmusát, szövettani jellegzetességeit és több száz hyalokeratopathia miatt végzett szaruhártyaátültetés eredményeiről is beszámolt. Ez a munkája a műlencse-beültetések elterjedésével a hyalokeratopathiához sok szempontból hasonlító pseudophakiás bullosus keratopathia szaruhártya-átültetéssel történő gyógyításának közvetlen hazai előzményének tekinthető.

Elsőként közölt eredményeket a szaruhártya in vivo vastagságméréseiről, amelyeket a jelenleg széles körben használt ultrahangos és Scheimpflug-elven működő pachiméterek elődjének tekinthető, réslámpára szerelt egyszerű optikai eszközzel végzett. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szaruhártya vastagsága a cornea centrumában és a periférián eltérő, nomogrammokat szerkesztett az optikai eszközzel mért pachimetriás értékek pontosabbá tételére. Fitori János biofizikussal kontakt thermométert szerkesztett a szem gyulladásos betegségeiben megváltozó felszíni hőmérséklet, hő kapacitás és más fizikai paraméterek mérésére.

1960-ban a Szemészetben első hazai közlésként számolt be egy Terson-szindrómás betegén végzett sikeres vitrectomiáról. A közlemény címe így hangzik: „Üvegtesti vérzés agyvérzés után”. A címben sem a vitrectomia szó, sem a Terson-szindróma név nem szerepel. Ezzel magyarázható, hogy a Terson-szindrómában végzett vitrectomiákról egy jelenleg amerikában dolgozó magyar szemész tollából számos közlemény és egy kifejezetten erről szóló PhD disszertáció születhetett anélkül, hogy Zajácz Magdolnának a témában végzett úttörő munkássága és első hazai közlése említésre került volna. A debreceni szemorvosokon kívül azt a közleményét is kevesen idézik, amelyben az azóta szintén „nagy karriert befutó téma” a postoperativ bacterialis endophthalmitis vitrectomiával történő megoldását írta le.

Közleményeinek, tudományos és továbbképző előadásai több mint a fele a szemhéjak, az arc és az orbita plasztikai rekonstrukciós műtétéiről szólnak. Ebben a vonatkozásban Kettesy plasztikai sebészeti munkásságának egyetlen folytatója és nem csak e tevékenység életben tartója és népszerűsítője, hanem számos újítással és műtéti módosításával továbbfejlesztője is volt. Plasztikai sebészeti munkásságát nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is, nemcsak a szemészek, hanem a plasztikai sebészek is elismerték. A sok elismerés között, amit mint plasztikai sebész kapott, a „Szemészeti Oszkár-díj”-ra volt a legbüszkébb. Erről az eseményről a vele ebből az alkalomból készült Orvosi Hetilap interjúban így számolt be (szó szerint idézem a szavait): „Nürnbergben minden évben megszervezik az „Operáló Szemorvosok” kongresszusát. Én egy plasztikai beavatkozást megörökítő versenyfilmet küldtem (szemüregi plasztika), a módszer egyébként egy magyar szemész, Csapody István professzor ötlete. Abban az évben legalább negyven film szerepelt a versenyen az új műtéti technikákról. A nagydíj valóban egy igazi Oscar-szobor volt! Amikor sorolták a harmadik, a második, majd az első helyezett filmeket, már alig figyeltem. Ekkor a zenekar dobpergése közben vetíteni kezdték a filmemet, és bejelentették, hogy ez lett a nagydíjas. Elképesztő érzés volt.”

Zajácz Magdolnát szenvedélyesen érdekelték a szemészet megoldatlan gyakorlati problémái. Utazott, olvasott, konzultált és próbálkozott addig, amíg a tudomány jelenlegi állásának megfelelő megoldást meg nem találta a problémára. Erre példa a blepharospazmus. A blepharospazmus gyógyításában számos műtétet, izomkimetszést, műtéti és kémiai denervációt kipróbált, míg végül rábukkant a botulinum-A toxin injekciókkal történő kezelésre. Ezt a módszert a neurológusok akkor már több, mint tíz éve használták különböző izomspazmussal járó kórképek, köztük a blepharospazmus kezelésére. Zajácz Magda nem volt elégedett a másoktól átvett módszerrel beadott BOTOX-injekciók eredményeivel. Az injekciók hatása ugyanis rövid ideig tartott, és sok volt a mellékhatás. Többféle beadási módot és dózist kipróbált. Rájött, hogy ha több helyre és kisebb adagban adja be a szemrészáró izomba a gyógyszert, akkor el lehet kerülni a túl effektust, ugyanakkor a kedvező terápiás hatás elnyújtható. Azóta a Debreceni Szemklinika a blepharospazmus kezelésének egyik országos központjává vált. A hozzánk forduló és általunk gondozott blepharospazmusos betegek száma folyamatosan nő. Vannak, akik több száz kilométerről utaznak háromhavonta Debrecenbe azért, hogy itt kaphassák meg a BOTOX-injekciókat.

150