Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 3. szám

kori orvosi viszonyairól nyújt felvilágosítást” (1).

Párizsban a szemészet kiemelkedő személyisége Desmarres volt, aki mellett csaknem három évet töltött Hirschler. Megismerkedett a század legfontosabb szemészeti eredményeivel, operációs eljárásaival, begyakorolta az akkori szemészeti műtétek valamennyi fajtáját, kitűnően elsajátította a francia nyelvet, amelyen előadásokat is tartott. Szabad idejében a magyar származású Gruby Dávid szövettani laboratóriumában a mikroszkopikus módszereket, technikákat tanulmányozta. Minden lehetőséget megragadott, hogy tudásszomját kielégítse, amikor lehetősége volt, rendszeresen látogatta az egyetem előadótermeit, és híres tudós klinikusok vizitjein vett részt. Valóságos szenvedéllyel szívta magába a sok-sok információt. Kivételes memóriája volt, idős korában is hibátlanul idézte Vergilius Aeneisének verseit (1, 2, 3,14).

A XIX. század a forradalmak százada is volt. Hirschler rokonszenvezett a francia forradalmi eseményekkel, szemtanúja volt a negyvennyolcas párizsi forradalomnak. A hazai eseményekről nyugtalanító híreket hallott. Bár hazájában, a gimnáziumban az utolsó padba ültették, Bécsben csak német szót hallott, Párizsban idegenek között élt, akik azonban felkarolták, barátai, támogatói, munkája, otthona volt - mégis otthagyta Párizst és hazatért 1849-ben. Akkor érkezett haza, amikor az országot a szabadságharc leverése utáni mély letargia jellemezte. Pesten telepedett le, és orvosi gyakorlatot kezdett. Egy orvosokból - Markusovszky, Balassa, Semmelweis, Korányi Frigyes, Bókay János, Balogh Kálmán, Czermák János, Lumniczer - álló baráti körhöz csatlakozott, akik Hirschler lakásán gyakran találkoztak: „Párisról hallani”, és a mikroszkópos vizsgálatot megismerni. Ez a kis társaság elhatározta, hogy az orvosegyleti összejöveteleket rendszeressé teszi, megkísérli felrázni a hazai orvosi és tudományos életet, a tudomány új eredményei iránt felkelteni az érdeklődést. Az orvoscsoport legaktívabb tagja Hirschler volt, élen járt, kezdeményezője volt ezen célok megvalósításának. 1851-től rendszeresen előadott az Orvosegyletben, amelynek kezdetben választmányi tagja, majd alelnöke, 1874-80 között elnöke volt.

1851-ben Markusovszkyval együtt magántanárságért folyamodott, de kérését visszautasították. A pesti egyetem szabályzata szerint csak katolikus orvosokat habilitáltak, így vallási okból nemcsak Hirschler, hanem a protestáns Markusovszky sem lehetett magántanár. A visszautasítás nagyon fájdalmasan érintette Hirschlert, még 33 évvel később, id. Bókay Jánosról tartott emlékbeszédében is visszatért rá, soha nem feledte ezt az újabb megaláztatást. Egyetlen professzor volt az egyetemi testületben, aki kiállt mellette: Balassa János (1, 2, 3, 14). Markusovszkyt is nagyon megrázta az elutasítás - megszakította sebészi működését, és a magyar egészségügy nagy szerencséjére, közegészségüggyel, szervezési kérdésekkel kezdett foglalkozni, amelynek során a későbbiekben Eötvös József rokonszenvét elnyerve, egyetemi ügyekkel kapcsolatos feladatokat kapott. Ezek sikeres teljesítése meghozta számára az egyetemi elismerést, 1893-ban tiszteletbeli egyetemi tanárrá választották (11). Hischler hűséges maradt szakmájához, „...az ő hivatása a szemészet művelése volt” (4). Az Orvosegylet, barátjával, Semmelweis Ignáccal együtt 1851. október 25-én vette fel tagjai sorába (1). Bókay volt az, aki lehetőséget biztosított Hirschlernek, hogy szakmáját gyakorolhassa, és a tanulni vágyó orvosokat maga köré gyűjthesse, és taníthassa őket. A helyszín az Ősz (ma Szentkirály) utcában lévő szegény gyermekek kórháza volt. Bókay megosztotta vele a vezetése alatt álló gyermekkórházat, így valósulhatott meg, hogy 1859-től tanszék nélkül is tanítványokat nevelhetett. Később a Lumniczer igazgatása alatt álló Rókus Kórházban lévő 3

kis szobából álló osztály vezetője lett (1, 3, 14).

Orvosegyleti előadásai, tudományos munkássága, eredményes gyógyító tevékenysége az orvoskollégák becsülését, elismerését, a betegek sokaságának bizalmát hozta meg számára. „A hatvanas években már elismerten első szemésze az országnak” (3). A korszak legelismertebb, leghíresebb szemorvosai: Bécsben Artl, Pesten Hirschler. Ismeretes és példaértékű, hogy Munkácsy Mihály szemét Hirschler gyógyította és mentette meg (14). Markusovszky 1857-ben alapította meg az Orvosi Hetilapot - mint tulajdonos és szerkesztő, amely a második magyar nyelvű orvosi szaklap volt (első az 1848-ban megszűnt Orvosi Tár). Itt jelent meg 1858-ban Semmelweis nagyhírű cikksorozata a gyermekágyi lázról (10). Markusovszky felkérte Hirschlert, hogy mint szemész munkatárs vegyen részt az Orvosi Hetilap szerkesztésében. 1864-ben jelent meg először a Szemészet, mint az Orvosi Hetilap melléklete. 1863 decemberében tette közzé Előrajzát: „...ami az anyagot illeti, ennek megválasztásánál mindenkor a gyakorlat igényeire leszünk figyelemmel... Mellékletünk nem tart, s nem is tarthat igényt ahhoz, hogy szemészek számára legyen írva, érdem követelései a beteg ágyánál tapasztalható mindennapi élet követelményeinek kielégítésén túl nem terjednek..., de mindenekelőtt rendelkezésnek álland szűk terünk a koródáknak, azaz a bántalmak észlelésének és gyógyításának” (1, 3, 8, 9, 14). Az első 5 év számait Hirschler saját maga írta, amelyek összességükben valóságos tankönyvnek tekinthetők. Kiemelkedő 1866-ban megjelent közleménye Graefe új hályogműtétéről. 1869-től egy fiatal gárdát gyűjtött maga köré, akiknek munkáját atyai szeretettel irányította (4). 1881-ben lemondott a Szemészet szerkesztéséről. Tudományos érdemei elismeréseként 1869-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja, később főrendiházi tag lett.

147