Szemészet, 2013 (150. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 3. szám

SZEMÉSZET 150. évfolyam, 2013; 3. szám 145-149.

190 éve született Hirschler Ignác, a „Szemészet” alapító főszerkesztője*

Bogi Júlia

Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest [Igazgató: Prof. On Németh János egyetemi tanán]

Я/rsc/z/er Ignác neve nem cseng ismerősen napjainkban, úgy tűnhet nevét a feledés homálya fedi - mindössze a szemészet története iránt érdeklődő kollégák ismerhetik szerepét a modern magyar szemészet megteremtésében. A „Szemészet” jubileuma jó alkalmat teremt arra, hogy szélesebb körben is felidézzük a tizenkilencedik század nagy magyar orvosainak sorában Hirschler Ignác alakját, kiemelkedő személyiségét, szakmai és közéleti tevékenységét.

1823 március 3-án született Stomfa községben, Pozsony megyében (12, 14) - mások szerint Pozsony a szülővárosa (1, 2, 3, 14). Elemi iskoláit Pozsonyban végezte. A harmincas évek elején a szülők Pestre költöztek, a család szorgalommal, puritán szellemben nevelte 11 gyermekét. Gimnáziumi éveiben élte át első megaláztatását, amelyek mély nyomot hagytak a gyermek Hirschler Ignácban, amint ezt naplójában írt sorai tanúsítják: „Itt a terem hátulján levő zsidó padban éreztem a megaláztatás mérges fullánkját, ami érző ember szellem- és kedélyvilágára sokkal rosszabb befolyással van, mint általában hiszik” (15). Hirschler apja fiait kézműves pályára adta, kivéve gyenge fizikumú, tanulótársaitól tettlegességet is elszenvedő Ignác fiát, akinek - ez okból - taníttatása mellett döntött. A fiú 1840-ben Bécsben kezdte meg orvosi tanulmányait, azonban kezdetben félt az orvosi pályától. Hogy mégis megkedvelte, abban nagy szerepe volt Berres nevű tanárának, aki irányította nemcsak szakmai tanulmányaiban, hanem általános műveltsége szélesítésében is, Shakespeare, Goethe kedvencei voltak (1, 2, 3, 14).

A híres bécsi orvosi iskola az 1830-40-es években hullámvölgyhöz érkezett, a tanszékek vezetőinek többsége nem tudott lépést tartani a tudomány fejlődésével, „az első bécsi iskola vívmányai száraz dogmákká aszalódtak, ... ami ellenkezésre és éles kritikára ingerelte a kutató és gondolkodó elméket, de nagyon is megfelelt a kor uralkodó politikai szellemének... De nincsen olyan hosszú tél, ami után ne következne tavasz, s amikor Hirschler Bécsben tanult, a tavasz elküldte a bécsi orvosi fakultásra is a maga hírnökeit” (3). Amint Hirschler leírja visszaemlékezéseiben a két hírnök Skoda és Rokitanszky volt. Befolyásuk, előadásaik óriási népszerűsége révén, az orvostanhallgatókon keresztül érvényesült. Hirschlert orvosi tanulmányai elvégzése után, 1846-ban a magyar származású Rosas meghívta a bécsi szemklinikára. Rosas a híres Beer professzor tanítványa és

tanszéki utóda volt, akit jó előadónak, jól képzett klinikusnak tartott a közvélemény Azonban csalódást okozott azzal a meggyőződésével, hogy a szemészet tudománya lezárt fejezet, valamint emberi magatartásával, a forradalom idején ugyanis elmenekült Bécsból, hoszszabb időre sorsára hagyta klinikáját. „Ha tudományos és emberi értékeit összevetjük elődjének, Beernek és utódjának, Árúnak tulajdonságaival, akkor joggal mondhat - juk, hogy Rosas szürke ember volt két talentum között” - írta Bíró Imre az Orvosi Hetilap alapításának 100. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmányában (3). Bár a segédorvos Hirschler Rosas klinikáján kedvelte meg a szemészetet, sőt Rosas kedvencének tekinthette magát - hamarosan ráébredt, hogy tudásvágyát nem elégíti ki az ott folyó lélektelen, mechanikus munka, a nemzetközi szakirodalom gondos tanulmányozása meggyőzte arról, hogy tovább kell lépnie. 1847 júliusában Párizs felé indult, ahová három hónap olaszországi tartózkodás után 1847 októberében meg is érkezett, 3 hét múlva már Desmarres segédje lett (1, 2, 3, 14).

Később „Autobiographisches Fragment” címmel könyvet írt, „melyben német nyelven Rosas és Desmarres klinikájának festői képét adja, egyben a nyugati államok ak*A Magyar Szemorvostársaság 2013. évi „150 éves Szemészet újság” pályázatára első díjat nyert pályamunka