Szemészet, 2012 (149. évfolyam, 1-4. szám)

2012-03-01 / 1. szám

Retinal vein occlusion

kerültek. A ranibizumabos tanulmányokból ezeket a betegeket kizárták, s nem kerülhettek be azok sem, akiknél afferens pupillaris defektust találtak. Az elérhető evidenciák alapján úgy gondolják, hogy mind a két gyógyszer hatékonyan csökkenti a vénás okklúzióban kialakuló makula ödémát. A ranibizumabnak azonban mindenképpen előnyére írható, hogy sokkal többet tudunk a biztonságos alkalmazhatóságáról (49).

Pegabtanib

A pegabtanib szelektív VEGF-A gátlószer, a VEGF165-izoformához kötődik. Az Egyesült Államokban az érújdonképződéssel járó szenilis makula degenerációra fejlesztették ki. Hatékonyságát vénás ágokklúzióban nem kontrollált, kis esetszámú, randomizált tanulmányban vizsgálták. A betegek (n=20) 0,3 vagy 1 mg pegabtanibot kaptak 6 hetente intravitreálisan 48 héten keresztül. Mindkét csoportban az első injekciót követően jelentősen javult a látóélesség. A retinavastagság 54 héttel a kezelés megkezdése után mindkét csoportban hasonló mértékben csökkent (95).

AfUbercept

A vénás törzselzáródáshoz társuló makula ödémára kifejtett hatását a Copernicus- és a Galileo-tanulmányban vizsgálják (18, 32). Mindkét tanulmány előzetes eredményei ígéretesek. A Copernicustanulmány első 6 hónapjának eredményeit nemrég közölték részletesen. A multicentrikus tanulmányban 189 kilenc hónapnál nem régebbi vénás törzselzáródáshoz társuló makula ödémás beteget vizsgáltak. A betegeket 3:2 arányban randomizálták, a betegek egy részének 4 hetente 2 mg afliberceptet adtak intravitreálisan, a másik része nem kapott hatóanyagot (sham). Vizsgálták, hány betegben javult a korrigált látóélesség ETDRS-tábla szerint legalább 15 betűnyit, mennyi volt az átlagos látóélesség-javulás, hogyan változott az OCT-mérések során a centrális retinavastagság, milyen arányban alakult ki neovaszkulárizáció a kezelés során. A kezelés eredményességét aszerint is elemezték, hogy mennyi idő telt el a diagnózis felállítása és az 1. injekció beadása között, illetve milyen volt a retina perfúziója. A betegek több mint felében jelentős látóélesség-javulást tapasztaltak (kezelt szemek 56,1%, nem kezelt szemek: 12,3%; átlagos javulás a kezelt/nem kezelt csoportban 17,3/4,0 betű). A látóélesség-javulás már az első hónapban kifejezett volt és az első félévben a kezelés során végig megmaradt. A látóélesség-javulást a centrális retina vastagságának igen gyors és nagymértékű csökkenése kísérte. Két hónapnál nem régebbi elzáródás, illetve fluoreszcein-angiográfia alapján nem iszkémiás típusú elzáródás esetén a javulás valamelyest kifejezettebb volt, mint az iszkémiás vagy a nem meghatározható fajtában (de mindegyik formában szignifikánsan jobb eredményt értek el a nem kezelt csoporthoz képest). Erújdonképződés a kezelt szemekben nem alakult ki, míg a nem kezelt csoportban az esetek közel 7%-ában írták le és végeztek emiatt panretinalis lézer fotokoagulációt. Ez a megfigyelés egyben azt is tükrözi, hogy az aflibercept kezelés az iszkémiás és a nem tipizálható formában is segítséget nyújt a neovaszkularizáció megelőzésében (18).

További lehetőségek,

KÍSÉRLETES FÁZIS

VEGF-expresszió extracellularis gátlása: mTOR- fehérje gátlása, rapamycin (sirolimus]

Az mTOR (mammalian target of rapamycm) elnevezés a fehérje felfedezésére utal. Molekuláris genetikai vizsgálatok során találtak egy olyan fehérjét, amelynek termelődését rapamycinnel le lehetett állítani. A rapamycin Streptomyces hygroscopicus baktérium által szintetizált anyag, eredetileg gombaellenes szerként használták, később azonban a daganatos betegségek ígéretes gyógyszere lett, fontos szerepe van a transzplantált betegek kezelésében, lassítván a beültetett szerv kilökődését. Az mTOR protein szerin/treonin-protein-kináz, amely részt vesz a sejtek növekedésének, szaporodásának, motilitásának, túlélésének, valamint a transzkripció és fehérjeszintézis szabályozásában. Az mTOR-fehérjét növekedési faktorok, hypoxia és bizonyos táplálkozási tényezők befolyásolják. Az mTOR-protein aktiválhatja a hypoxia indukálta faktort (HIF-1), amely egy transzkripciós faktor és többek között a VEGE expresszióját fokozza (25a).

A VEGF intracelluláris gátlása

Tirozin-kináz kaszkád blokkolása Amikor a VEGF hozzákötődik receptorához, akkor intracellulárisan a tirozin-kináz kaszkád aktiválódik. A tirozin-kináz-blokkolás intenzív kutatás tárgya. Számos gyógyszercég fejlesztett ki gátló szert: AL 39324, TG100801, AG013958, pazopanib. A vatalanib tirozin-kináz-gátlót a verteporfinnal és a ranibizumabbal együtt vizsgálják nedves típusú szenilis makula degenerációban (16). Antiszensz oligonukleotid terápia Az antiszensz oligonukleotidok szintetikus DNS- vagy RNS-darabok. Az adott gént kódoló DNS- vagy RNS-darab szekvenciájával komplenter, így ahhoz hozzákötődik és nem engedi átíródni. Például a „szenz” mRNS-szakasz (tehát amiről a génüzenet átíródna) bázis szekvenciája 5'AAGGUC-3', akkor az antiszenz oligonukleotidban (siRNA) a bázissorrend 3'-UUCCAG-5'. Az an-